!

Kovács András Ferenc erdélyi magyar magyar

1959. július 17. (Szatmárnémeti) –

NemFérfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kovacs-andras-ferenc

Könyvei 41

Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta
Kovács András Ferenc: Hajnali csillag peremén
Kovács András Ferenc: Fattyúdalok
Kovács András Ferenc: Überallesbadeni dalnokversenyek
Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve
Kovács András Ferenc: Bohócöröklét
Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás
Kovács András Ferenc: Napsugár-csízió
Kovács András Ferenc: Requiem Tzimbalomra
Kovács András Ferenc: És Christophorus énekelt

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Ariadné KönyveK · Mesevonat · Forrás

Szerkesztései 1

Kovács András Ferenc (szerk.): Világ világossága

Fordításai 1

Marin Sorescu: Marin Sorescu legszebb versei

Antológiák 15

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lovász Andrea (szerk.): Toppantós
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I–II.
Falcsik Mari (szerk.): A világ tizenkét tételben

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Korpa Tamás – Mészáros Márton – Porczió Veronika (szerk.): KAF-olvasókönyv

Népszerű idézetek

>!
Juci P

Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium!

Harmincnégy éves lettem én:
nem bódít versen vett remény,
se bű,
se báj.

A mennybolt menten rámborul:
nem éltem jól, sem jámborul,
csupán
bután.

Mint kínon égő ékezet,
lobog világom: létezek!
Enyém
e fény!

Hallom: vagyok, mert nem vagyok,
hisz bennem nem rág, nem ragyog
serény
erény…

Azt mondják, arcom régi maszk:
miért is vágok én grimaszt,
ha kell,
ha nem?

Divatbölcs egy sem érti tán:
helyettök lettem én vidám
iszony.
Bizony.

Magamnak túl nehéz terű
vagyok – nem vált meg vers, se bű,
se báj.
Sebaj.

82-83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: plágium
>!
cseri P

Molyocska

Megdorgálta somolygó
Molyocskáját Mamamoly:
"Moly, moly, moly, moly, bozsemoly,
nem leszel te sose moly!
Bárcsak lennél oly galád,
mint egy komoly molycsalád!
De lepke se leszel,
mert csak, mert csak, mert csak, pfuj,
ringyet-rongyot eszel…
Moly, moly, moly, moly, bozsemoly,
rossz rongyokért ne bomolj!
Mamlasz, ne légy oly mulya,
csak légy komoly moly-pulya!
Ne szomoríts minket:
egyél, egyél, egyél hát
habos selyeminget…
Moly, moly, moly, moly, bozsemoly,
légy mohó, mint Papamoly!
Szőrmét, bundát, jó gyapjút –
bármit megkóstol apjuk…
Mert sose válogat,
ő még, ő még, ő még, nézd,
zoknit is rágogat!”

Közbeszólt ám a locska,
finnyáskodó Molyocska:
„Jaj, Mamamoly, Mamamoly!
Ilyet ne is galagyolj…
Bár finom a zokni –
nem és nem és nem és nem,
nem tudom megszokni!”

98. oldal

2 hozzászólás
>!
Batus

könyvvé leszünk mind
akik könyvből vétettünk
könyvvel vétkeztünk
könyvhöz megtértünk – üres
lapok kemény kötésben

136. oldal (Kipusztuló galaxis)

>!
Batus

szerelembe hulltan szebb a halál is.

39. oldal (Függelék antik költőkhöz)

>!
Kek P

NAPLÓTÖREDÉK

nem fontosságom
szent fölöslegességem
szép tudatában
élek s halok naponta
vers nélkül már nem is fáj

13. oldal, Kopár, avult fragmentumok

1 hozzászólás
>!
ParadoxH

Ha verset írsz, keserves, manapság döntened kell –
a költészet nehéz, magas művészetét,
avagy csupán a költőség művészetét
választod itt, káprázatok között, fiam?
Vagy alkotó, finnyás nyomorban gürcölődsz,
míg meggebedsz, de némán eltűröd Mómosz gáncsait,
mert néha még örömre lelsz a tiszta semmiségben –
vagy hízelegsz, nyomulsz, nyuvasztasz, csúcsra hágsz,
hogy megcsináld magad, poétahírre juss,
s szájhősileg parádézz, mint boldog olvasatlan,
ki sejti: nagy talentum s művészet mit sem ér!
Mindkettő csúf halál… Hát írj csak verseket.”

Phormión a költészetről

>!
sophie P

Árdeli szép tánc
                     Hódolat Weöres Sándornak

Szamos partján, Szatmár mellett,
Kurta kocsma állott –
Vályogfala világgá ment,
Vagy iszappá mállott.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, nyenyere, brácsa,
Szamos hátán elvándorolt
A kármentő rácsa.

Maros partján, Sárpatakon
Volt nagyapám gátőr –
Azóta már földet morzsol,
Zuhog az ár, s áttör.
Így volt rég, úgy volt rég,
Viola, fidula, hárfa,
Maros hátán száraz faág
Úszik át a nyárba.

Küküllőben fürödtek a
Keresztúri lányok –
A vén füzest künn a parton
Perzselték a lángok.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, viola, gardon,
Egyik húzza, a másik vonja,
Én a bőgőt tartom!

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: brácsa · citera · Küküllő · Maros · Szamos · tekerőlant, nyenyere · Weöres Sándor
1 hozzászólás
>!
ppeva P

Ismertem egy világjáró
dundus-dundi malackát,
ki több ízben barangolta
be Burundit s Alaszkát.

Járkált, vájkált Uruguayban,
tyúkudvaron rohant át,
körbetúrta Tanzániát,
Ugandát meg Ruandát.

Mesélik, hogy Mexikóban
ő volt egykor a kacika,
s azóta már nem is malac,
hanem Szenyor Malacika!

Hívta Tibet, hívta Fidzsi,
Argentína s Kazahsztán!
Indiából Csádba röppent,
s Bahamába – az aztán!

Hírlik, úri malacként ért
Peruba és Laoszba,
mert elébb a pantallóját
s a csülkét is lemosta.

Mondják, váltig hivatkozott
holmi Verne Gyulára,
s Egyiptomban föl-fölmászkált
három ernyedt gúlára.

Pletykálják, hogy Floridában
ennyit ült meg annyit ült,
s csak Párizsban csináltatott
pedikűrt meg manikűrt.

S hogy bejárta ángyabugyát,
Mántuát meg Páduát!
S tévedésből jó puhára
főzték őt a pápuák!

Tahitiben hajótörést
is szenvedett malacka!
(Onnan tudjuk, mert megírta,
s postázta egy palackba.)

Elutazott Új-Zélandba,
Zimbabwéba, Iránba…
Egyszerre több útnak indult
mindenféle irányba…

Bizony sokat, sokfelé ment!
(S csak azt bánja malacka,
hogy még sose mehetett el
sósheringnek Galacra!)

Járta Kínát, látta Japánt,
Limpopót s a Zambezit…
Vélte, hogy az undok Andok
csak rakásnyi andezit…

Megtanulta, hogy Rióban
röfög a sok anakonda,
bár Kongóban több a kondás,
s nagy örömben van a konda!

Szentül hitte, hogy kanászok
lakják Kandyt s Kanadát,
hol a szabad összmalacság
várja disznók kamatát…

Meghatotta Marokkó, de
nem hatotta meg Kenya:
ott majdnem egy törzsfőnöknek
lett betevő flekkenja!

Tárt karokkal várta Thaiföld,
Togo, Tonga, Turkesztán –
de mivel már mindent látott,
inkább földet túrt eztán.

Megismerte Malit, Balit,
Limát Szenyor Malacika –
mégis jobban esett itthon
máléliszt s káposztacika.

Már ő végleg világlátott –
minek Kuba, Katar, Ghána?
Már elég, ha moslékot lát –
ugyan miért szaladgálna?

Hát így járt a világjáró
dundus-dundi malacka…
Most se tudja: merre fekszik
bús Burundi s Alaszka?

Bezzeg ő a pocsolyában
fekszik, s fetreng a vén ólban!
Körbefutja trágyadombját,
de köszöni: azért jól van.

Kovács András Ferenc: Világjáró malacika · Kovács András Ferenc

Kapcsolódó szócikkek: Alaszka · Burundi · Kuba · Laosz · Peru · Ruanda · Uganda
8 hozzászólás
>!
psvianne

Süket holló

Élt a skót Felföldön egy holló.
Szófukar volt, sőt: nagyothalló!
Ha jött egy jó varjú,
s szólt hozzá: „Hauvarjú?” –
Annyit se vágott rá, hogy: „Helló!”

29. oldal

1 hozzászólás