Kossuth Lajos magyar

Mire való a történelem, ha nem tanulságnak?

264. oldal, Levél Nyujtó Pál czeglédi választási elnöknek (Lampel, 1902)

Azon nyom, melyet az anyai kéz a gyermek szivén és jellemén hagy, kitörülhetetlenül ott marad az egész életen át.

418. oldal, Kossuth Lajos utolsó nyilvános beszéde 1889 junius 5-én, a Turinba jött 845 magyarhoz (Lampel, 1902)

– Olvassatok egy kis históriácskát – szép tudomány!

46. oldal

[…] hazámat jobban szeretem, mint akárkinek kegymosolyát […]

28. oldal

[…] én az igazgató-bizottmány székhelyét a vidékre, Szegedre vagy Debreczenbe s nem a fővárosba tenném. Igen sajnos dolognak tartom, hogy a közösügyes kormány czentralistikus irányának visszahatása folytán a főváros csaknem minden, a vidék úgyszólván semmi.

212. oldal, Levél Herman Ottóhoz (Lampel, 1902)

[…] eltiport nemzet újjá születhetik, de öngyilkos nemzetre nincs föltámadás.

245. oldal, Levél Helfy Ignáczhoz Deák Ferencz halála alkalmából (Lampel, 1902)

A természet örök törvényeit nem lehet büntetlen megsérteni. Az a törvény pedig, mely a teremtett világ rendjét fentartja, nem az egység, nem az összehasonlíthatlanságok együvé forrasztása, hanem a harmonia a különféleségekben.

375. oldal, A dualizmus értéke (Lampel, 1902)

[…] az emberi dolgoknak az a végzete, hogy a fényt árnyék kiséri.

408. oldal, Kossuth Lajos utolsó nyilvános beszéde 1889 junius 5-én, a Turinba jött 845 magyarhoz (Lampel, 1902)

Ámde az ember fiának igyekezete csak amolyan váltólevél, mely értékképviselővé csak akkor válik, ha azt mint elfogadó a siker írja alá.
Az én becsületes igyekezetem váltólevelétől a sors ezt az értékesítő aláírást megtagadta; hát bizony nekem az életczélvesztés érzetének keserűsége jutott ki, egy hosszú élet küzdelmeinek azon bérében, melyet a végzet az aggkornak fentartott s a melynek neve: emlékezet.

384. oldal, Levél Kis-Kun-Félegyházának (Lampel, 1902)

Nagy észszel csak nagyot lehet tévedni.

242. oldal, Levél Helfy Ignáczhoz Deák Ferencz halála alkalmából (Lampel, 1902)