!

Kornfeld Tamás

Katalógusnév

Könyvei 1

Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet

Népszerű idézetek

Gyula_Böszörményi IP>!

1903-ban a magyar kormány nagy összegű kölcsönt adott Oroszországnak (bizony, voltak ilyen idők is – jóval Horthy és a jobboldali nemzetieskedők őrjöngése előtt, mikor Magyarországnak még liberális kormánya volt!), aminek lebonyolításával Kornfeld Zsigmondot bízták meg. A cár hálából ki akarta őt tüntetni, ám Kornfeld az alábbi szavakkal utasította el a megtiszteltetést: „Zsidó vagyok, és az önök országában üldözik és gyilkolják a zsidókat. Nem fogadhatok el orosz kitüntetést.”

4 hozzászólás
Molu P>!

Nem a közvélemény érdekelte, hanem a maga belső érzése szerint cselekedett. Nem másokkal akart egy véleményen lenni, hanem önmagában kereste a harmóniát. A szellemi munkát, a lélek kisugárzását és az agy teremtő erejét helyezte mindenek fölé.

15. oldal

Molu P>!

A háború előtt, hétvégeken az urak vacsorához szmokingot öltöttek, a hölgyek estélyi ruhát. Amikor kitört a háború, felhagytunk ezzel a szokással, de továbbra is nyakkendőt és zakót kellett viselniük.

68. oldal

pelika_Bp>!

Társaságunkban sokan voltak, akiknek lelki szükséglet volt a gyónás, különösen, amikor bármelyik pillanat az utolsó lehetett. Parragi az udvarunkra belátogató pappal megismerkedett, és lehetővé tette, hogy meggyónjunk. Természetesen ezt nem volt szabad senki kivülállónak sem tudnia. Ezért a gyónás az udvaron fel és alá járkálás közben történt, keresztet vetni nem volt szabad, nehogy a papot eláruljuk, a feloldozáskor a pap a keresztet a tenyerébe rajzolta, mintha mutatna valamit.

131. oldal

pelika_Bp>!

– Rabbi, nagyon nagy a hőség egy magafajta öregembernek. Miért nem bérel kocsit? Csak két korona az ára, bőven telne magától. – A rabbi elmosolyodott: – Két korona valóban telik tőlem, és éppen ezért egy szegény embernek adtam, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekem.

9. oldal

pelika_Bp>!

Mint minden derék vasuti ember, Albert is az óra rabja volt, és visszavonulása után is szigoru napirend szerint élt. [ . . . ] ragaszkodott hozzá, hogy az ebédet-vacsorát is pontosan ugyanabban az időben szolgálják fel, majd fél tizenegykor aludni tért. Ez némi problémát jelentett a szilveszter estét ünneplő családban. Albert megoldotta a problémát: az órákat két órával előbbre állitotta, a család tehát tiz órakor köszöntötte az új esztendőt, és Albert a szokásos időben térhetett nyugovóra.

31. oldal

pelika_Bp>!

Hajnalban indultam vadászni. Hálószobám a szüleimé mellett lévén, nem akartam ébresztőórát használni, nehogy felébresszem őket. Ezért a bokámra hosszú madzagot kötöttem, a túlsó végén egy darab tüzifával, amit kidobtam az ablakon a földszintre. Az éjjeliőr utasitást kapott, hogy reggel fél négykor húzza meg a madzagot, mire felkeltem, megköszöntem, felöltöztem és kimentem a várakozó kocsihoz.

74. oldal

pelika_Bp>!

Egy német orvos igen kedvesen bejött és megvizsgált. Fel fogok épülni, mondta anyámnak, de mellékesen megjegyezte: ha meghalnék, anyámnak van még három gyermeke. Anyám dühösen odavágta, hogy mindig a beteg számit a legtöbbet.

78. oldal

Molu P>!

Bár a pofon néhány lépéssel ide-oda lökött, testileg fájdalmat nem okozott… De lelkileg sem fájt… mert valami elemi csapás megnyilvánulásának éreztem, aminek semmi köze az önérzethez, de végre is megalázni csak azt lehet, aki nem elég büszke és nem elég alázatos.

130. oldal

Molu P>!

Kiderült, hogy a gyógyszergyárak sem különböznek a cipőgyáraktól: egyetlen igyekezetük, hogy profitra tegyenek szert. Valójában akár szemetet is tettek volna a kapszulákba, ha azt gondolták volna, hogy akad rá vevő.

198. oldal