!

Ladányi Mihály magyar

1934. február 12. (Dévaványa) – 1986. szeptember 20. (Csemő)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 8

Könyvei 19

Ladányi Mihály: Bejegyzések a családi Bibliába
Ladányi Mihály: Torkomban sóhajokkal
Ladányi Mihály: Ének a Jóistenhez
Ladányi Mihály: Föld! Föld!
Ladányi Mihály: Utánad kószálok
Ladányi Mihály: Van időd
Ladányi Mihály: Kedvesebb hazát
Ladányi Mihály: Seregek mögött
Ladányi Mihály: Dobszóló
Ladányi Mihály: Gyere vissza

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Harminc Év

Fordításai 8

Bertolt Brecht: Bertolt Brecht színművei I-II.
Benyhe János (szerk.): Járom és csillag
Tőkei Ferenc (szerk.): Modern kínai költők
Karig Sára – Walter Lowenfels (szerk.): Hol van Vietnam?
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Székely Magda (szerk.): A gránát szíve
Elbert János (szerk.): Várj reám
César Vallejo: Több napon át a szél…

Antológiák 10

Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Csukás István (szerk.): Koncert
A szerelem jogán…
Dévald László (szerk.): Lenin él
Graf Rezső (szerk.): Koszorú
Bihari Sándor (szerk.): „A megszolgált örökkévalóság”
Gerő János – Kárpáti Sándor – Kiss Dénes – Tamás Menyhért – Tasnádi Attila – Varga Lajos Márton (szerk.): Hétköznapok
Imre Katalin – Jovánovics Miklós – Györe Imre (szerk.): Tűz-tánc

Róla szóló könyvek 3

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Alföldy Jenő: Élménybeszámoló
Fehér József: A szépség huligánja

Népszerű alkotóértékelések

Bla I>!

Ladányi Mihály

Ladányi Mihályról – róla, általa, és vele
hisz magam sem mondhatnám szebben,
jobban, csak dadognék – szavakat keresve…

„Ladányi nem a Munkások és nem is a Külvárosi éj, Téli éjszaka, Eszmélet érett József Attilájának folytatója. Az ő tu­da­tos­sá­gá­ba, az utolsó pillanatig, ösztönösség is vegyült, sajátos ösztönösség, azé az emberé, aki vidékről a városba kerülve önként vállalta a szellemi proletár­sorsot.”
„… túlságosan lekötött a társadalom különféle bugyraiban való bot­la­do­zá­som, az alapműveltség megszerzésétől a társadalmi életben való – és ön­ér­ze­tem­nek megfelelő elhelyezkedésig. Közben rájövök arra is, hogy botladozásaimat javarészt önérzetem okozta, és ugyanott vagyok ezzel, mint a vándorló paraszti származék a munkaerejével, akit a tizedik gyárban már gyanakvás fogad, pedig eddigi élete a munkában kopott el. Ha ő szimbólum – márpedig az – nem vagyok magam is valami efféle – azzal a tudattal együtt tehát, hegy nem is visszük sokra …”
„A hatvanas évek közepétől Budapesten élő, versei honoráriumából tengődő Ladányi, aki 1964-66 között Antal Gábor Fürst Sándor utcai lakásában él, gyakran Tabák András Elek utcai vagy Imre Katalin Pozsonyi úti lakásában írja verseit, ösz­tönei parancsát követi, amikor elszántan ragaszkodik a költő-proletár élethelyzetéhez, és apjától örökölt furfanggal követi el nyakra-főre különböző stiklijeit, kezdve az ingyenes áramfogyasztástól a soha meg nem írt könyvtervekre kötött szerződések alapján fölvett előlegekig. (Segíti ennek az életformának a kialakításában az irodalmi helyzet és a kulturális politika is, soha nem ajánlanak fel neki szinekúra-állást, ösztöndíjat, támogatást.) Ekkor alakul ki a legenda a csavargó, vagabund, bohóc Ladányiról.”
„A csavargás szinte mániám. Néha az egy helyben élés depressziót okoz az embernek … Amíg nem voltam újra nős, addig azt csináltam, hogy kimentem az Emke-sarokra, s amelyik pályaudvar felé előbb ment villamos, arra felszálltam. A vasúton kiválasztottam magamnak egy olyan helyet, ahol régen voltam, vagy sohasem. Paksot fölfedezni van olyan, mint Kijevet.”
„Amikor írni kezdtem az első akadályt, amin át kellett jutnom, a nehéz indulás jelentette. A társadalmi költészet, amit magam előtt láttam, alig látszott ki a sematizmusból. Mérlegeltem, és rájöttem: a szocialista költészet hatékonyságának egyik leglényegesebb eleme az őszinteség. Megfogadtam, hogy csak az. őszinteség alapján művelem a költészetet. De itt jött a második akadály: egyes szerkesztőségekben nem nagy örömmel olvasták az őszinteségi rohamban írt verseimet. Ezekben a versekben a világ nekem nem tetsző dolgait glosszáztam meg. A második akadályt aztán úgy ugrottam át, hogy komolytalanná tettem magam, mint bohóc. Bohóckodó kocsma­hanggal, már-már sanzonjellegű könnyedséggel itattam át ezeket a nyers töltésű verseket.”
„Ladányinak a nők, a presszó és a kocsmapult olyan hátország, ahol ő az úr, Miska, a költő.”
„A nők sokkal kevesebbet jelentenek. Egy ideig csodál­tam őket, aztán rájöttem, hogy felesleges. Mindegyik ugyanazt nyújtja. Nagyon kevés nőt láttam, aki komolyan vette társadalmi jogait. Nagyon szeretem a nőkben az anyát, azokat, akik már szültek. Ez átalakítja őket, másként viselkednek, akik felelős­séggel gyereket szültek, mint a nomád nőik. A nők széplelkűségében nem hiszek, erős kételyeim vannak a nők érzékeny széplelkűségében, mivel a legtöbb szadistát nők között találtam. Élet­helyze­tekben fantasztikusan kegyetlenek tudnak lenni. Reális áttekintésre nincs türelmük, ösztönösen ítélkeznek. A saját gyarlóságukat elnézik maguknak, másokat annál inkább csepülnek. Mindenesetre én nagyon sokat köszönhetek a nőknek. Azt például, hogy lehúztak a hétköznapi életbe … Mást ne mondjak, két tartásdíjat fizetek. Vagyis nem engedték, hogy elszakadjak a valóságtól. Az persze rendkívül előnyös, hogy sok van belőlük, s ha az ember egyikben csalódik, mindig talál egy másikat, amelyik feltölti illúziókkal. Azt elmondhatom, jó napom van, ha szép nőket látok. Nem tudnék remete lenni. Azért megyek le az utcára, hogy szép nőket lássak. Egyszerűen, hogy elektromosságot gerjesszenek az emberben … Az a tudat, hogy az ember körül vannak. Ez az elektromosság hozzájárul az ember írói életéhez.”
„Ady kocsmája, Ladányi presszója is egyúttal a belső történés színhelyévé általánosodik … A futó nők, kik mellett hiába vár az igazira, a presszók törzsközönsége, kik adnak-vesznek, itt a maguk zsánerszerűségén szintén túlnőnek. Ők ennek a belső útnak mitikus Szkülái és Kharübdiszei. Állandó képletek, az elkeseredéshez tápot adók, ők fűtik Ladányi poklát.”

Nos, nem gondolom, hogy példamutató – különösen a nők vonatkozásában tűnik kegyetlennek, biztosan nem volt ennyire szélsőséges életében, mert szerették, számos gyermeke született – de gondolataiban, szellemiségében a Kádár-kor Adyjának tűnik nekem…

https://moly.hu/ertekelesek/2962541
https://moly.hu/ertekelesek/2747571

Georginanéven P>!

Ladányi Mihály

Számomra ő az egyik etalon, megfogalmazni nem tudom pontosan miért, csak egyszerűen lelkileg ő érintett meg a legjobban és azóta is, amióta legelőször kóstolgattam a magyar kortárs verseket.


Népszerű idézetek

tgorsy>!

SZERELEM

Azt mondod mondjam el
milyennek láttam én a szerelmet

A szerelem hű veréb igénytelen
ezenkívül sok van belőle s szürke

Azt mondod mondjam el
milyennek képzelem a szerelmet

A szerelem keselyű A zsákmányával oda száll
ahol még a verebek sose jártak

Azt mondod mondjam el
milyennek kívánom a szerelmet

Milyennek kívánhatja az ember
a fölötte köröző keselyűt

234. oldal

Kapcsolódó szócikkek: keselyű · szerelem
4 hozzászólás
Annamarie P>!

Gitáron

Mert mindig így volt ez, bizony,
ki erre ment, ki arra ment,
volt aki más bolygóra szállt,
de aki költő lett, bizony
a fenébe ment egyenest.

Bizony, egy derék, szép fene
volt legmeghittebb otthona,
ha nőre várt, ha senkire:
ez volt az ebéd, vacsora,
ez volt a régen-várt sose.

S ez volt a csiriz, amivel
fölragasztották életét
egy légyfogónyi semmire,
ez volt a díj, ez volt a tét,
ez a szép, nagy, fészkes fene.

Ladányi Mihály: Dobszóló Ladányi Mihály versei

Annamarie P>!

Volt egyszer egy kabát, alatta egy ing, egy trikó,
és legbelül egy Ladányi.
És ott bent Ladányiban
egy szép, nagy félelem volt.
Hogyan került oda, ki tudja, talán ahogy
Kovácsba meg Takácsba belekerült.
Csak olvasták a híreket,
meg beidézték őket,
meg verte őket az eső –
Egy napon ez a félelem megunta meleg fészkét,
és mivel félénk félelem volt,
előbb a trikón bújt át,
aztán megjött a bátorsága
és átbújt az ingen,
nevetgélve mászkált a zakón,
akár egy kabaréban –
Egyszer aztán
elveszett valahol a tömegben, most meg
egy kicsit furcsa,
hogy nincs velem.
Megszoktuk egymást,
beleszólt verseimbe,
cipeltette magát.
Járkálok köztetek és szemetekbe nézek:
álljátok-e nézésemet,
vagy sunyin lesütött szemmel jártok egy
véletlenül hozzátok szegődött félelem
eltulajdonításának tudatában.

7-8. oldal Szembesítés

Bla I>!

A bakterné mellei között
fészket rakott a masiniszta…

109. oldal

3 hozzászólás
tgorsy>!

Halkan súgtad, hogy gyereket szeretnél,
én meg ettől fülig beléd szerettem,
izgatott, furcsa vágy feszült ki bennem,
akár a leütött, mikor feleszmél –

öleltem eddig, csaltam, dörgölőztem,
tudod, csatangolás a férfiélet,
meg háborúk és egyéb semmiségek,
amíg ágyadhoz végül elvetődtem.

Halhatatlanság? Szegény, ócska csapda.
Itt ez az ágy viszont ezer pihével,
ezzel aztán már semmi más nem ér fel!
Legfeljebb az, ha itthagysz majd magamra.

110. oldal

tgorsy>!

KEZDETTŐL

1985 évvel ezelőtt
egy kisgyerek megszületett,
akit három évtized múlva kivégeztek.

Pilátus prémiumot kapott,
Júdás harminc ezüstöt,
a halandók örökélet-hitelt.

Vagyis
a gazdasági mutatókat tekintve
szinte mindenki jól járt.

32. oldal

Bla I>!

Mi úgy találtunk egymásra,
mint a házra, ki hazaér.
Éhes lelkünkre süt a Hold,
ez az égi zsíroskenyér.

Bla I>!

Egy skizofrén tetű
mászik, s poloskául szaval.

A svábbogár unatkozva legyint:
micsoda hangzavar!

177. oldal

Dün P>!

    Hiány

Majd ha áttanultam a madár-térképeket,
a füvek közt botorkáló hangya lábanyomába eredve,
rátalálok az alkonyathoz kötözött sóhajodra,
s gyógyfüvet terítek szívverésedre.

Addig csak így, belekarolva szerelmi bánatomba
járom e korzót, s ahogy rám tör az este,
az álmok konyhaasztalánál elüldögélve a
Kékmadár árnyékát rágom, reád éhezve.

137. oldal

Ladányi Mihály: Könyörgés a szerelem ellen Összegyűjttött szerelmes versek 1955–1985

3 hozzászólás
cassiesdream>!

Falvédő

Hol kapcsolat, ott lehetőség,
hol lehetőség, ott jövedelmezőség,
hol jövedelmezőség, ott uzsorakamat,
hol uzsorakamat, ott kapcsolatminőség,
hol kapcsolatminőség, ott kisvállalkozás,
hol kisvállalkozás, ott tőke,
hol tőke, ott ő az Isten,
s hol Isten, ott szükség nincsen.
Ámde!