!

Krúdy Gyula magyar

Gyula Krúdy

1878. október 21. (Nyíregyháza) – 1933. május 12. (Budapest)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv · 9 film

Nemférfi

Képek 5

Könyvei 259

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
Krúdy Gyula: Szindbád
Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Krúdy Gyula: Álmoskönyv
Krúdy Gyula: A podolini kísértet
Krúdy Gyula: Rózsa Sándor
Krúdy Gyula: Boldogult úrfikoromban
Krúdy Gyula: Primadonna
Krúdy Gyula: Hét bagoly
Krúdy Gyula: Napraforgó

Kapcsolódó kiadói sorozatok: POKET zsebkönyvek POKET Publishing, Sztalker Csoport · Libri díszkiadások Libri, Scolar, Jaffa · Csíkos könyvek · Delfin könyvek Móra · Talentum diákkönyvtár Akkord · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Tények és tanúk Magvető · Populart Füzetek Interpopulart · Millenniumi Könyvtár Osiris · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Fehér Holló Könyvek Magvető · Gondolkodó magyarok Magvető · A magyar próza klasszikusai Kossuth · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Nemzeti Könyvtár · Életreszóló olvasmányok Kossuth · Életreszóló regények Kossuth · A magyar irodalom remekei I. Népszabadság · Kiskönyvtár Szépirodalmi · Milliók könyve · Kincses Könyvek · Történelmi regények Kriterion · Nagy magyar mesemondók Unikornis · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Tanulók könyvtára · Szindbád könyvei Palatinus · Századok legendái Noran · Krúdy-sorozat Alinea · Heti klasszikusok Maecenas, Magyar Hírlap · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Százszorszép Könyvek Singer és Wolfner · A modern könyvtár Athenaeum · Vidám Könyvek Magvető · Magyar lányok könyvtára · Modern Magyar Könyvtár Singer és Wolfner · Magyar Klasszikusok Babits · Príma Könyvek Szent István Társulat · Regények és nagyobb elbeszélések Kalligram · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · A modern könyvtár · Nagy írók kis könyvei Franklin-Társulat · Athenaeum Könyvtár · Kis szerelmes irodalom Eri · Fehér könyvek Franklin-Társulat · Uj egyetemes regénytár · Írók karácsonya Noran · Filléres Könyvtár · Modern könyvtár · Révai Könyvtár · Öregbetűs könyvek Fekete Sas · Officina Könyvtár · Tevan könyvtár · A toll mesterei · Kézirattár · Európa Diákkönyvtár Európa · Holibri

Antológiák 75

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a magyar novellairodalomból
Simkó György (szerk.): Karácsonyi hangulat
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Kőrössi P. József (szerk.): A szerelem lexikona
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Csillag Péter: Ady stoplisban
Bodor Ferenc (szerk.): Nagymama képeskönyve
Drága Édesanyám
Veress István (szerk.): A macska ezer arca
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák

Róla szóló könyvek 22

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Tóbiás Áron (szerk.): Krúdy világa
Bölcsics Márta – Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz
Fráter Zoltán: Krúdy Gyula
Kelecsényi László: Nagy kópéságok – Krúdy-titkok nyomában
Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora
Gintli Tibor: „Valaki van, aki nincs” – Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben
Szabó Ede: Krúdy Gyula

Kiemelt alkotóértékelések

Frank_Spielmann I>!

Krúdy Gyula

Krúdy talán a legnagyobb magyar író, mondom ezt Esterházy, Krasznahorkai, Márai, Kosztolányi, stb. ismeretében és elismerésében. Látszólag összevisszaság, amit ír, történet nem is nagyon van, állandóan elveszti a fonalat, stb. De hát nála pont ez a fonal. Akkor a legjobb, amikor elveszti a fonalat, akkor a legnagyobb, a hasonlatai, az életről szóló zenéje, ami olyan, mint a gordonkaszó: csak mély hangú férfiak olvashatják föl, Latinovits vagy Mácsai, az élettől megtört, bölcs és (tehát) optimista emberek.

Költői, de nem erőszakoltan. Amit ír, az a regény költészete. A vers-költészet teljesen más. Ha az ember ráérez az iróniájára, azt a nevetést hallja, ami Kundera szerint Rabelais óta végigkíséri a regényirodalmat. A bölcsességeket úgy szórja, mint a fruttit, de nem okoskodik, és nem erőszakolja az olvasóra, amit gondol. Mint a legokosabb emberek, sokszor ő is ellentmond önmagának. Úgy bölcsek a könyvei, hogy nem a teljes relativizmus értékmentességébe menekül, mint rengeteg 20. századi szerző, vagy főleg a maiak: nem mondja, hogy minden mindegy, értékek márpedig nincsenek (lásd még: liberalizmus és társai), hogy mindenkinek egyformán igaza lehet, tud arról, hogy egyetlen igazság van, de minden embernek másképp lehet igaza, mindenki, a legutolsó utcaseprő is része valami egésznek, és a rész igazsága más, mint az egészé, de ugyanúgy igazság az is. Lassúak a könyvei, lassan is kell olvasni, bizonyos életbeli bölcsesség is szükségeltetik hozzá (ki a fene használ már ilyen műveltető ikes igéket? ezt is Krúdytól loptam), csendes, nyugodt, beletörődő könyvek, de nem rezignáltak, nem egyhelyben ülnek, nem lusták, hanem pont olyanok, amilyennek lenniük kell. Ha Krúdy krimit írt volna, az legalább 800 oldalas lett volna, és egyáltalán nem lehetne gyorsan elolvasni. Nem is baj. Majd egyszer megírom ezt pontosabban is, 40 évesen, akkor már lehet bölcs az ember, én egyáltalán nem vagyok az.

13 hozzászólás
kaporszakall>!

Krúdy Gyula

Nos, miután átküzdöttem magam az @Enzo által gondosan polcra gyűjtött 20 kötetes Krúdy-válogatáson (https://moly.hu/polcok/krudy-gyula-muvei-a-szepirodalmi-konyvkiado-sorozata), úgy gondolom, joggal írhatok egy értékelést magáról az íróról is.

Két dolgot előrebocsátanék: az egyik, hogy ez egy nagyon jó, igényes válogatás, ami a szerkesztés oroszlánrészét magára vállaló Barta András munkáját dicséri. A másik pedig, hogy mind a húsz kötet tartalma (sőt ezeken kívül is még néhányé) on-line elérhető az Arcanum honlapján:
https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Krudy-krud…

Tehát ha valaki nem röstell képernyőn olvasni, az egész sorozathoz hozzájuthat.

Most pedig az íróról: egyik legtermékenyebb szerzőnk, az életműve terjedelmesebb, mint Jókaié. Így persze nem csupa remekműből áll a gyűjtemény, akadnak benne jócskán középszerű vagy gyenge darabok. A sorozat 20 kötetéből 9 regényeket (inkább kisregényeket), 6 novellákat, 5 pedig egyebet (memoárokat, emlékezéseket, portrékat, újságcikkeket) tartalmaz. Hogy ne szaporítsam túlzottan a szót: ez utóbbi 5 kötet (főleg az újságcikkek) nem túl izgalmasak, a publicisztika szerintem nem Krúdy műfaja. Ám ezekben is akadnak felfedezésre érdemes, jobb írások; nekem a töredékekből összeállított Podmaniczky Frigyes-életrajz, a Budapest vőlegénye volt kellemes meglepetés.

A novellákon (meg persze a regényeken is) erősen érződik kezdetben Mikszáth hatása. Kb. 1908–1909 táján viszont Krúdy megleli az igazi hangját: azt a meghökkentő hasonlatokkal telzsúfolt, kevéssé cselekményes, későromantikus, édes-bús, nosztalgikus elbeszélői stílust, ami legjava írásainak sajátja. Ha röviden kéne őt jellemeznem, azt mondanám, ő a nosztalgia bajnoka, a K.u.K.-korszak, a 'boldog békeidők' költője. Mert az írásai zömmel kis költemények prózában, szeszélyesen kanyargó, oldalláncos cselekménnyel.

Akik kedvelik ezt a pasztell színekkel ábrázolt, elégikus világot, azok tökéletesen bele tudnak merülni a szerző kedvenc helyszíneinek, a régi Nyírség udvarházainak, a Felvidék cipszer városkáinak, a századfordulós Budapestnek az atmoszférájába. Ez a világ persze álomszerű, ahogyan a szerző ifjúságának tovatűnő – és a húszas évek nyomorúságában még szebbnek tűnő – egykori valóságára visszapillant, minden megszépül. Így születnek a – legjobb novellák társaságában – az olyan kis gyöngyszemek, mint a Palotai álmok, a Napraforgó, Az útitárs az N.N., vagy a Hét Bagoly.

Külön említem meg az elégikus szerelmi nosztalgia esszenciáját: a Szindbád-novellákat és regényeket. Ezek több kiadásban is megjelentek, egy kötetben, és minden Krúdy-kedvelő polcán az első helyen állnak.

Ám Krúdy tud néha – költőisége mellett – kegyetlenül tárgyilagos, és szigorú is lenni, és ezek az írásai – számomra – még az említett gyöngyszemeket is überelik. Három kiemelkedő, komoly társadalomkritikát is megfogalmazó regénye az Asszonyságok díja, a Rózsa Sándor…, és mindenekelőtt A tiszaeszlári Solymosi Eszter. Ha a Krúdy-kedvelőknek egy minimum-gyűjteményt kéne összeállítanom, akkor a Szindbád-kötet és egy Válogatott novellák mellett ez a három lenne ott a polcon.

Ugyanakkor nekem a korai írások Mikszáth-utánzása nem jön be (érdekes kivétel a kis korai gótikus rémregény, A podolini kísértet, pedig az is teljesen Mikszáth-szagú), és nem kedvelem az Alvinczi Eduárd hóbortos alakja köré szőtt vörös postakocsi-regényeket sem. A történelmi regény műfajában sem remekelt az író, egy jobb írása van csupán, A magyar jakobinusok. Amit pedig kifejezetten rühellek, azok a húszas évek végén írott 'gyomor-novellák'. Ez az időszak amúgy is Krúdy hanyatló korszaka, és nem csupán a novellákban, hanem a regényekben is túlzott hangsúlyt kap az evés (pl. Boldogult úrfikoromban). Érdekes viszont, hogy egyik legkiválóbb műve, a A tiszaeszlári Solymosi Eszter végére 1931-ben tette ki a pontot. Szóval lett volna még az íróban tartalék…

A csillagozás az író tehetségének és a legjava műveknek szól.

Akiket az egyes kötetek konkrétan érdekelnek, a polcról elérhetik; én mindegyikről írtam szöveges értékelést. Persze nem kell a véleményemet készpénznek venni: Krúdy egy karakteres, stílusával megosztó író, lesz, akit elvarázsol, lesz, akit untat. Odaírhatta volna mottóul minden könyve elé azt a mondatot, mely állítólag Berzeviczy Gergelytől, az első magyar gazdasági írótól származik, és szerintem a legfrappánsabbb mottó, amit valaha kitaláltak:

Nem fogok tetszeni minden olvasónak, de nekem sem tetszik minden olvasó.

SignorFormica>!

Krúdy Gyula

Ő az, aki megírta Magyarországot, a magyar életet. A teljesség igényével. Mindenhova bepillantott: kis- és nagyvárosba, faluba és tanyára, bele a tájba. Klubba, lóversenyre, bordélyba, kocsmába, kastélyba, bérlakásba, kaszárnyába, cirkuszba, színházba, temetőbe, postakocsiba, parlamentbe, kaszinóba, étterembe, szerkesztőségbe, postahivatalba, bútorkereskedésbe, konyhába és hálószobába. Urak és csirkefogók, arszlánok és bukott nők, ribancok és vidéki varrólányok, párbajhősök és pohos élősködők enciklopédistája Krúdy.
Iróniája finom: nem kímél se kort, se nemzetet, se osztályt, se nőt, se férfit, se a borbélyok, se a huszárok kackiás bajuszát. Iróniája, akár csak regényei, novellái, tárcái és karcolatai: egyetemes. Stílusa Prousthoz áll a legközelebb, csak hozzá mérhető. Aki Krúdyt ismeri és megérti, az Magyarországot ismeri, és érzi meg. Krúdy maga a nagy zabálás színek, illatok, gyönyörök szoknyák és versenylovak kavalkádjában: ő az utolsónak felfordított treff ász a zöld posztón, ami mindent visz. (Egy igazi Royal Flush..)

Bolondkandúr>!

Krúdy Gyula

20 évesen nem értettem és nem olvastam. 30 évesen megérintett írásainak különleges szépsége, és az általa megálmodott csupa csoda Magyarország. 40 évesen mindezek mellett értékelem pengeéles iróniáját, amellyel megmutatja szereplőinek romlottságát, hazudozásaikat, törtetésüket át bárkin és bármin, legtöbbször a nagy semmiért. Krúdy egyedi világot alkotott, a legtöbben az első lépések után elmenekülnek, amit a formája ellenére lírai életmű is elősegít, de aki beljebb merészkedik, azt örökre elvarázsolja a zseni, aki mindent tud az életről, és úgy olvas az emberi lélekben, mint a nyitott könyvben.

para_celsus>!

Krúdy Gyula

Krúdy az egyik legmodernebb magyar író. Fura ezt mondani, tekintve, hogy művei témája általában az a régi, szalonkabátos, dohányillatú Magyarország, a Tabán, a Nyírség, a Szepesség, a konyhában készülő töltött káposzta, a felidézett még régebbi szerelmek emléke vagy a kávéházi kasszírnők harisnyás lába – de ez csak a téma. Krúdy a XX. század elején, nagyjából Einsteinnel egy időben fedezte fel, hogy az idő relatív/szubjektív. Szereplői hol évszázadokat alszanak át, hol egyetlen pillanat alatt élnek meg hosszú éveket. Rítusaik vannak, melyek ismételgetésével – úgy érzik – régmúlt pillanatokat élhetnek újra, és régmúlt pillanatokat próbálnak újraélni, hogy újraalkossák azt a letűnt, régi világot. Ezek a szereplők úgy indulnak téren és időn átívelő utazásra, hogy fel sem állnak a sváb kiskocsma borfoltos asztala vagy a félvilági úrinő porcelán terítéke mellől.

juanito_b192 P>!

Krúdy Gyula

Számomra Krúdy a magyar szépirodalom, azon belül a regényírók koronázatlan királya. Erős, masszív figyelemmel megáldott, erős karakterekkel, szenzációsan elmesélt, ugyanakkor elgondolkodtató történetei mindig örömet okoznak olvasásukkor.


Népszerű idézetek

Evione>!

Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében. Régen elmúlt dolgok, szégyenek, kalandok, szívfájások és lelkipofonok. Az volna a legérdekesebb olvasmány, amelyet a halálos ágyán mondana el valaki őszintén, igazán: a titokról, amelyről az életen át hallgatott.

Szindbád titka

Kapcsolódó szócikkek: titok
Deziréé>!

Azt tanácsolom tehát magának, kedvesem, hogy rakja magát körül jó könyvekkel, amelyeket valóban figyelmesen el is olvas.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Kevés az a szó, amellyel kortársai a tiszaeszlári védelem „spiritusz rektorának” mondják: lelke volt a hadjáratnak, amelyet a sötétség és butaság ellen vívott az emberiség az 1883-ik esztendőben. Nagy lélek, amelyet a sors a poros, ákácfás Nyíregyházára helyezett, hogy a kellő percben helyén legyen, amikor az emberi felvilágosodottságot megint középkori éjszaka lepte meg. S egy másodpercig sem tévedt el a sötétségben.

444. oldal

2 hozzászólás
mongúz>!

Könnyű neki. Anyajegy van a talpán.

233. oldal, Az utolsó gavallér (Szépirodalmi, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy
8 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A legtöbb író lopásból él. Ha egyebet nem lophat: elorozza szomszédja élettörténetét.

68. oldal

ParadoxH>!

Szeretőim meghaltak, megöregedtek… Istenem, egykor mily boldog megnyugvással gondoltam arra, hogy időm eljöttével csendesen, derűsen sétálgatok egy öreg katonatiszt oldalán a bástyasétányon! Ma pedig nem tudok ebben megnyugodni. Miért, hogy nem vagyok fiatal? Miért, hogy nem hullanak többé könnyeim álmatlan éjjelen egy hűtlen férfiért? Igaz, hogy amíg megvoltak, nem sírtam soha egyikért sem. De ma szeretném őket mind végigsiratni, a hazugságaikat, a komiszságaikat és a csalfaságukat. Nem haragudni, csak sírni, hosszan, örökké sírni fölöttük, hogy így szótlanul el tudtak menni. Még csak azt sem mondták meg, hogy miért hagytak el! Csak elmentek…

3 hozzászólás
Tarja_Kauppinen IP>!

Azt mondják, hogy a női jogokért küzdők, az úgynevezett feministák régi kályhacsöveket viselnek a lábszárukon.

116. oldal

Archibald_Tatum>!

– Kérem, hogy ne nevessen ki furcsa ötletemért. Én például most valamely pörköltmaradékot szeretnék enni, mely délről a fazék fenekén maradt, és jól összefőtt a maga levével. Nem baj, ha kissé megkozmásodott is. Én ugyanis azt hiszem, hogy minden ételnek a vége jó, amely legtovább főtt. És pénzem is van.
– A mi vendégeink korán reggel szeretik a perkeltet – mond a korcsmárosné.
– A pörköltet.
– A perkeltet – felelt a korcsmárosné. – Majd utánanézek, hogy van-e valami maradék a konyhán. Délben marhaperkelt volt.
Az ezredesnek villogni kezdett a szeme, pedig a szemöldökbozontok már régen nem voltak ehhez hozzászokva.

286. oldal, Utolsó szivar az Arabs Szürkénél (Szépirodalmi, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: pörkölt
10 hozzászólás
Gregöria_Hill>!

A pincérnő olyan közönséges volt, mint a nagymosás.

14. oldal (Helikon)

7 hozzászólás