Kristin Cashore amerikai

– Az elsőszülött gyermekemet rólad fogom elnevezni.
Katsa ezen elnevette magát.
– A gyermek kedvéért várd meg, hogy lányod szülessen. Vagy még jobb, ha megvárod, amíg a gyerekeid idősebbek lesznek, és annak adod a nevemet, amelyikkel a legtöbb baj van, és a legmakacsabb.

423-424. oldal, Harmadik rész: Változó világ - 36. fejezet

– De nem félsz, ugye, Katsa?
– Nem különösebben.
– Persze te soha nem fázol, képes vagy puszta kézzel legyűrni egy medvét, és tüzet rakni a hóviharban, a jégcsapokat használva gyújtósnak.

248-249. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 21. fejezet

Ahogy a fiú a tűz fölé hajolt, fény és árnyak táncoltak a testén. Gyönyörű volt. Katsa megcsodálta, mire Pongor egy mosolyt villantott rá. Legalább olyan szép vagy, mint amennyire beképzelt, mondta neki Katsa gondolatban, mire Pongor hangosan felnevetett.

243. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 20. fejezet

– Talán tanácsot is kérhetnék tőle – sóhajtotta Keserkék. – Mit gondolsz, Katsa? Te találkoztál vele. Milyennek láttad?
(…)
– Jóképű volt – vélekedett.
Pongor felnyögött.
– Annyira jóképű, hogy a péppé verést is kiérdemli, vagy csak egy lépcsőn lelökésre érdemes?
– Soha nem löknék le egy hetvenhat éves embert a lépcsőn! – tiltakozott Katsa felháborodottan.
– Akkor legalább öregkoromban nyugtom lesz – reménykedett Pongor.

599. oldal, 43. fejezet

– Tudom, hogy nem akarod ezt, Katsa. De nem tehetek róla. Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy… jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel – mondta, majd hangja elcsuklott, és levette tekintetét Katsáról. – Szeretlek – folytatta. – Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni. Na, most meg sírsz miattam, úgyhogy abba is hagyom.

Ha egy szörnyeteg többé már nem viselkedik szörnyetegként, vajon meg is szűnik szörnyetegnek lenni? Vajon átlényegül valami mássá?

139. oldal, Első rész: Katsa, a halálosztó - 13. fejezet

– Nem veszek fel vörös ruhát – jelentette ki.
– Ez a napkelte színe – közölte Helda.
– Ez a vér színe – ellenkezett Katsa.
Helda sóhajtva kivitte a ruhát a fürdőből.
– Lehengerlően néznél ki benne, Úrnőm – mondta –, a sötét hajaddal és a szemeiddel.
Katsa az egyik különösen makacs csomóval küzdött a hajában, hogy kibogozza.
– Ha valakit le akarok hengerelni a vacsoránál, belevágok egyet az arcába – dünnyögte a víz felszínén felgyüremlett buborékoknak.

68. oldal, Első rész: Katsa, a halálosztó - 7. fejezet

– A lábujjaim annyira összenyomorodtak, hogy nem vagyok benne biztos, bölcs dolog lenne-e kiszabadítani őket. Lehet, hogy fellázadnak, elszaladnak a hegyekbe, és vissza sem jönnek.
Katsa bekapott még egy édesmagyal bogyót.
– Szerintem utolérném őket.

264-265. oldal, Második rész: Az elvetemült király - 22. fejezet

– De valamennyi hatalma mindenkinek van, hogy másokat bántson – ellenkezett Folt. – Ez nem jelenti azt, hogy mindenki él is vele.

396. oldal, Harmadik rész: Változó világ - 34. fejezet

Mindig nagyon boldoggá tesz, amikor megcsókolsz.
– Valóban?
Csodálatosan csókolsz.
– Akkor ez szerencse, mert örökké csókolni foglak.