Kovács András Bálint

A némaság egyfajta aszkézis: önmegtartóztatás, lemondás a nyelvről, elfordulás a szellem világi lármájától. Mert a némasággal itt a fecsegés, az érvényességét vesztett szellem bőbeszédűsége és hangossága áll szemben. A némaság végtelen komolysággal ruházza fel a létezést. Paradox módon épp ezzel adja meg a nyelvnek az őt megillető jelentőséget. A szó újra Igévé válik, súlyát éppen a némaság, elsőbbségét a valósággal szemben éppen ki nem mondása adja meg. A szó komolysága, univerzalitása, ünnepélyessége a fecsegő és egymást túlharsogó, dühödt tudatok világában a némasággal adható vissza. A némaság és a komolyság, a némaság és az emelkedettség elválaszthatatlanok egymástól. A némaság nem közönyt jelent, hanem mindenek átlátását és átérzését, megbocsátását és feloldását anélkül, hogy mi magunk beleszólnánk, értelmeznénk, megváltoztatnánk a világot.

246. oldal

A „jelentés” nem magában a műalkotásban van, hanem a befogadóban keletkezik a műalkotással való találkozás hatására.

1. fejezet - A műelemzés célja - A jelentés

A materiális értékek tényleges előtérbe kerülése, a fogyasztási láz megjelenése, az individualizálódás, a magánember lázadása, a szerzésvágy rejtett és leplezetlen eluralkodása a 70-es évek „brezsnyevi” Oroszországában a civilizációs vég kezdetét jelentették az aszketikus, kollektivista, ideokratikus szovjet korszakban felnőtt és azzal erkölcsi alapon szembehelyezkedő orosz értelmiségi nemzedék számára, amely azonban nem az archaikus orosz civilizáció közösségi és spirituális értékeit, hanem ezek állami kisajátítását és meghamisítását tagadta. Maga Tarkovszkij is ezekben az években alakítja ki azt a meggyőződését, hogy a világ végpusztulása a spirituális értékek pusztulásából és a materiális értékek diadalmaskodásából következik, hacsak nem állítja meg – áldozathozatalával, a szeretet csodájával – maga az ember. „Ha végigtekintünk az elmúlt évszázadok irodalmán, világosan megjelenik előttünk az a befelé forduló, fokozott érzelmi élettel párosult, örökké tépelődő, minden látványos ok nélkül szenvedő emberi magatartás, ami, ha úgy tetszik – jobb szó híján hívom így –, az »orosz ember« lelki alkata. Mostanában… – és ezt borzasztóan veszélyes folyamatnak tartom – az anyagi javak gyarapodásával, a mindenfajta értelemben vett »jóllakottsággal«, az egzisztenciális haladással együtt – vagy annak következményeként? – sokan elfelejtenek gondolkodni.” A film [Tükör] egyik dialógusában a főhős rezignáltan így foglalja össze ezt a később minden Tarkovszkij-filmben visszatérő […] témát: „valami lomha, ázsiai módon elpolgárosodtunk”. A fogyasztás, az anyagi javak és a külsődleges értelemben vett boldogulás olyan fordulatot jelent a társadalom és az egyes személy életében, amely az erkölcsi halál veszedelmével terhes. […] A bírás és fogyasztás anyagi szenvedélye az egyes embert magánéletébe, privátszenvedélyeibe falazza, egójába zárja, elválasztja minden szellemitől, mindentől, amiért élni érdemes, ami a személyt életben tartja. Mert mindazt, ami az életnek puszta előfeltétele lehetne csupán, az élet egyetlen tartalmává és céljává emeli. Ezzel szemben Tarkovszkij – jellegzetesen az ortodox kereszténységből fakadó és a 19. századi orosz értelmiség mentalitását is átható – felfogása szerint még a külső élettől való szenvedés állapotában közelebb vagyunk az erkölcsi Abszolútumhoz, mint abban a külső jólétben, amely elzárja az utat a spiritualitás, az igazi élet felé.

182. oldal

Az elemzés nem természetes „használata” a műalkotásoknak. A művészek nem azért alkotnak, hogy alkotásaikat valaki elemezze, hanem azért, hogy azokkal hatást érjenek el.

1. fejezet - A műelemzés célja

A modern művészet egy fontos eleme a Semmi hatalmának mint transzcendens értéknek a felismerése. A Semmi komoly dolog, mert komoly dolgok és valóságos értékek hiányát jelöli. Elfoglalja a hiányzó dolgok helyét, és az ember szabadságának képében maga is transzcendens érték lesz. A modern művészet vége akkor jön el, amikor a Semmi problémája megszűnik komoly kérdés lenni, amikor a Semmi már nincs a színfalak mögött, amikor a Semmi már nem érték, már nem a lét másik oldala, már nem transzcendens hatalom, mert már nincs közös tudás arról, hogy mi hiányzik.

422. oldal, IV. Rész - A modern film rövid története (1959 - 1975), 5. fejezet - A szerző halála: Antonioni és Greenaway: A modernből a posztmodernbe

Ha tehát a hit elveszett, ha a személyiség kiüresedett, vagyis haldoklik, beteg – válságban van –, akkor a hit úgy szerezhető vissza, ha megfordítjuk a sorrendet: tudatosan kezdjük alkalmazni azt, ami eredetileg a hitből következett, például az ismétlést, a szertartásokat, egyfajta életrendet, belső koncentrációt. Alexander több példabeszédet is mond erről, legszebb – és a filmben [Áldozathozatal] meg is valósított – példája azonban a japán legenda: a kiszáradt fa megöntözése. A középkori japán szerzetes azért öntözte a kiszáradt fát, éveken át, mindennap a hegy csúcsára cipelve a vízzel teli vödröket, mert hitt, és hite feltétlen volt. Számára az ismétlés: szent cselekedet. […] Mi, kishitűek, gyönge hitűek, hitetlenek – tanítja Tarkovszkij – megfordítva juthatunk vissza a hithez: azért kell öntöznünk a fát, azért kell ismételnünk valamit örökkön-örökké, mert nincsen vagy nem eléggé feltétlen a hitünk. Azért kell ismételnünk, hogy kialakuljon bennünk a hit, és akkor talán – s itt természetesen megint az egész emberiségről és az élet örök „kozmikus fájáról” van már szó – megmenekülhetünk: újjászülethetünk, másodszor is életre kelhet a kiszáradt – a „beavatási halál” állapotába került – kozmikus életfa.

300. oldal

[…] művésznek nem azt nevezzük, aki tud rajzolni vagy tud furulyázni, hanem azt, aki a rajzával vagy a furulyázásával olyan összetett élményeket, érzéseket, fogalmi asszociációkat képes felkelteni a nézőjében vagy hallgatójában, amelyek megtapasztalása, átélése rövidebb vagy hosszabb távon örömet okoz a befogadóban akár úgy, hogy megszokott jó érzéseket tapasztal, akár úgy, hogy olyanokat, amilyeneket még sohasem élt át.

1. fejezet - A műelemzés célja

Jóllehet, a műalkotások befogadása során végig tudatos állapotban maradunk, a forma mégis alapvetően tudattalan módon hat.

1. fejezet - A műelemzés célja

A befogadónak mindig lehetősége van választani aközött, hogy elfogadja-e valaki másnak az értelmezését, vagy saját értelmezést alakít ki […]

1. fejezet - A műelemzés célja - A jelentés

Értelmezésekről általánosságban nehéz önmagukban vitatkozni, hiszen ezek a mű befogadása által keltett hatások koherenssé tett, fogalmi lefordításai. Ezek a szövegek azonban kimondva-kimondatlanul mind magáról a műalkotásról szólnak. Így elvileg meg lehet állapítani, valójában mennyire vannak „közel” a műalkotáshoz, mennyire lehet őket megalapozni magában a műalkotásban. Márpedig ennek a megalapozásnak a módszere nem más, mint az elemzés. Ha a hatásról nem lehet eldönteni, hogy helyes vagy helytelen, az elemzésről már sokkal könnyebb. Az elemzés ugyanis mindig a mű tárgyiasságára vonatkozik egy hatás szempontjából. Minél közelebb megyünk egy mű részleteihez, annál erősebben támaszkodhatunk a mű tárgyiasságára.

1. fejezet - A műelemzés célja - A jelentés