Kvĕta Legátová cseh
1919. november 3. (Podoli, Csehország) – 2012. december 22.
Teljes név | Vera Hofmanová |
---|---|
Katalógusnév | Legátová, Kvĕta |
Nem | nő |
Könyvei 1
Antológiák 1
Népszerű idézetek
Amióta világ a világ, térden csúszik a szépséghez.
Emberfölötti erő kell hozzá, hogy arcpirító hazugságként könyveljük el a szép bűverejét.
Nehéz elhinni, hogy a vonzó fiatalember egy barom, és az igéző széplány közönséges bestia. Valami lázadozik bennünk a puszta tények, a rideg valóság ellen. Sértve érezzük magunkat, és behunyjuk a szemünket.
121. oldal
Ő az én vereségem, legyőzetésem. Éppen az uralkodásra való képtelenségével vert béklyóba.
Legrosszabbik énem azt súgta, hogy meg kellene büntetnem, kínoznom ezért.
Ha másért nem, hát legalább a hazatéréseiért. Ugyanis alighogy megpillantottam szutykos, izzadt férjemet, egyszeriben kutyamód boldog voltam, és úgy kellett erőt vennem magamon, hogy a nyakába ne ugorjak, mint Azor, és ne követeljem, hogy most már rám, csakis rám figyeljen. Joza simogató tekintete mindannyiszor bódító alkoholként áradt szét ereimben.
96. oldal
Zena vegetáriánus volt. Zelaryban ezt különcködésnek tartották, Zenát azonban nem érdekelte mások véleménye, és talán éppen ebben rejlett a nyitja Luckával való viszonyának. Luckához hasonlóan a saját útját járta, és a társadalmi elvárásokra adott egyetlen válasza gödröcskés mosolya volt.
A vidék íratlan törvényeinek persze szó nélkül alávetette magát, ám csak annyiba vette őket, mint a haját borzoló szélt.
109. oldal
Zelaryban megőrződött valami, ami máshol már réges-rég elveszett. Errefelé még magas szárú, rátétes nemezcsizmát hordtak, kézzel varrt bekecset és báránybőr kucsmát, itt még hímzőnők, kosárfonók, fazekasok dolgoztak, drótosok, nyúlbőrrel házalók, ószeresek, üvegesek járták a vidéket.
A falut néhány zárt, önellátó klán alkotta.
97. oldal