!

Kunt Ernő magyar

1948 (Budapest) – 1994 (Miskolc)

Nemférfi
Életrajz

Könyvei 6

Kunt Ernő: A halál tükrében
Kunt Ernő: Az utolsó átváltozás
Kunt Ernő: Temetők népművészete
Kunt Ernő: Fotóantropológia
Kunt Ernő: Az antropológia keresése
Kunt Ernő: Temetők az Aggteleki-karszt falvaiban

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gyorsuló idő · Magyar Népművészet · Studia Folkloristica et Ethonographica

Szerkesztései 1

Kunt Ernő (szerk.): Bild-Kunde / Volks-Kunde

Antológiák 1

Szerdahelyi István – Gráfik Imre – Voigt Vilmos (szerk.): Kultúra és szemiotika

Népszerű idézetek

Kkatja P>!

Nietzsche már korunk emberének szemléletmódjával közelíti meg az öngyilkosság gondolatkörét, amennyiben a Zarathustrá-ban a „szabad halált” említi, s így ír: „Az öngyilkosság lehetőségének gondolata nem egy nehéz éjszakáján segíti át az embert.”

113. oldal Az önelveszejtők

Kapcsolódó szócikkek: öngyilkosság
lzoltán IP>!

Ha jól meggondoljuk, az álmokra s egyéb előjelekre vonatkozó hiedelmek, jóllehet irracionális tartalmúak, a hamis tudat fogalomkörébe tartoznak, mégis hasznosak a közösség számára, hiszen folyamatosan előkészítik az eseményre tagjaikat. Így igyekeznek megvédeni a közösséget a váratlanul bekövetkező elementáris veszteség bénító sokkjától. Minden halált, betegséget, nem konkretizált veszélyt hirdető előjel tulajdonképpen egy-egy jelképesen megfogalmazott „memento mori”.

2 hozzászólás
Kkatja P>!

Korunk kultúrája nem hívja fel a figyelmet a halálra való felkészülés szükségességére. Az elmúlás közeledése így inkább megzavar, s életünk nem befejezést nyer, de abbamarad. A helyzetet súlyosbítja az emberi kapcsolatok elbizonytalanodása a beteg körül: hiszen a kultúrából kiközösített halállal magát a haldoklót is megtagadjuk. Így marad, külső és belső biztonság híján, teljes magányban a haldokló, s így kényszerül elfogadni az egészségügyi intézmények gépiesen levezetett egyenhalálát. Ez az elmúlás félelmetesen tükrözi vissza életének – az egyéniségét, személyes adottságokat elkoptató – uniformizált sablonlét mivoltát.

29. oldal Halandók egymást közt

Kapcsolódó szócikkek: halál · haldoklás
Kkatja P>!

    Az utóbbi évtizedek természettudományos határkísérletei, valamint a részben rájuk támaszkodó filozófiák – köztük az egzisztencializmus és újraértelmezései – éppen megfordítva vetik fel az előző gondolatot. A halál tudata, megértése ahhoz szükséges, hogy az örök, a végtelen váljék bennünk tudatossá. A halál az emberi méltóságot kölcsönzi nekünk s a legmagasztosabbat: a szabadságot. E szerint a múlandóság tudata azáltal nemesít, hogy létünk minden pillanatát minél intenzívebben éljük át.

154. oldal A megismerhetetlen halál

Kapcsolódó szócikkek: egzisztencializmus · halál · mulandóság · szabadság
Kkatja P>!

Élni nem kell, hanem szabad. Kirkegaard így ír erről: „A hívőnek megadatott a mindig biztosan ható ellenméreg a kétségbeeséssel szemben: a remény.” A legjózanabb vélekedés talán Leonardo de Vincié: „Aki nem becsüli az életet, az nem is érdemli.”

112. oldal Az önelveszejtők

Kapcsolódó szócikkek: hit · Leonardo da Vinci · remény · Søren Aabye Kierkegaard
Szelén>!

A halálra, halottra, elmúlásra vonatkozó ismeretek hiánya , a hozzájuk fűződő viszony tisztázatlansága azért vetődik fel napjainkban különös hangsúllyal, mert azon hagyományos kultúrákat, amelyek a maguk keretein belül a halál kihívásának megfeleltek, századunkban egy új kultúra kezdi felváltani. E változás világméretű, jóllehet az egyes társadalmakban más és más módon, eltérő hevességgel zajlik le. Legfontosabb jellemzője a természet kisajátításában és a termelésben mind fokozottabb mértékben alkalmazott gépesítés, melynek eredményeként fokozatosan elszakadunk természeti környezetünktől, s hovatovább közvetett kapcsolatainkat is elveszítjük.
(…)
Végül együtt jár e változásokkal a rohamosan növekvő lakosság városokba tömörülése, egyidejűleg pedig mind az egyének, mind az ismeretek intenzívebb s egyben fokozottabban ellenőrzött és befolyásolt világméretű mozgása.

a halál kihívása, 14. oldal

lzoltán IP>!

Az első világháború áldozataiért rendszerint a temetőn kívül, a település főterén, templomkertben álló emlékmű körül gyújtanak gyertyákat, s azt díszítik virággal. A második világháborúban elpusztultakért kevés helyen emeltek emlékművet. Az ő tiszteletükre a temetői feszület körül gyújtanak gyertyákat, virágokat. (…) Újabban szokássá vált, hogy a második világháború keleti harcterein elhunyt katonák özvegyei a település szovjet hősi emlékművét virágozzák fel, körötte gyújtanak gyertyát. Teszik ezt abban a hitben, hogy talán a távol nyugvó magyar harcosok sírjaira is gondot viselnek az itt elhunyt szovjet katonák hozzátartozói.

déli_báb IP>!

Van azonban kegyes halál. S ezt isteni adományként mutatja be a megértésben és szeretetben élő idős házaspár, Philémón és Baucisz története. Ők Zeuszt egy alkalommal szívesen látták szegény hajlékukban. Az istenek ura hálából teljesítette kérésüket: egyszerre halhattak meg. Sőt szelíd és szerető együttéltükért haláluk után egymás mellett álló két iharfává változtatta őket, hogy így újra csak egymás közelében lehessenek.

Halál - kultúra - társadalom, 76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · Zeusz / Jupiter
1 hozzászólás
Szelén>!

„Ne úgy élj, minhta még tízezer évig akarnál élni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré.”

Marcus Aurelius 41:47

Halandók egymás között, 28. oldal

lzoltán IP>!

A halál egy öreghez eljövén
Megáll előtte és mondá: „Gyere, vén!”
„Ki vagy te?” – kérdé az öreg,
Mert én tégedet nem ismerlek.
Emez felel: „A halál vagyok.”
S köpenye alól kaszája kiragyog.
Megszeppen erre és vitát kezd az ősz:
„Mégsem szép tőled, hogy így egyszerre jősz!
Nem érkezett se kártya se levél,
Jöttödre nem is figyelmeztettél.”
„Micsoda? Hogy nem figyelmeztettelek?
Ez már hazugság tőled, vén gyerek.
Mikor élted harmincon túl haladt,
Rakni kezdtem arcodra a ráncokat.
Ezt mindenki észrevette, csak te nem.
Ez volt elő-látogató jegyem.
Később, hogy ismerkedjünk kicsit
Más alakban is jelzém, hogy lesz vizit
Pomádét küldtem mégpedig eleget
Mitől hajad folyton fehéredett
Durvábban is jelezvén hogy jövök
Megtépáztam néhányszor üstököd
Ugy hogy egész kopasz lettél bele
De te nem sokat törődtél vele
Még durvábban jelezvén magam
Midőn tobzódtál lakomák alatt
Ettél fácánt ittál tokajit
Megkocogtattam lassan a fogaid
Mitől ezek elkezdtek hullani
Ez is jöttömet jelenti atyafi
S lásd tréfából még azt is megtevém
Hogy látatlanból a nyakadba ültem én
Az utcán is hordtál a hátadon
Magad is mondád hogy valami nyom
És görbülni kezdett egész alakod
No ismerj meg én voltam lovagod
Ne mondd hát nékem azt jó öreg
Hogy én tégedet nem figyelmeztettelek
S ha így talállak készületlenül
Te vagy az oka egyes egyedül
Hanem a vitának nincs most már ideje
Hanem készülj fel gyorsan, és gyere!”

Kapcsolódó szócikkek: Tokaji (bor)
4 hozzászólás