

Krasznahorkai László magyar
← László Krasznahorkai, Ласло Краснахоркаи, 克拉斯诺霍尔卡伊拉斯洛, Laslo Krasnahorkai, لاسلو كراسناهوركاي
1954. január 5. (Gyula) –
Nem | férfi |
---|---|
Honlap | krasznahorkai.hu |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/krasznahorkai-laszlo |
Életrajz |
Képek 8
Könyvei 51
Antológiák 13
Róla szóló könyvek 10
Alkotói polc
Népszerű alkotóértékelések
Népszerű idézetek




Ahol a mű születik, és ezt kétszer teszi, egyszer a művészben, egyszer az olvasóban, ott nincs semmi keresnivalója az észnek.
80. oldal
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% Huszonöt beszélgetés ugyanarról




Nem kell innen semmi
Én itt hagynék mindent, a völgyeket, a dombokat, az ösvényeket és a szajkókat a kertből, én itt hagynék csapot és papot, eget és földet, tavaszt és őszt, itt hagynám a kivezető utakat, az éjszakákat a konyhában, az utolsó szerelmes pillantást s a városok felé vezető összes borzongató irányt, itt hagynám a tájra ereszkedő sűrű alkonyt, a súlyt, a reményt, a bűvöletet és nyugalmat, itt hagynék szeretettet és közelit, mindent, ami meghatott, megrendített, magával ragadott és felemelt, itt hagynám a nemest, a jóakaratút, a kellemest s a démonian szépet, itt hagynék minden rügyfakadást, minden születést és létet, itt hagynám a varázslatot, a rejtélyt, a messzeségek, a kimeríthetetlenségek s az örökkévalóságok kábulatát: mert itt hagynám ezt a földet és ezeket a csillagokat, mert nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön, és nem kell innen semmi.
293. oldal




a könyvtárosok gyűlölik a könyvtárat, iszonyú fájdalmat okozunk nekik azzal, hogy kérünk valamit, mert ezek a szerencsétlenségükre odazárt emberek az egész életüket azzal töltik, hogy kihozzanak valamit a raktárból, és ebbe tényleg bele lehet szomorodni, el sem tudom igazán képzelni, folyton jön valaki, ott áll előttem, bead valamit a kérőlapon, nekem meg le kell mennem a raktárba, és ki kell keresnem, ami ezt az embert érdekli, már ez gyűlöletes lehet, ahogy az ilyen könyvtáros szembesül azzal, hogy valakit érdekel valami, itt szinte mindenki, aki odafurakszik a pultjaikhoz, méltatlan, hogy kihozzanak neki valamit, úgyhogy bármerre néznek a raktárban, szinte minden könyv gyűlöletre méltó, mert gyanítani lehet róluk, hogy egyszer egy arra méltatlan egyszer csak bejön, és minden további nélkül azt mondja, ezt kérem, és neki erre fel kell hoznia, na, ez az, amibe nyilván bele lehet őrülni, és ezek a könyvtárosok nyilván bele is őrülnek, hacsak nem esik meg az a ritka eset, hogy egy nap egyszer csak egy a könyvtárhoz és az adott könyvtároshoz MÉLTÓ nagy elme kér valamit, mert ehhez már fűlik a foguk, ekkor hirtelen más fényben látják a könyvtárat, a kérőlapon szereplő művet, a lebotorkálást a raktárba, s végül a kívánt mű felhozatalát a fényre, hogy odaadják annak, aki erre MÉLTÓ, ilyen azonban, és ez van a könyvtárosok szemében, ilyen jó, ha, ha, ha háromszor előfordul, egy ilyen úgynevezett arra érdemes látogatása a pult előtt, úgyhogy általában olyan a hangulat egy ilyen nagy könyvtárban, mint a hullaházban, csupa visszafojtott gyűlölet
238. oldal, Az a Gagarin




Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?
(első mondat)




…a vécés néni ölében déli harangszót sugároz egy zsebrádió…
Első rész, II. Feltámadunk




Egy madár tart hazafelé az égen. Fáradtnak látszik, nehéz napja volt. Vadászatból jön: rá vadásztak.
(Al-Zahad ibn Sahib- féle hármas mondat)
9. oldal




Mikor döntötte el, hogy irodalmár akar lenni? El tudja képzelni önmagát valami másnak?
Ó, nem mi döntünk!
Amúgy pedig az régen volt, amikor még el tudtam képzelni magam másnak, mindig másnak, minden nap, minden héten másnak, így kezdődik, nálam is így kezdődött. Aztán jön a kijózanodás: pontosan az lettem, ami vagyok.
189. oldal - Null moral
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% Huszonöt beszélgetés ugyanarról




(…) mert, és ez lehet, hogy szokatlanul hangzik önöknek, akik az úgynevezett „demokráciához” vannak szokva, de vegyék tudomásul, hogy mától fogva itt ő az úr, amihez képest, eresztette le a hangját, s csak úgy a tenyerével megtörölte a kopasz koponyáját, teljesen mindegy, hogy mit gondolnak, mit irkálnak össze, hiszen amennyiben nem az igazat írják, tehát nem azt, ami itt elhangzott, akkor megnézhetik magukat, meg az újságjaikat is, mert ez itt kérem, a magasságos egeknek hála, nem „demokrácia” többé, ez ettől fogva, és széles mozdulatot írt le a kezével, amivel szinte átfogta az egész környező világot, majd előredőlt, birtok, aminek oly sok évtized után, törölgette meg verejtékező feje búbját még egyszer a tenyerével, az ura végre megérkezett.
233. oldal




Semmi közöm a híres írójukhoz, de egész életemben ezzel idegesítettek, csak mert a nevünk meg egy-két apróság hasonló, mindig ez van, hogy az emberek szeretnek úgynevezett összefüggéseket találni, és találnak is mindig, a pokolba velük, ha van valaki, akit úgy hívnak, hogy melvill, ők már fel is kapják a fejüket, küldik ki a visszataszító riportereiket, aztán megjelennek a dúlt tekintetű egyetemisták a Columbia-ról, mert tényleg így történt, odajöttek, mélyen a szemembe néztek, és hogy ők nem azért, mondták, de, azért, gondoltam, és így is volt, és csak azért, mert a név, és megfagyott a levegő, mikor megtudták, hogy én is az East 26. Streeten lakom, és hogy én is, ez tényleg véletlen, a Custom Office-nek dolgoztam egy ideig, persze, mondhatják, hogy vámtisztviselő volt ez is, az is, de ennek semmi jelentősége, én csak rövid ideig dolgoztam ott, különben is könyvtáros vagyok…