!

Lafcadio Hearn görög ír

小泉八雲 (Koizumi Yakumo), Jakumo Kojszumi

1850. június 27. (Lefkada, Görögország) – 1904. szeptember 26. (Tokió)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 1 film

Teljes névPatrick Lafcadio Hearn, Πατρίκιος Λευκάδιος Χερν, Koizumi Yakumo
Nemférfi

Könyvei 21

Alekszej Tolsztoj – G. A. Becquer – Jakumo Kojszumi: A vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája
Lafcadio Hearn: Kwaidan
Lafcadio Hearn: In Ghostly Japan
小泉八雲 (Koizumi Yakumo) – 宮沢賢治 (Miyazawa Kenji) – 高橋宗子(Takahashi Motoko) – 近藤倶子 (Kondo Tomoko) – 小田正子 (Oda Masako) – 芥川龍之: レベル別日本語多読ライブラリー (Level betsu nihongo tadoku library)
小泉八雲 (Koizumi Yakumo) – 橋爪明子 (Hashidzume Akiko) – 芥川龍之介 – 太宰治 – 伊藤左千夫 (Ito Sachio): レベル別日本語多読ライブラリー (Level betsu nihongo tadoku library)
Lafcadio Hearn: The Romance of the Milky Way
Lafcadio Hearn: Glimpses of Unfamiliar Japan I-II.
Lafcadio Hearn: Geistergeschichten aus Japan
Lafcadio Hearn: Shadowings
Lafcadio Hearn: Out of the East

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · レベル別日本語多読ライブラリー (Level betsu nihongo tadoku library) japán

Szerkesztései 3

Lafcadio Hearn (szerk.): Some Chinese Ghosts
Lafcadio Hearn (szerk.): Japanese Fairy Tales
Lafcadio Hearn (szerk.): The Boy Who Drew Cats and Other Japanese Fairy Tales

Antológiák 3

Hetényi Zsuzsa (szerk.): Pofon
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Leslie S. Klinger (szerk.): In the Shadow of Edgar Allan Poe

Népszerű idézetek

pwz IP>!

I. AZ ÁLLOMÁSON.
Tegnap sürgöny érkezett Fukuokából, jelezve, hogy ma a déli vonattal egy ott elfogott vakmerő gonosztevőt fognak Kumamotoba hozni, a törvényszék elé. Egy kumamotoi rendőr Fukuokába utazott, hogy a rabot gondjába vegye. Négy éve, hogy egy ügyes tolvaj éjnek idején betört egy házba a Birkózók utcájában, megrémült lakóit megkötözte s egy csomó értékes holmit magával vitt. A rendőrség ügyesen nyomozta s huszonnégy óra alatt elfogták, még mielőtt zsákmányán túladhatott volna. De mikor a rendőrségre kisérték, szétfeszítette bilincseit, – kardot rántott elfogójára, megölte őt s megugrott. Egészen a múlt hétig semmit sem hallottak róla.
Akkor történt, hogy egy kumamotoi detektív meglátogatta a fukuokai börtönt, s a fegyencek közt megpillantott egy arcot, mely négy év előtt bevésődött emlékezetébe. «Ki ez az ember?» kérdezte az őrtől. «Egy tolvaj», volt a válasz. «Itt Kusabénak van bejegyezve.» A detektiv odament a rabhoz:
«Nem Kusabé a te neved. Te Komura Teichi vagy, akit gyilkosság miatt nyomoznak Kumamotoban.» S a gonosztevő mindent bevallott.

5. oldal, Az állomáson (Franklin, 1909)

berg>!

– Hojcsi!
A megdöbbent énekes nem válaszolt.
– Hojcsi! – ismételte meg a parancsoló hang.
– Jaj… – nyögte ki rémüten a vak fiatalember. – Nem látok… nem tudom, ki szólít…
– Nincs mitől félned, Hojcsi – nyugtatta meg az ismeretlen valamivel szelídebb hangon. – Üzenettel küldtek hozzád. Nagyon magas rangú uram számos hűbérese kíséretében megállt Simonoszekinél, mert mindenáron látni kívánta a helyet, hol a dannourai csatát vívták. Ma felkereste az ütközet színhelyét, s mivel annyira dicsérték tehetségedet, amellyel a nagy csata legendáját szavalod, feltétlenül hallani óhajt. Fogd hát a lantodat, és jöjj velem oda, ahol a fenséges gyülekezet vár bennünket.

29. oldal – Yakuno Kojzumi: Mimi-Nasi-Hojcsi legendája

berg>!

A mozdulatlanná dermedt Béatrice reszketve kuporgott a függönyök mögött, és feszülten figyelt. Ezernyi különböző neszt hallott. Kezével végigsimította homlokát, ismét hallgatódzott, de már nem halott semmit, csak a csendet, a síri csendet…
Foszforeszkáló fényben csillogó szemével – az idegrohamban szenvedők szeme villog így – alaktalan, minden irányban terjedő, lebegő tömegeket látott. S midőn kitágult pupillával megpróbálta felismerni az árnyak valamelyikét, érezte, hogy áthatolhatatlan sötétség veszi körül. „Ej, hát én is olyan gyáva lennék, mint azok a szerencsétlenek, akiknek szíve rémülettel ver a páncél alatt, ha valamilyen kísértethistóriát hallanak?!” – hajtotta szép fejét ismét a kék szaténpárnákra.

25. oldal – G. A. Bécquer: A kísértethegy

berg>!

– Kössék meg a kutyákat, kürtöljék össze a vadászokat, és induljunk vissza a városba!
– Máris?
– Alkonyodik, mindenszentek napja van, s mi itt a Kísértethegyen vagyunk. Más alkalommal elpusztítottam volna azt a farkascsordát, amelyet a Moncayo hava űzött el tanyájáról, ma azonban nem vállalkozhatom rá. A templomos lovagok templomában hamarosan angelusra harangoznak, s a holtak lelkei nemsokára megkondítják a hegyi kápolna harangját.

21. oldal – G. A. Bécquer: A kísértethegy (első mondat)

berg>!

Itt említem meg, hölgyeim, hogy a vurdalakok, a szláv népek vámpírjai, az ottani közhiedelem szerint a sírjukból kikelt és az élő emberek vérével táplálkozó holttestek. Szokásaik e tekintetben mindenben egyeznek a vámpírok szokásaival, ám a vurdalakok egy másik tulajdonságuk révén még náluk is félelmetesebbek. A vurdalakok hölgyeim, előszeretettel szívják a legközelebbi rokonaik és a legjobb barátaik vérét, akik haláluk után szintén vámpírokká válnak. Így aztán Boszniában és Magyarországon állítólag egész falvak váltak vurdalakokká.

3. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család (az eredetiben: „Boszniában és Hercegovinában”)

Arianrhod>!

An ideograph does not make upon the Japanese brain any impression similar to that created in the Occidental brain by a letter or combination of letters, —dull, inanimate symbols of vocal sounds. To the Japanese brain an ideograph is a vivid picture : it lives ; it speaks ; it gesticulates. And the whole space of a Japanese street is full of such living characters, — figures that cry out to the eyes, words that smile or grimace like faces.

Arianrhod>!

It is not surprising, indeed, considering the strangely personal, animate, esoteric aspect of Japanese lettering, that there should be wonderful legends of calligraphy, relating how words written by holy experts became incarnate, and descended from their tablets to hold converse with mankind.

berg>!

Több mint hét évszáda,a hogy Dannourában, a Simonoszeki szorosnál lezajlott az a csata, amely véget vetett aHejké, a Tajra és a Genzsi, illetve a Minamoto család hívei között régóta dúló viszálynak. Az összecsapás az utóbbiak győzelmével végződött, és a Hejké törzs minden tagja – ifjú császárukkal, asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben – odaveszett.

28. oldal – Yakuno Kojzumi: Mimi-Nasi-Hojcsi legendája (első mondat)

berg>!

Mielőtt kivágtattam volna a kapun, volt időm megfigyelni, hogy a ház körül igen sok vámpír gyűlt össze. Többségük az ablaküvegekhez tapasztott arccal várakozott. Azt hiszem, hogy váratlan kirohanásom meghökkentette őket, mert az éjszaka csendjét egy ideig csak lovam egyenletes vágtatásának zaja törte meg. Már-már örvendezni kezdtem jól bevált cselem sikerén, amikor magam mögött hirtelen a hegyek között kerekedő vihar süvítéséhez hasonló vijjogást hallottam.

19. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család

berg>!

– Mit tettél az idősebb fiammal, holttest? – förmedt Gyorgye az apjára. – Miért ölted meg a gyermekemet? Add vissza a fiamat, holttest!
Beszéd közben egyre fehérebb lett az arca, és a szeme mind lázasabban csillogott.
Az öregember gonosz pillantással méregette, de nem mozdult.
– Ó, az a karó, az a karó! – sziszegte Gyorgye haragosan. – Annak a lelkén szárad minden eljövendő szerencsétlenségünk, aki elrejtette a karót!
Ekkor az udvaron felcsendült a kisebbik fiú kacagása, aki a vastag karón lovagolva poroszkált felénk, és gyenge hangján az ellenségre támadó szerbek harci kiáltását hallatta.
E látványra Gyorgye szeme felvillant. Kitépte a karót a gyermek kezéből, és rárontott az apjára. Az öregember üvöltve rohant az erdő felé, olyan természetfölötti gyorsasággal, ami aligha illett a korához.

13. oldal – A. K. Tosztoj: A vurdalak család