Kristó Gyula magyar

Az emberi gyengeségről éppúgy példa alapján alkotunk képet, ahogy a pecsétnyomó lenyomatot hagy a viaszon.

126. oldal - Károly Róbert adománylevele Szécsi Péter, Miklós és Beke számára (1322. március 16.)

Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Az ő nevének szinonimája a szentkirály, ő volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Ő az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, ő a Nagy Kezdet, az országalkotó, az államszervező, a keresztény hitet terjesztő uralkodó. Ő a valaha élt legnagyobb magyar államférfiú.

Zsigmond és kormányzata az első pillanattól kezdve komolyan vette az új politikai helyzetet, és eleinte a hagyományoknak megfelelően támadó háborúval válaszolt. A király már a rigómezei csata évében, 1389 őszén benyomult Szerbiába, és az akciót számos további követte. 1390-ben, 1391-ben és 1392-ben személyesen szállt hadba a törökök ellen, 1393-ban az országnagyok serege vonult fel a déli végeken, 1394-ben ismét a királyé, végül 1395-ben két havasalföldi hadjárat következett.
A másodikat Zsigmond maga vezette, és sikerült Havasalföld trónjára védencét, Mircsét (Mircea cél Batrín) visszajuttatnia. Egyébként a háborúk egy-két vár megvívásán kívül nem hoztak eredményt, és döntő összecsapásra sem került sor.

130

Salamon és László akadályozták meg azt , hogy a nomád (besenyő,úz és kun) törzsek elfoglalják Magyarországot, és etnikailag megsemmisítsék a magyarságot.E királyok győzelmeik révén biztosították a magyar nép fennmaradását és további létét a Kárpát- medencében.

121.

Fontos programja volt Zsigmond kormányzásának a közrend megszilárdítása, evégett szükséges volt növelni a helyi – vagyis a megyei – bíróságok hatáskörét és hatékonyságát. A megyei törvényszékek élén a király által kinevezett megyésispán (comesparochianus) helyettese, az alispán (vicecomes) állt, aki a megye nemesi közönségét képviselő' szolgabírákkal (iudices nobilium) együtt ítélkezett.

144

Midőn egy Zdenc nevű várat ostromolt, egy napon, magára öltve harci fegyverzetét, személyesen rohamra indulva a falakhoz közeledett, ahol az ostromlottak felismerték, és több nyíltól eltalálva lábán és kezén súlyos, halált okozható sebeket kapott, ennek ellenére a kitartás erényével övezve, bár fájdalmas sebei nagyon meggyötörték, úgy tett, mintha sértetlen lenne, és nem mutatta ki állapotát övéi előtt sem. Elfoglalta az említett várat, és még sok másfajta, nagyszerű és nagyszabású hűséges szolgálatot nyújtott nekünk […]

112. oldal - Károly Róbert adománylevele Babonic János számára (1317. december 20.)

I. Lajosnak nem maradt fia, csak két kiskorú leánya. Trónját – végakaratának megfelelően – az idősebbik, a tizenegy éves Mária örökölte (1382-1387), anyja, a boszniai Erzsébet gyámsága alatt. A trónváltozás hamarosan maga után vonta a rövid életű lengyel-magyar perszonálunió felbomlását. Lajos Lengyelország trónját is Máriának szánta, a lengyel urak azonban ragaszkodtak hozzá, hogy uralkodójuk az országban tartsa székhelyét.

131

Erzsébet megkísérelte ugyan, hogy fegyverrel érvényesítse Mária jogait, de végül kénytelen volt engedni. 1384-ben kisebbik leányát, Hedviget koronázták meg lengyel királynővé, és ezzel a perszonálunió megszűnt.

131

Hedviget koronázták meg lengyel királynővé, és ezzel a perszonálunió megszűnt. Hedvig 1386-ban férjhez mentjagelló (Jagielto) litván nagyfejedelemhez, aki II. Ulászló néven a lengyel trónt is elfoglalta. (Tőle ered ajagelló-dinasztia, amely utóbb két ízben is – 1440,1490 – a magyar trónra került.) Ily módon az Anjou-ház uralma Lengyelországban véget ért, és helyébe lengyel-litván unió lépett.

121

Első ízben fordult elő, hogy a koronát nő viselte, és mind az udvar, mind a nemesség számára kezdettől fogva magától értetődött, hogy Mária uralkodása csak ideiglenes lesz. Tartós nőuralomról nem lehetett szó olyan országban, ahol az alattvalók szokásjoga a patriarchális nemzetségi hagyományokra épült (gondoljunk az ősiség elvére!), és ahol a nemesség megszokta és el is várta, hogy királya személyesen vezesse hadba. A korona tehát még várta igazi gazdáját, és mivel a leendő király személyét illetően több lehetőség is felmerült, az ország hamarosan a pártküzdelmek anarchiájába süllyedt.

123