!

Kühár Flóris

Könyvei 11

Kühár Flóris: Szűz Mária élete
Kühár Flóris: Barlangok, sírok, kupolák
Kühár Flóris: Az apostoli atyák
Kühár Flóris: A legszentebb családfa utolsó virága
Kühár Flóris: Egyetemes vallástörténet I-II.
Kühár Flóris: A keresztény bölcselet története
Kühár Flóris: A vallásbölcselet főkérdései
Kühár Flóris: Bevezetés a vallás lélektanába
Kühár Flóris: Az örök élet forrásai a hét szentségben
Rónay György – Thurzó Gábor – Szekfű Gyula – Balanyi György – Hermann Egyed – Kühár Flóris – Lovass Gyula – Varjú Elemér – Meszlényi Antal – Fest Sándor – Molnár Ernő – Ibrányi Ferenc – Teller Frigyes: Hősök és szentek

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Keresztény remekírók Szent István Társulat · Szent István könyvek Szent István Társulat

Szerkesztései 1

Kühár Flóris (szerk.): Az ősegyház szentségi élete

Fordításai 4

Szent Ambrus: A szentségekről / A misztériumokról
Nagy Szent Gertrúd: Nagy Szent Gertrúd lelki gyakorlatai
Kühár Flóris: Az apostoli atyák
Kühár Flóris (szerk.): Az ősegyház szentségi élete

Antológiák 2

Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár
Szekfű Gyula (szerk.): Szentjeink élete és halála

Népszerű idézetek

Fisu>!

Tíz évvel ezelőtt jelent meg a Szent István Könyvek sorozatában : Bevezetés a vallás lélektanéiba c. munkám, melyet 1930-ban A vallásbölcselet főkérdései c. kötet követett. Mind a kettő föltételezte az egyetemes vallástörténetet, mint alapvetést, melyre a vallásnak lélektani és bölcseleti vizsgálata rájaépít. Az anyagi világban lehetetlen falat, tetőt építeni még nem létező alapra. A tudományok rendszerében más lehet az időbeli egymásután, mint a rendszer logikai egymásutánja. Említett műveimben mások vallástörténeti adatgyűjtésére, összefoglalására támaszkodtam, mégis szükségét éreztem annak, hogy ezt az anyagot magam is összefoglaljam és így e vallástudományi sorozatot teljessé tegyem.
A szellemi élet mai korszaka különös érdeklődéssel fordul a vallás felé. Munkám a művelt nagyközönség ezen érdeklődését akarja fölkelteni és legalább részben kielégíteni. Több mint tíz évnek gyűjtéséből fakadt. Ez a tíz esztendő pedig a vallástörténet tudományos felkutatásában is rendkívül mozgalmas és termékeny. Az őstörténetet, az ókori népek történetét szerencsés leletek és ásatások világították meg ; a jelenségek összefüggését pedig a kultúrtörténeti irány magyarázta újabb szempontokkal. Az Előszóban utalok W. Schmidt-nek és társainak kutatásaira, hisz munkám első része az ő köveikből épít. Ebben a részben az ősnépeket, az őstörténelmet tárgyalom; a nagy-kultúrák közül azokat az előázsiai és afrikai kultúrákat, melyek később összetevőkként tűnnek elő a hellenizmus földközitengeri kultúrájában.

Fisu>!

A keresztény bölcselettörténetnek magyar nyelven való megírására szerzőt az az érezhető hiány ösztönözte, mely a keresztény gondolat történetének kifejtése terén hazai irodalmunkban tapasztalható. A magyar nyelvű vagy fordításban megjelent filozófiatörténetek ugyanis – ha épen szentelnek is néhány oldalt a keresztény bölcseletnek – nagyobbrészt ellentétes állásfoglalással néznek vele szembe. (Domanovszki, Pekár, a Schwegler-fordítás.) Még legtárgyilagosabb köztük Nagy József műve, viszonylag legtöbbet is nyujt, de a keresztény bölcselet teljes megértése nála is gyakran hiányzik.
A szentatyáknak és a skolasztikusoknak bölcseletét a nagy külföldi forráskiadások és kutatások eléggé megvilágították már. E munka célja az eddigi eredmények rövid és áttekinthető összefoglalása volt e téren. Hiányos a katholikus bölcselet történetének feldolgozása a XVI. századtól kezdve. E téren a problématörténeti részletkutatás alig kezdődött még meg; az eszmék továbbfejlődését alig lehet még áttekinteni. Inkább életrajzi és könyvészeti adatok állnak csak rendelkezésre Hurter és Klimke műveiben is. A szerző itt is összefoglalást akart nyujtani és az összefoglalás hiányaival jelezni azon feladatokat, melyek csak sokoldalú monografikus feldolgozással oldhatók meg…

Fisu>!

A vallástudomány három fokon: a hierographia, hierologia és hierosophia fokain igyekszik céljához, hogy a vallás néven összefoglalt lélektani, eszmei és kulturális jelenségeket az első fokon összegyűjtse, leírja, elemezze, a második fokon osztályozza, magyarázza, összefüggéseiket és különbségeiket felderítse, a harmadik fokon pedig igyekezzék tudati és tárgyi alapjuknak felderítésével a vallás bölcseleti szintézisét megalkotni.
Aki a felső fokra el akar jutni, annak az alsókon kell előbb áthaladni. Amikor a vallásbölcselet főkérdéseit tárgyaljuk, minden lépésünknél érezzük azt, hogy a vallásbölcselet az egyes vallások leíró és történeti ismertetésén, továbbá az összehasonlító vallástudományon át juthat csak el a maga célkitűzéséhez. Ez az út és ez a feladat a vallásbölcseleti problémákat beleállítja az emberi tudás, élet, kultura egészének – ép a középpontjába. Ezért nem lehetett célunk – a vallásfilozófusok nézeteinek, véleményeinek előtérbe állítása ; hisz a vallás bölcseleti problémáit bogozzuk, nem pedig a vallásbölcselők gondolatait. Ahol célunk kívánta, ez elől sem tértünk ki.
Meggyőződésünk, hogy a vallás kérdéseiben az utolsó, a döntő szó – nem a filozófiáé. Amikor ezzel a meggyőződéssel indulunk a vallásbölcselet tárgyalásához, akkor mégsem akarjuk kutatásunk tárgyát teljesen kivonni a bölcselő gondolkozás sugárköréből. Ha a vallásbölcselet nem követeli is magának a végső szót a vallás és a vallások terén, marad azért szava, mondanivalója.