Lakatos István magyar

Születésnapjára a Lencsilány egy tortát kapott ajándékba egy csúnya és büdös bácsitól. A torta is csúnya volt és büdös, és biztosan gonosz is.

L. születésnapjára

A Lencsilány csak a Cica betűt ismerte, de azt is csak félig…

Lencsilány és a csúnya óriás

És bármilyen rettenetes hely is az a Dobozváros, az alsó tagozatos napközinél nem lehet rosszabb. Zalán erről szentül meg volt győződve, szemernyi félelem sem volt hát benne.

27. oldal

Az ember mindenhová betette a lábát, mindent a magáénak akar. Még ha nincs rá szüksége, akkor is. Legfeljebb elpusztítja. […] A világ véges. Annyi van belőle, amit magad körül látsz. És egyszer ez sem lesz többé.

219. oldal

– Hogyan lehet az, hogy én vagyok a világ, miközben benne is vagyok?

266. oldal

– A nélkülözés mindenkit nagyon el tud keseríteni – magyarázta Székláb. – Ha minden gondolatod csak akörül forog, hogy mit fogsz enni, és még csak nem is holnapután, vagy a jövő héten, hanem aznap este, hamar, nagyon hamar kétségbeesel. Megtelsz haraggal, gyűlölöd az egész világot, mert csak azt látod ilyenkor, hogy másoknak nincs ilyen gondjuk, és gyűlölöd magad is, mert szegény vagy. És ezen nem tudsz változtatni. Úgy érzed, örökre így marad. Aztán belefáradsz a küszködésbe. Közönyössé válsz, és várod, hogy segítsen végre valaki.

49. oldal

Én nagyon szívesen beszélgetek veled. Ha nem lennél lapos és csak egy nagy fej, akkor még labdázhatnánk is.

L. és a csúnya óriás

– Tudod, biztosan neked is vannak olyan nadrágjaid, amiknek a zsebébe mindenféle holmit pakolsz – anyukád nyilván azt mondaná rájuk, hogy haszontalan ócskaságok, de szerintem nem, mert bármikor szükség lehet rájuk.
– Persze. Gyufásdobozok, üveggolyók, törött játékkatonák és kiszáradt, döglött bogarak. A döglött bogarak a leghasznosabbak, mert a lányokat meg lehet velük dobálni.

213. oldal

Egy szép napon a Lencsilány meglátott az út szélén egy nagyon méltóságteljesen üldögélő vízidisznót.
Biztosan kedves jószág. – mondta magában.