Krasznahorkai László magyar
← László Krasznahorkai, Ласло Краснахоркаи, 克拉斯诺霍尔卡伊拉斯洛, Laslo Krasnahorkai, لاسلو كراسناهوركاي
1954. január 5. (Gyula) –
Katalógusnév | Krasznahorkai László |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | krasznahorkai.hu |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/krasznahorkai-laszlo |
Életrajz |
Képek 8
Könyvei 67
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Storybook ND New Directions angol
Antológiák 13
Róla szóló könyvek 12
Alkotói polc
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Ahol a mű születik, és ezt kétszer teszi, egyszer a művészben, egyszer az olvasóban, ott nincs semmi keresnivalója az észnek.
80. oldal
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% Huszonöt beszélgetés ugyanarról
Nem kell innen semmi
Én itt hagynék mindent, a völgyeket, a dombokat, az ösvényeket és a szajkókat a kertből, én itt hagynék csapot és papot, eget és földet, tavaszt és őszt, itt hagynám a kivezető utakat, az éjszakákat a konyhában, az utolsó szerelmes pillantást s a városok felé vezető összes borzongató irányt, itt hagynám a tájra ereszkedő sűrű alkonyt, a súlyt, a reményt, a bűvöletet és nyugalmat, itt hagynék szeretettet és közelit, mindent, ami meghatott, megrendített, magával ragadott és felemelt, itt hagynám a nemest, a jóakaratút, a kellemest s a démonian szépet, itt hagynék minden rügyfakadást, minden születést és létet, itt hagynám a varázslatot, a rejtélyt, a messzeségek, a kimeríthetetlenségek s az örökkévalóságok kábulatát: mert itt hagynám ezt a földet és ezeket a csillagokat, mert nem vinnék semmit magammal innen, mert belenéztem abba, ami jön, és nem kell innen semmi.
293. oldal
a könyvtárosok gyűlölik a könyvtárat, iszonyú fájdalmat okozunk nekik azzal, hogy kérünk valamit, mert ezek a szerencsétlenségükre odazárt emberek az egész életüket azzal töltik, hogy kihozzanak valamit a raktárból, és ebbe tényleg bele lehet szomorodni, el sem tudom igazán képzelni, folyton jön valaki, ott áll előttem, bead valamit a kérőlapon, nekem meg le kell mennem a raktárba, és ki kell keresnem, ami ezt az embert érdekli, már ez gyűlöletes lehet, ahogy az ilyen könyvtáros szembesül azzal, hogy valakit érdekel valami, itt szinte mindenki, aki odafurakszik a pultjaikhoz, méltatlan, hogy kihozzanak neki valamit, úgyhogy bármerre néznek a raktárban, szinte minden könyv gyűlöletre méltó, mert gyanítani lehet róluk, hogy egyszer egy arra méltatlan egyszer csak bejön, és minden további nélkül azt mondja, ezt kérem, és neki erre fel kell hoznia, na, ez az, amibe nyilván bele lehet őrülni, és ezek a könyvtárosok nyilván bele is őrülnek, hacsak nem esik meg az a ritka eset, hogy egy nap egyszer csak egy a könyvtárhoz és az adott könyvtároshoz MÉLTÓ nagy elme kér valamit, mert ehhez már fűlik a foguk, ekkor hirtelen más fényben látják a könyvtárat, a kérőlapon szereplő művet, a lebotorkálást a raktárba, s végül a kívánt mű felhozatalát a fényre, hogy odaadják annak, aki erre MÉLTÓ, ilyen azonban, és ez van a könyvtárosok szemében, ilyen jó, ha, ha, ha háromszor előfordul, egy ilyen úgynevezett arra érdemes látogatása a pult előtt, úgyhogy általában olyan a hangulat egy ilyen nagy könyvtárban, mint a hullaházban, csupa visszafojtott gyűlölet
238. oldal, Az a Gagarin
Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?
(első mondat)
hogy is mondhatta volna el, hogy mióta abbahagyta a gondolkodást, és emiatt megpillantotta a dolgokat, megértette, hogy mindaz, amit mi a létből érzékelünk, nem más, mint a hiábavalóság felfoghatatlan terjedelmű emlékműve, mely az idők végezetéig ismétli önmagát, és hogy nem, korántsem a véletlen szerkeszti a maga rettenetes, kiapadhatatlan, diadalmas, legyőzhetetlen erejével, hogy dolgok szülessenek és szétessenek, hanem mintha egy homályos, démoni szándék dolgozna itt, és ez oly mélyen bele van szerkesztve a dolgokba és a dolgok közti állapotok szövetébe, hogy a szándék bűze mindent betölt, egy kárhozat tehát, egy megvetés műve a világ
…a vécés néni ölében déli harangszót sugároz egy zsebrádió…
Első rész, II. Feltámadunk
Zárjátok be a kapukat, és tömjétek be a réseket, állítsatok gerendákat, húzzatok ki szögesdrótokat, és védjétek magatokat mindenfelől, de tudjátok meg, hogy hiába zártok, hiába tömítetek, hiába gerendáztok, és hiába drótoztok, mert nincs az a rés, az a vájat, az a repedés, ami az én számomra akadályt jelentene, de azért csak erősítsétek meg a bejáratokat, és deszkázzátok be az ablakokat, falazzátok be a kéményeket, és védekezzetek, mert ki fogok törni, és megérkezem, és persze, csukjátok be a gyerekeket jól, és persze, szerelkezzetek fel a fegyvereitekkel jól, és szervezzétek meg a védelmet, és állítsatok fel figyelőszolgálatokat, húzzatok fel kordont, és helyezzetek el taposóaknákat, csak csináljátok, csak készüljetek, de ellenem hiába csináltok bármit, de ellenem hiába készültök, mert ellenem nem lehet csinálni semmit, és ellenem nem lehet készülni eléggé, mert védtelenek vagytok, ha én jövök, mert nincs semmi, ami engem fel tudna tartóztatni, nincs, ami meg tudna állítani engem, ha én egyszer nekiindulok, bármit tesztek, teljesen reménytelen, hiába próbáltok ellenállni, nem mentek semmire, mert nem tudjátok, ki vagyok, és nem ismertek engem, és engem az ismeretlenségem véd meg a ti előkészületeitektől, láthatatlan ellenfél vagyok, és hamarosan megtudjátok, mi az, hogy láthatatlan, és főleg azt, hogy mi az, hogy ellenfél, mert én nem akármilyen ellenfél vagyok, nem is ellenfél, csapás, amelyik lesújt, és akkor és ott és azokra sújt le, amikor, ahol és akikre akar, márpedig én mindnyájatokra le akarok sújtani, és le is fogok, lesújtok rátok, és ti semmire nem lesztek képesek ellenem, mert én érthetetlen vagyok, fogalmatok sincs, merről és mikor, de a legfőképpen arról nincs halvány fogalmatok, hogy mit fogok tenni, ha megjövök, mindenesetre nyugtassátok meg a lelketeket azzal, hogy elzárjátok a gyerekeket előlem, hogy berekesztitek a kapuitokat előttem, hogy betömitek a réseket, nehogy azon át be tudjak jönni, ha eljövök, higgyétek nyugodtan azt, hogy van ellenem védelem, de rettegjetek, hogy ez a védelem nem lesz elég, mert nem lesz, efelől ne legyenek kétségek bennetek, mert kiismerhetetlen és láthatatlan és érthetetlen vagyok, azt se tudjátok, mikor, azt se tudjátok, hol, azt se tudjátok, miért, a legfőképpen ez nyugtalaníthat titeket, mert a miértre nincs válasz, és nem is lesz soha, de valójában nincs válasz bennetek semmire sem, ott álltok egymagatokban, ügyetlenkedtek a zárakkal, idétlenkedtek a szögesdrótokkal, szuszogtok és vergődtök és nyögdécseltek a gerendák súlya alatt, melyeket ellenem akartok felállítani, és jól is van ez így, ennek így is kell lennie, mert megértetek a pusztulásra, és én azért jövök, hogy értelme legyen annak a sok félelemnek, annak a sok rettegésnek és szorongásnak és aggodalomnak, amik tik vagytok, és lesz értelme, efelől ne legyen megint csak kétség, mert jövök, egy nap itt leszek, talán nem is egy alakban, hanem mindjárt kettőben, vagy háromban, vagy négyben, egy nap eljövök, és szétmarcangolom a pofátokat, mert én vagyok a rontás.