Kristó Gyula magyar
1939. július 11. (Orosháza) – 2004. január 24. (Szeged)
Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Kristó Gyula |
---|---|
Honlap | jesz.ajk.elte.hu/kristo17.html |
Életrajz |
Könyvei 52
Kapcsolódó sorozatok: Magyar századok · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris tankönyvek Osiris · Magyar História Gondolat · Tudomány – Egyetem Vince · Gyorsuló idő Magvető · Osiris iniciálé Osiris · Nemzet és emlékezet Magvető · Elvek és utak Magvető · Sorsdöntő történelmi napok Akadémiai · Magyarország Krónikája Adams · 21. századi enciklopédia Pannonica · Bibliotheca Historica Magyar Helikon · Kisebbségkutatás könyvek Lucidus · Dél-alföldi évszázadok Csongrád Megyei Levéltár · Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok MTA Történettudományi Intézet · Szegedi Középkortörténeti Könyvtár Szegedi Középkorász Műhely
Szerkesztései 13
Fordításai 5
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Ciliéi és Garai voltak a király legmeghittebb bizalmasai és tanácsadói. Nincs azonban szó arról, hogy Zsigmond 1403 után a „Garai-Cillei-liga” befolyása alá került volna, vagy annak bábjává lett. A király mindvégig bizonyíthatóan önálló politikát követett, amelynek irányát ő, és nem tanácsadói szabták meg. Kormányzásában nemcsak Garaira és Ciliéire támaszkodott, hanem sok más olyan hívére is, akik e kettővel sem rokoni, sem szövetségesi viszonyban nem álltak.
136
Oszmán törzsszövetsége rövid idő alatt kiemelkedett a félsziget török államalakulatai közül. Ezt kedvező fekvése tette lehetővé. Az oszmánok Kis-Ázsia északnyugati sarkában, a bizánci állam szomszédságában telepedtek meg, és így egyedül nekik volt lehetőségük arra, hogy a keresztények lakta területek felé terjeszkedjenek. A terjeszkedést pedig csábítóvá és könnyűvé tette a Balkán zilált politikai állapota. Az oszmánok számba jövő ellenfelei közül Bizáncot belső harc gyengítette meg, Bulgária két fejedelemségre szakadt (Tirnovo és Vidin központokkal), a legerősebb balkáni állam, Szerbia pedig Dusán István cár halálával (1355) darabokra hullott.
129
Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Az ő nevének szinonimája a szentkirály, ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a Nagy Kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.
Zsigmond és kormányzata az első pillanattól kezdve komolyan vette az új politikai helyzetet, és eleinte a hagyományoknak megfelelően támadó háborúval válaszolt. A király már a rigómezei csata évében, 1389 őszén benyomult Szerbiába, és az akciót számos további követte. 1390-ben, 1391-ben és 1392-ben személyesen szállt hadba a törökök ellen, 1393-ban az országnagyok serege vonult fel a déli végeken, 1394-ben ismét a királyé, végül 1395-ben két havasalföldi hadjárat következett.
A másodikat Zsigmond maga vezette, és sikerült Havasalföld trónjára védencét, Mircsét (Mircea cél Batrín) visszajuttatnia. Egyébként a háborúk egy-két vár megvívásán kívül nem hoztak eredményt, és döntő összecsapásra sem került sor.
130
Az első nyílt pártütésben, amelyet Lackfí István vezetett, még csak egy kis bárói csoport vett részt. Lackfi annak idején egyik vezére volt a Zsigmondot trónra emelő főúri ligának, ő lett Zsigmond első nádora, a király azonban 1392-ben leváltotta hivatalából. A nikápolyi vereség hírére fellázadt, és kapcsolatba lépett a Horvátiak
egykori trónjelöltjével, László nápolyi királlyal. Mozgalmát azonban Zsigmond ekkor még könnyedén elfojtotta, mivel a bárók zöme egyelőre mellette állt. 1397 februárjában Lackfit az udvarba csalva meggyilkolták, családjának és párthíveinek vagyonát elkobozták.
132
Hedviget koronázták meg lengyel királynővé, és ezzel a perszonálunió megszűnt. Hedvig 1386-ban férjhez mentjagelló (Jagielto) litván nagyfejedelemhez, aki II. Ulászló néven a lengyel trónt is elfoglalta. (Tőle ered ajagelló-dinasztia, amely utóbb két ízben is – 1440,1490 – a magyar trónra került.) Ily módon az Anjou-ház uralma Lengyelországban véget ért, és helyébe lengyel-litván unió lépett.
121