!

Krúdy Gyula magyar

Gyula Krúdy

1878. október 21. (Nyíregyháza) – 1933. május 12. (Budapest)

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 8 film

NemFérfi

Képek 5

Könyvei 251

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Krúdy Gyula: Szindbád
Krúdy Gyula: Álmoskönyv
Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krúdy Gyula: Hét bagoly
Krúdy Gyula: Primadonna
Krúdy Gyula: Álmoskönyv / Tenyérjóslások könyve

Kapcsolódó kiadói sorozatok: POKET zsebkönyvek · Csíkos könyvek · Delfin könyvek · Talentum diákkönyvtár · Életreszóló olvasmányok · Osiris Diákkönyvtár · Populart Füzetek · Millenniumi Könyvtár · Fehér Holló Könyvek · A magyar próza klasszikusai · A magyar próza klasszikusai · Tények és tanúk · Szindbád könyvei · Századok legendái · Kincses Könyvek · Gondolkodó magyarok · Regények és nagyobb elbeszélések · Krúdy-sorozat · Magyar Elbeszélők · A modern könyvtár · A magyar irodalom remekei I. · Magyar könyvtár · Nagy írók kis könyvei · Százszorszép Könyvek · Nemzeti Könyvtár · Athenaeum Könyvtár · Kis szerelmes irodalom · Történelmi regények · Nagy magyar mesemondók · A modern könyvtár · Egyetemes Regénytár · Uj egyetemes regénytár · NTK-klasszikusok · Írók karácsonya · Kiskönyvtár · Vidám Könyvek · Filléres Könyvtár · Modern könyvtár · Öregbetűs könyvek · Milliók könyve · Modern Magyar Könyvtár · Magyar Klasszikusok · Tanulók könyvtára · Officina Könyvtár · Tevan könyvtár · Kézirattár · Príma Könyvek · Európa Diákkönyvtár

Antológiák 43

Kepes András (szerk.): Könyvjelző
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Kőrössi P. József (szerk.): A szerelem lexikona
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák
Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1905–1920
Kőrössi P. József – Pomogáts Béla (szerk.): Nyugat
Gábor Emil (szerk.): A szegények öröme
Kőrössi P. József (szerk.): Könnyező fák
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.

Róla szóló könyvek 22

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád
Fráter Zoltán: Krúdy Gyula
Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa
Bölcsics Márta – Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz
Kelecsényi László: Nagy kópéságok – Krúdy-titkok nyomában
Szabó Ede: Krúdy Gyula
Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora
Saly Noémi: Nekem soha nem volt otthonom…
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak

Népszerű alkotóértékelések

>!
Frank_Spielmann I

Krúdy Gyula

Krúdy talán a legnagyobb magyar író, mondom ezt Esterházy, Krasznahorkai, Márai, Kosztolányi, stb. ismeretében és elismerésében. Látszólag összevisszaság, amit ír, történet nem is nagyon van, állandóan elveszti a fonalat, stb. De hát nála pont ez a fonal. Akkor a legjobb, amikor elveszti a fonalat, akkor a legnagyobb, a hasonlatai, az életről szóló zenéje, ami olyan, mint a gordonkaszó: csak mély hangú férfiak olvashatják föl, Latinovits vagy Mácsai, az élettől megtört, bölcs és (tehát) optimista emberek.

Költői, de nem erőszakoltan. Amit ír, az a regény költészete. A vers-költészet teljesen más. Ha az ember ráérez az iróniájára, azt a nevetést hallja, ami Kundera szerint Rabelais óta végigkíséri a regényirodalmat. A bölcsességeket úgy szórja, mint a fruttit, de nem okoskodik, és nem erőszakolja az olvasóra, amit gondol. Mint a legokosabb emberek, sokszor ő is ellentmond önmagának. Úgy bölcsek a könyvei, hogy nem a teljes relativizmus értékmentességébe menekül, mint rengeteg 20. századi szerző, vagy főleg a maiak: nem mondja, hogy minden mindegy, értékek márpedig nincsenek (lásd még: liberalizmus és társai), hogy mindenkinek egyformán igaza lehet, tud arról, hogy egyetlen igazság van, de minden embernek másképp lehet igaza, mindenki, a legutolsó utcaseprő is része valami egésznek, és a rész igazsága más, mint az egészé, de ugyanúgy igazság az is. Lassúak a könyvei, lassan is kell olvasni, bizonyos életbeli bölcsesség is szükségeltetik hozzá (ki a fene használ már ilyen műveltető ikes igéket? ezt is Krúdytól loptam), csendes, nyugodt, beletörődő könyvek, de nem rezignáltak, nem egyhelyben ülnek, nem lusták, hanem pont olyanok, amilyennek lenniük kell. Ha Krúdy krimit írt volna, az legalább 800 oldalas lett volna, és egyáltalán nem lehetne gyorsan elolvasni. Nem is baj. Majd egyszer megírom ezt pontosabban is, 40 évesen, akkor már lehet bölcs az ember, én egyáltalán nem vagyok az.

9 hozzászólás
>!
Izolda P

Krúdy Gyula

Nem, nem és nem. Krúdy Gyula olyan, mint egy 90 éves öregasszony, aki hablatyol össze-vissza, folyton eltér a témától, képes fél oldalas, nyolcvanszoros összetett mondatokat írni. Kb. oldalanként vesztettem el a fonalat, hogy épp kiről beszél. Pedig alapvetően érdekelt volna, mi lesz a főhősökkel, és szerettem volna mint egy egyre türelmetlenebb rendőrségi vallató folyton visszaterelni a témára…
Egyelőre azt gondolom, hogy inkább nem, kösz.

11 hozzászólás
>!
SignorFormica

Krúdy Gyula

Ő az, aki megírta Magyarországot, a magyar életet. A teljesség igényével. Mindenhova bepillantott: kis- és nagyvárosba, faluba és tanyára, bele a tájba. Klubba, lóversenyre, bordélyba, kocsmába, kastélyba, bérlakásba, kaszárnyába, cirkuszba, színházba, temetőbe, postakocsiba, parlamentbe, kaszinóba, étterembe, szerkesztőségbe, postahivatalba, bútorkereskedésbe, konyhába és hálószobába. Urak és csirkefogók, arszlánok és bukott nők, ribancok és vidéki varrólányok, párbajhősök és pohos élősködők enciklopédistája Krúdy.
Iróniája finom: nem kímél se kort, se nemzetet, se osztályt, se nőt, se férfit, se a borbélyok, se a huszárok kackiás bajuszát. Iróniája, akár csak regényei, novellái, tárcái és karcolatai: egyetemes. Stílusa Prousthoz áll a legközelebb, csak hozzá mérhető. Aki Krúdyt ismeri és megérti, az Magyarországot ismeri, és érzi meg. Krúdy maga a nagy zabálás színek, illatok, gyönyörök szoknyák és versenylovak kavalkádjában: ő az utolsónak felfordított treff ász a zöld posztón, ami mindent visz. (Egy igazi Royal Flush..)

>!
Bolondkandúr

Krúdy Gyula

20 évesen nem értettem és nem olvastam. 30 évesen megérintett írásainak különleges szépsége, és az általa megálmodott csupa csoda Magyarország. 40 évesen mindezek mellett értékelem pengeéles iróniáját, amellyel megmutatja szereplőinek romlottságát, hazudozásaikat, törtetésüket át bárkin és bármin, legtöbbször a nagy semmiért. Krúdy egyedi világot alkotott, a legtöbben az első lépések után elmenekülnek, amit a formája ellenére lírai életmű is elősegít, de aki beljebb merészkedik, azt örökre elvarázsolja a zseni, aki mindent tud az életről, és úgy olvas az emberi lélekben, mint a nyitott könyvben.

>!
para_celsus 

Krúdy Gyula

Krúdy az egyik legmodernebb magyar író. Fura ezt mondani, tekintve, hogy művei témája általában az a régi, szalonkabátos, dohányillatú Magyarország, a Tabán, a Nyírség, a Szepesség, a konyhában készülő töltött káposzta, a felidézett még régebbi szerelmek emléke vagy a kávéházi kasszírnők harisnyás lába – de ez csak a téma. Krúdy a XX. század elején, nagyjából Einsteinnel egy időben fedezte fel, hogy az idő relatív/szubjektív. Szereplői hol évszázadokat alszanak át, hol egyetlen pillanat alatt élnek meg hosszú éveket. Rítusaik vannak, melyek ismételgetésével – úgy érzik – régmúlt pillanatokat élhetnek újra, és régmúlt pillanatokat próbálnak újraélni, hogy újraalkossák azt a letűnt, régi világot. Ezek a szereplők úgy indulnak téren és időn átívelő utazásra, hogy fel sem állnak a sváb kiskocsma borfoltos asztala vagy a félvilági úrinő porcelán terítéke mellől.

>!
Asteraoth

Krúdy Gyula

Első Krúdy könyvem kikukázott hagyatéka valakinek (bocs, én összeszedtem az ilyen könyveket az utcáról is). Festett király, remek könyv. Szimpatikus az ürge fényképen átütő vitalitása. Ady-nál is közvetlenebb eredetisége (szubjektíve a mai fejemmel írom – az én agyam is kevésbé verses – inkább anekdótázó).

>!
juanito_b192

Krúdy Gyula

Számomra Krúdy a magyar szépirodalom, azon belül a regényírók koronázatlan királya. Erős, masszív figyelemmel megáldott, erős karakterekkel, szenzációsan elmesélt, ugyanakkor elgondolkodtató történetei mindig örömet okoznak olvasásukkor.


Népszerű idézetek

>!
Evione

Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.

Szindbád titka

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Deziréé

Azt tanácsolom tehát magának, kedvesem, hogy rakja magát körül jó könyvekkel, amelyeket valóban figyelmesen el is olvas.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A legtöbb író lopásból él. Ha egyebet nem lophat: elorozza szomszédja élettörténetét.

68. oldal

>!
mongúz

Könnyű neki. Anyajegy van a talpán.

233. oldal, Az utolsó gavallér (Szépirodalmi, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy
6 hozzászólás
>!
ParadoxH

Szeretőim meghaltak, megöregedtek… Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagytak el! Csak elmentek…

3 hozzászólás
>!
Archibald_Tatum

– Kérem, hogy ne nevessen ki furcsa ötletemért. Én például most valamely pörköltmaradékot szeretnék enni, mely délről a fazék fenekén maradt, és jól összefőtt a maga levével. Nem baj, ha kissé megkozmásodott is. Én ugyanis azt hiszem, hogy minden ételnek a vége jó, amely legtovább főtt. És pénzem is van.
– A mi vendégeink korán reggel szeretik a perkeltet – mond a korcsmárosné.
– A pörköltet.
– A perkeltet – felelt a korcsmárosné. – Majd utánanézek, hogy van-e valami maradék a konyhán. Délben marhaperkelt volt.
Az ezredesnek villogni kezdett a szeme, pedig a szemöldökbozontok már régen nem voltak ehhez hozzászokva.

286. oldal, Utolsó szivar az Arabs Szürkénél (Szépirodalmi, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: pörkölt
10 hozzászólás
>!
Enola87 MP

Rettentő méreg az irodalom. Vérbajossá teszi a polgárokat és polgárnőket, ha belékóstolnak. Az írók mind szélhámosok. Kinevezik királyi mesterségnek, a legdicsőbb foglakozásnak a maguk dolgát. Holott tulajdonképpen senkinek sincs szüksége az irodalomra. Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Tovább is születnének, szeretnének, meghalnának. A nagy, gyönyörűséges Életnek semmi köze sincs az apró, sűrű betűcskékhez. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság.

Kapcsolódó szócikkek: irodalom
>!
Mafia I

Az apróságokra jobban kell vigyázni, mint a nagy dolgokra, mert apróságokból van összetákolva az ember élete.

>!
Frank_Spielmann I

A kontesz tizenhat esztendős volt, és Natália, kis cselédje tizenhét: de együttvéve nem volt annyi eszük, mint egy kapukilincsnek.

89. oldal

5 hozzászólás