!

Kurt Vonnegut amerikai

1922. november 11. (Indianapolis, Amerikai Egyesült Államok) – 2007. április 11. (New York, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 36 kapcsolódó alkotó · 4 kapcsolódó könyv · 9 film

Teljes névKurt Vonnegut Jr.
KatalógusnévVonnegut, Kurt
Nemférfi
Honlapvonnegut.com
Facebook@KurtVonnegutBooks

Képek 17

Könyvei 88

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Kurt Vonnegut: Éj anyánk
Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei
Kurt Vonnegut: Börleszk
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Kurt Vonnegut: Mesterlövész
Kurt Vonnegut: Áldja meg az isten, Mr. Rosewater

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Vonnegut-életműkiadás Helikon · Galaktika Fantasztikus Könyvek · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Kossuth Fantasztikus Sorozat Kossuth · Heti klasszikusok Maecenas, Magyar Hírlap · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Vintage Classics Vintage · Science Fiction Masterworks angol · Penguin Essentials angol

Illusztrálásai 7

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Kurt Vonnegut: A hazátlan ember
Kurt Vonnegut: A repülő macska
Kurt Vonnegut: Breakfast of Champions
Kurt Vonnegut: While Mortals Sleep
Kurt Vonnegut: Armageddon in Retrospect
Kurt Vonnegut: If This Isn't Nice, What Is?

Antológiák 16

Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 3.
Izéhordák
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 4.
Hunyadi Csaba (szerk.): Isten hozott a majomházban!
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 36.
Burger István (szerk.): Galaktika 177.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 16.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 26.
Burger István (szerk.): Galaktika 207.

Róla szóló könyvek 7

Charles J. Shields: Így megy ez
Abádi Nagy Zoltán: Mai amerikai regénykalauz
Ginger Strand: A Vonnegut testvérek
Charles J. Shields: And So It Goes
Marc Leeds: The Vonnegut Encyclopedia
Tom McCartan (szerk.): Kurt Vonnegut
Susan Farrell: Critical Companion to Kurt Vonnegut

Kiemelt alkotóértékelések

NannyOgg>!

Kurt Vonnegut

Humanista.
Ateista.
Pesszimista.
Szarkasztikus.
Szereti a kutyákat.
Szereti a Pall Mallt.

Ez mind-mind közös Kurt Vonnegutban és bennem. Minket az isten is egymásnak teremtett.
Vakuemlék, amikor 17 évesen megtaláltam az akkori barátom szüleinek könyvesszekrényében azt az európás kiadást, amiben az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater és Az ötös számú vágóhíd egyben szerepel. Utóbbiról valahol hallottam, úgyhogy kölcsönkértem a kötetet. Aztán az is vakuemlék, amikor hat évvel később a metrón, valahol a Klinikák környékén a fiú, akivel akkor csak pár napja voltunk együtt, valami apropó folytán a tralfamadoriakról kezdett magyarázni – kicsit félve, hogy hülyének nézem. Először nem esett le neki, hogy miért tartom fel a tenyerem, miközben beszél, csak amikor pislogtam az ujjaimmal. De akkor még azt sem tudta, hogy a leendő feleségéhez beszél. Úgy volt megszerkesztve az a pillanat. A harmadik vakuemlékben ugyanazzal a fiúval nyugtázzuk szomorúan a szülei konyhájában, hogy Vonnegut nem ébredt fel a kómából.

Az első vakuemlék óta eltelt 17 évben megvettem mindent, ami Vonneguttól megjelent, és időről időre visszatértem hozzá, aztán néhány hónapja elkezdtem időrendben olvasni az életművet, hogy befejezzem a halála 10. évfordulójára. Januártól kezdve gyakorlatilag egymás után lélegeztem be a könyveit. „És megcsömörlöttél-e, mondd?” Nem. Sőt. Elteltem velük, túlcsordultam, és a végén már csak ölelgetni tudtam őket szavak nélkül, mint egy szerelmes, aki már nem tud többet mondani. Sokkal jobban megérintettek, mint bármikor ezelőtt.

Vonnegut azt mondja, hogy a társadalmunk el van cseszve, szisztematikusan kinyírjuk a bolygót, porig égetjük egymás városait és letiprunk bárkit és bármit, ami utunkba kerül. Azt is mondja, hogy szeret minket. Meg hogy álljunk meg, és csodálkozzunk rá az élet apró részleteire, és örüljünk nekik. Hogy élvezzük a zenét, és egymás társaságát, és szerveződjünk mondvacsinált nagycsaládokba bármilyen alapon, ami csak az eszünkbe jut. Hogy alkossunk akármit, amit csak akarunk, akármiből, amink van, akár van hozzá tehetségünk, akár nincs. Mert addig is egymással foglalkozunk, és nem azzal, hogy kollektíve elpusztítsunk mindent. Vonnegutizmus: bírálni a társadalmat és közben szeretve tanítani a kis hangyákat, akik felépítik. Mi szép, ha nem ez?

Tíz éve már, hogy Kurt a Mennyországban van. (Ahol most erre a kijelentésre elismerően röhög, zilálva és fulladozva, ahogy egy jó gyárkéményhez illik.) Ha leckéket akartok abból, hogyan szeressétek embertársaitokat és magatokat, olvassátok a könyveit. Olvassátok azokat, amikben csacsog, aztán olvassátok a regényeit, és olvassátok a korai novelláit, de ne azokat, amiket a hagyatékból túrtak össze. Hallgassátok a beszédeit, előadásait és interjúit a YouTube-on, és ha különösen le akarjátok radírozni az agyatokat, akkor azt is, amiben Joseph Hellerrel beszélget. Tetováltassátok magatokra, hogy „Így megy ez.”, és titkon várjátok, hogy egyszer egy idegen – a karasszotok egy tagja – majd tudni fogja, mit jelent. Ne használjatok pontosvesszőt – a pontosvesszők transzvesztita hermafroditák, és az ég világon semmit sem jelentenek, csak hogy jártatok egyetemre. És az Isten verje meg, legyetek kedvesek!

36 hozzászólás
csillagka>!

Kurt Vonnegut

Ha istentelenségért a pokolba került, akkor nem akarok a mennybe menni !

SteelCurtain>!

Kurt Vonnegut

Ideális bűnbak. Az USA minden bajáért őt lehet okolni. Ateista, nem hajlandó feledni családjának európai gyökereit, és főbenjáró bűnként még eredeti gondolatok özönével is mérgezi az olvasni tudó társadalmat. A társadalomkritikát még megbocsátanák neki. Főként, ha az unalmas. De Vonnegut és unalom? Ez két különböző galaxis. Ököltől az atomrakétákig minden kivédhető. De Vonnegut humora ellen nincs védelem. Csak boldog elfogadás. Vagy a dühödt ökölrázás.

3 hozzászólás
Arianrhod P>!

Kurt Vonnegut

Ő volt az első író, akitől el tudtam fogadni, hogy trágár szavakat használ. Ő volt az első író, akivel a legkétségbeejtőbb szörnyűségeken is képes voltam nevetni. Humor nélkül meghalnék. Tehát Vonnegut nélkül képtelen vagyok élni. És miatta tudom, hogy: „ Miért kell, hogy valaminek értelme legyen?”

Szürke_Medve>!

Kurt Vonnegut

@Chöpp nem sokkal ezelőtt feltöltött jó pár idézetet Kurt Vonneguttól a molyra, és én elgondolkodtam rajta miért nem birom ezt az írót.

Az ember, ha ki akar tűnni a többiek közül két utat választhat. Az egyik magát emeli fel, alkot, teremt valamit, nemesen viselkedik, jót tesz és gondol. Ez a fáradságosabb út, (fölfelé mindig nehezebb) meg aztán kell hozzá tehetség, jó lélek, vagy szorgalom. De ez a szerethetőbb út is.
A másik megoldás az utálatosabb. Nem magunkat emeljük fel, hanem a többieket nyomjuk le… Vonnegut pedig szemmel láthatóan ezt járja. Úgy próbál kitűnni, hogy mélyen megveti az embereket, cinikusan gúnyolódik, beszólógat, minduntalan lesújtó véleményét hangoztatja. Mintha attól ő felemelkedne, ha az embereket porba döngöli. Egyúttal ezzel a gesztussal ki is nyilvánítja, hogy ő különbnek tartja magát ettől a megvetett, lenézett bagázstól.

Azt hiszem ez a fő oka annak, hogy utálom Vonnegutot.

16 hozzászólás
VERDI>!

Kurt Vonnegut

Rengeteget köszönhetek neki. Az életemet, hogy el tudtam fogadni magamat olyannak amilyen, és hogy segít, segített túltenni magam olyan dolgokon amit most sem értek talán. Vele igen.
Köszi bácsikám hogy szétszórtad egyediséged fényéveit, és hogy megtanítottál mást látni, nem csak nézni, amit laátni vélek.
Akinek meg nem tetszik annak : *


Népszerű idézetek

Dora P>!

Ami működik, azt ne javítgasd.

277. oldal

Kurt Vonnegut: Hókuszpókusz nyelvművelő írások

6 hozzászólás
tüskéshátú>!

Mellékesen szólva, Trout írt egy könyvet a pénztermő fáról. A levelei húszdolláros bankjegyek voltak. A virágai államkötvények. A gyümölcsei gyémántok. A fa vonzotta magához az emberi lényeket, akik aztán ott, a fa tövében mind megölték egymást, és ebből nagyon jó trágya lett.
Így megy ez.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Kapcsolódó szócikkek: kapzsiság · Kilgore Trout
Cheril>!

Észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások – a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől, A skarlát betű, A bátorság vörös kokárdája, az Iliász és az Odüsszeia, a Bűn és bűnhődés, a Biblia és A könnyűlovasság támadása – mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni?

18. oldal (Nyitott Könyvműhely, 2009)

6 hozzászólás
legrin P>!

Nézd a törpét, nézd csak, nézd csak, hogy feszít, hogy él!
Tudja, olyan nagy az ember, amekkorát gondol és remél.

Százhuszonöt, A tasmánok

1 hozzászólás
Almost_Zed>!

Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

236. oldal (Maecenas Könyvkiadó, 2001)

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Oriente>!

– Épp egy mondat közepén vagyok – mondtam.
– Ki nem? – mondta.

84. oldal

4 hozzászólás
Elti>!

Fú, ha nem esik – Szókratész
Nem esik, ha fú – Jean-Paul Sartre
Súbidúbidú – Frank Sinatra

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frank Sinatra
8 hozzászólás
Lunemorte P>!

– Egy kicsit kevesebb szeretetet, ha lehetséges, és egy kicsit több elemi tisztességet.

Kapcsolódó szócikkek: szeretet · tisztesség
6 hozzászólás