!

Kuncz Aladár erdélyi magyar magyar

1886. január 1. (Arad) – 1931. június 24. (Budapest)

Tudástár · 17 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 6

Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Kuncz Aladár: Felleg a város felett
Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák
Kuncz Aladár: Levelek
Kuncz Aladár: Egy márványdarab
Kuncz Aladár: Erdély az én hazám

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nemzeti Könyvtár · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub · Re-Vízió Kráter · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi

Fordításai 4

Arthur de Gobineau: A renaissance
Pierre Benoit: Királyasszony szeretője
Hippolyte Taine: Napoleon
Tristan Bernard: Államtitkok

Antológiák 7

Hunyadi Csaba Zsolt (szerk.): Erdélyi karácsony
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Háy János – Gimes Katalin – Kőrössi P. József (szerk.): Karácsonyi történet
Illés Endre (szerk.): Magyar elbeszélők – 20. század I-III.
Háy János – Reményi József Tamás (szerk.): Karácsonyi történet
Sas Péter (szerk.): Város a Szamosnál
Bajomi Lázár Endre (szerk.): A magyar Párizs

Róla szóló könyvek 1

Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő

Népszerű idézetek

RKAti P>!

Jónak, gyöngédnek, figyelmesnek lenni éppen akkor érdemes, amikor baj van. A szerencsés körülmények között gyakorolt figyelem csupán udvariasság, igazi humanizmussá csaka veszedelmek között válik.

Kapcsolódó szócikkek: humanizmus
Csabi P>!

Barátom a pokoli kazamatában hónapokig nem aludt. Töprengett a világ során. Hogy van az, hogy egyénenként az emberek általában jók, értelmesek, de tömegben minden őrültséget és gonoszságot el lehet velük követtetni?… Tépelődései között, amint írta, rájött a fekete sorsú emberiség jobbulásának nyitjára. Amint kikerül a fogságból, megváltja a világot.

380. oldal

1 hozzászólás
Csabi P>!

Óriási zsivaj, kiáltozás fogadott az állomás előtti kis téren. A tér s a belényíló utca tömve volt férfiakkal, fekete ruhás asszonyokkal és gyerekekkel. Szidalmak, kövek röpködtek felénk. Aki közel ért, az esernyőjével, botjával felénk vágott. Egészen érthetetlen volt ez a gyűlölet. Hiszen arról volt szó, hogy Párizsban élő és dolgozó embereket, átutazó turistákat hoztak ide, s ez a tömeg olyan gyűlölséggel fogadott bennünket, mintha a harctéren fogtak volna el, vagy kémkedésen csíptek volna rajta.

39. oldal (1995)

Kapcsolódó szócikkek: idegengyűlölet
RKAti P>!

Belém nyilallik a kérdés: mit tettem, hogy egyszerre a megbélyegezettek, a ragályos betegséggel megvertek osztályába kerültem, akitől elhúzódnak az emberek? Ezelőtt tíz héttel én is olyan kiránduló, olyan szabad és független ember voltam, mint ők. Most megaláztak és megbélyegeztek. Úgy szállítanak, mint fegyenceket… Miért? A háború miatt? Hát okvetlenül háborús kényszer az, hogy ártatlan nyaralókat, akiket bizonyára nem a gyűlölet, hanem a rokonszenv hozott az országba, mint betörőket elfogjanak, megalázzák és lefokozzák? Melyik háborús törvény rendeli el, hogy a saját területen vendégként tartózkodó és fegyvertelenül elfogott ellenséget, azonkívül hogy kizárjuk a harcból, egyszersmind megbüntetni, meggyalázni is jogunk van?

RKAti P>!

Töprengett a világ során. Hogy van az, hogy egyénenként az emberek általában jók, értelmesek, de tömegben minden őrültséget és gonoszságot el lehet velük követtetni?

ppeva P>!

1914 nyarán, a világháború kitörését megelőző hetekben, kis francia tengeri fürdőn nyaraltam.

(első mondat)

Norpois>!

Ő már levonta mindennek végső következtetését. Irtózatos gyűlölettel beszélt a polgári társadalomról, amely az egyenjogúságot csak abban tudta keresztülvinni, hogy hazug eszményeiért tízmillió embert egyforma kegyetlenséggel küldött a halálba… Ez a fiatal festő már nem tépelődött, nem gyötrődött olyan fogalmakon, mint haza, nemzet. Elvetett magától mindent, ami a régi világra emlékeztette. Európát olyan gyárnak tekintette, amely, amint azelőtt a cipőt, ruhát, árucikkeket ontotta magából, csak azért, hogy nyerjen, most több mint négy éven át bombát, fegyvert, szenvedést és halált gyártott, hogy nyereségét biztosítsa. Szemében nem volt különbség nemzetek, győzők és legyőzöttek között. Egy egész új világban élt. Ami most volt, arra már visszanézett; nem habozott, nem vitatkozott, nem töprengett, mint mi. Könyörtelenül és hidegen csak ítélkezni tudott…

nodael>!

Rendes játszótársam Horváth cigány lett, aki ugyan cimbalmos volt, de a fogságban megtanult hegedülni. Rossz hegedűjén is úgy tudott kísérni, mintha cimbalmozott volna. Később össze is állított magának elszórt fadarabokból egy xilofont, amelyen még a Rákóczi-indulót is el tudta játszani.

Kapcsolódó szócikkek: cigány · cimbalom · hegedű · Rákóczi-induló · xilofon
postmodjane>!

Bizonyára többet olvasott, mint ők együttvéve, pedig ezekről az arisztokratákról nem lehetett elmondani, hogy ne művelődtek volna. De nem voltak szenvedélyes rabjai a könyveknek, s az életet nem úgy értelmezték, hogy annak gazdagságát a művészi és lelki élmények sokasága alkotja.

Kráter Műhely Egyesület, 2004., 132.

Norpois>!

– Érzem már, hogy megint közeledik a láz. De most még mindent világosan látok. Tiszta fejjel teszek vallomást neked. Nyugodtan halok meg, mert rám az életben már csak rossz várhat. Ami boldogság érhetett, azt itt a fogságban kaptam meg… Annyi börtön van a világon, amiről az emberek nem tudnak, talán még azok sem, akik magukban hordozzák. Én a börtönömből ott szabadultam ki, ahol rátok a legkeservesebb rabsorsot mérték. Hazudnék, s most nem akarok hazudni, ha nem mondanám meg neked, bármilyen szörnyűnek is tartod: soha oly boldog nem voltam, mint a fogságban…