Kuthy Lajos magyar

Csak nézzen szét excellenciád, hová vittük pár év alatt a közerkölcsöt. Író és művész fut, fárad, éjjelez s Szilveszter estélyén nem marad fillérje, mit újév napon koldusnak adjon. A közhivatalnok teng, nyomorog, nélkülöz, özvegye mégis kéregetni jár, a földbirtokos kétezer holdból nem képes családját ellátni s az igavonó nép éjt napot eggyé tesz, mégsem lakik jól egész év hosszában. Minden munkásosztály sínylik s érzi a pénz szűkét, és csak a korhely uzsorás viheti véghez, hogy hatezer forint kamatjából a fővárosban keresetág nélkül, kényelemmel éljen s négy év alatt mégis tizenkétezer pengő tőkét tegyen félre. II. Endre korában nem sanyargatták jobban excellenciátok őseit őseink. Pedig, ha az üzéreket kútfejökre vissza visszük s kit-kit helyére sorozunk, nem több, mint ötszáz család zsarolja Magyarhont. Ennek van alárendelve 14 millió ember sorsa, jövője, erkölcse. Ennek adózik az ország hallatlanabb kulcs szerint, mint valaha a legzsarolóbb hódítónak… Mindez tagadhatatlan tény s mindez közönyösen foly, mintha úgy kellene folynia.

Hazai rejtelmek

A németek saját telkeiken tenyésztnek konyhaveteményt és zöldséget s telen át árulják. Nejeik a hirhedt tejárusnők, a közegészség szabadalmas vesztegetői, kik korszakról-korszakra, szappan, liszt s több titkos keverékkel habarják drága gyártmányaikat, a nélkül, hogy a botos helyhatóság csak nem tetszést is hunyorítna rájok.

XVIII. Orfészkek

A szürke kis alakok, az éhen-
kórászok, a bohémek mind visszautasították, de ő, «az irodalom grófja» beugrott, mert nem
tudott szegény lenni.

S ezzel azután alaposan el volt temetve, sokkal jobban, mint lett volna az olmützi kazamaták-
ban. Barátjai, ismerősei menekült előlük, mert büszke lélek volt alapjában; új
barátjai nem támadtak. A lapok hasábjai bezáródtak előtte ép úgy, mint a közönség szive. Az
író nem élt többé.

Le volt taszítva az Olympusról, mert nem tanult meg egyet, a mire magyar írónak mindenek-
előtt el kell készülnie: nem tudott szegény lenni.

Mint hivatalnok azonban fokról-fokra előlépett, de ez már csak olyan volt, mint mikor a
halottnak a koporsóban haja vagy körme nő.

KUTHY LAJOS. 1813-1864

repül,mint a parti fecske, ő siet, siet épen
úgy, mintha idegen ürüt vinne vacsorára, mert ő sem erkölcstan parancsát nem érti, sem a
tuléletért áldozatot nem visz, őt csak a természet s ösztön igazgatja, s jót, rosszat egyenlő
tűzzel visz véghez.

Arczain megtértek jószívű vonásai, miket kétség s rémület ijesztő őkké tőn, s átpirulva
a bor édes erejétől, mint két piros alma ültek a szép haj árnyában. Élénk, szelid szemek, piros
gyenge ajk, s a menekvés öröme szépíték