!

Kvĕta Legátová cseh

1919. november 3. (Podoli, Csehország) – 2012. december 22.

Teljes névVera Hofmanová
KatalógusnévLegátová, Kvĕta
Nem

Könyvei 1

Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem

Antológiák 1

Vörös István (szerk.): Huszadik századi cseh novellák

Népszerű idézetek

geszti>!

Mindenhez tehetség kell. A boldogsághoz is.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · tehetség
Szelén>!

– Az jutott eszembe, hogy valahányszor veled vagyok, körös-körül minden olyan szép.

69. oldal

geszti>!

– Elmondhatom, mi jutott az eszembe? – ötölt-hatolt Joza.
– Mondd csak.
– Az jutott eszembe, hogy valahányszor veled vagyok, körös-körül minden olyan szép.
Milliószor elismételt vallomás.
Mindahányszor új, frissen felfedezett, páratlan.

69. oldal

Szelén>!

Egy felnőtt férfi mesét mondott egy felnőtt nőnek, a menyegzőjük előtti éjszakán, a cserépkályha mellett a petróleumlámpa világánál, a gyógytea illatában.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cserépkályha · gyógytea · petróleumlámpa
Szelén>!

Szókincse alapján takonypócból és kis büdösből a libán, félnótáson, himpelléren és bitangon át naplopóvá, cafkává, faszarivá, kocsmatöltelékké és szoknyapecérré cseperedhetett az ember. Csak keveseknek jutott ki kivételes pillanatokban a kedveskedő „fajankó” megszólítás.

98. oldal

geszti>!

Amióta világ a világ, térden csúszik a szépséghez.
Emberfölötti erő kell hozzá, hogy arcpirító hazugságként könyveljük el a szép bűverejét.
Nehéz elhinni, hogy a vonzó fiatalember egy barom, és az igéző széplány közönséges bestia. Valami lázadozik bennünk a puszta tények, a rideg valóság ellen. Sértve érezzük magunkat, és behunyjuk a szemünket.

121. oldal

Szelén>!

Ő az én vereségem, legyőzetésem. Éppen az uralkodásra való képtelenségével vert béklyóba.

Legrosszabbik énem azt súgta, hogy meg kellene büntetnem, kínoznom ezért.

Ha másért nem, hát legalább a hazatéréseiért. Ugyanis alighogy megpillantottam szutykos, izzadt férjemet, egyszeriben kutyamód boldog voltam, és úgy kellett erőt vennem magamon, hogy a nyakába ne ugorjak, mint Azor, és ne követeljem, hogy most már rám, csakis rám figyeljen. Joza simogató tekintete mindannyiszor bódító alkoholként áradt szét ereimben.

96. oldal

geszti>!

Zena vegetáriánus volt. Zelaryban ezt különcködésnek tartották, Zenát azonban nem érdekelte mások véleménye, és talán éppen ebben rejlett a nyitja Luckával való viszonyának. Luckához hasonlóan a saját útját járta, és a társadalmi elvárásokra adott egyetlen válasza gödröcskés mosolya volt.
A vidék íratlan törvényeinek persze szó nélkül alávetette magát, ám csak annyiba vette őket, mint a haját borzoló szélt.

109. oldal

olvasóbarát>!

Zelaryban megőrződött valami, ami máshol már réges-rég elveszett. Errefelé még magas szárú, rátétes nemezcsizmát hordtak, kézzel varrt bekecset és báránybőr kucsmát, itt még hímzőnők, kosárfonók, fazekasok dolgoztak, drótosok, nyúlbőrrel házalók, ószeresek, üvegesek járták a vidéket.
A falut néhány zárt, önellátó klán alkotta.

97. oldal

Manni>!

Végre tudom, mi a magány. Kisiklás. Ördögi kör.

Kapcsolódó szócikkek: magány