Kornfeld Tamás
Katalógusnév |
---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
1903-ban a magyar kormány nagy összegű kölcsönt adott Oroszországnak (bizony, voltak ilyen idők is – jóval Horthy és a jobboldali nemzetieskedők őrjöngése előtt, mikor Magyarországnak még liberális kormánya volt!), aminek lebonyolításával Kornfeld Zsigmondot bízták meg. A cár hálából ki akarta őt tüntetni, ám Kornfeld az alábbi szavakkal utasította el a megtiszteltetést: „Zsidó vagyok, és az önök országában üldözik és gyilkolják a zsidókat. Nem fogadhatok el orosz kitüntetést.”
Társaságunkban sokan voltak, akiknek lelki szükséglet volt a gyónás, különösen, amikor bármelyik pillanat az utolsó lehetett. Parragi az udvarunkra belátogató pappal megismerkedett, és lehetővé tette, hogy meggyónjunk. Természetesen ezt nem volt szabad senki kivülállónak sem tudnia. Ezért a gyónás az udvaron fel és alá járkálás közben történt, keresztet vetni nem volt szabad, nehogy a papot eláruljuk, a feloldozáskor a pap a keresztet a tenyerébe rajzolta, mintha mutatna valamit.
131. oldal
Mint minden derék vasuti ember, Albert is az óra rabja volt, és visszavonulása után is szigoru napirend szerint élt. [ . . . ] ragaszkodott hozzá, hogy az ebédet-vacsorát is pontosan ugyanabban az időben szolgálják fel, majd fél tizenegykor aludni tért. Ez némi problémát jelentett a szilveszter estét ünneplő családban. Albert megoldotta a problémát: az órákat két órával előbbre állitotta, a család tehát tiz órakor köszöntötte az új esztendőt, és Albert a szokásos időben térhetett nyugovóra.
31. oldal
Hajnalban indultam vadászni. Hálószobám a szüleimé mellett lévén, nem akartam ébresztőórát használni, nehogy felébresszem őket. Ezért a bokámra hosszú madzagot kötöttem, a túlsó végén egy darab tüzifával, amit kidobtam az ablakon a földszintre. Az éjjeliőr utasitást kapott, hogy reggel fél négykor húzza meg a madzagot, mire felkeltem, megköszöntem, felöltöztem és kimentem a várakozó kocsihoz.
74. oldal