Tudástár

>

II. Rákóczi Ferenc

Köpeczi Béla (Nagyenyed, Románia, 1921. szeptember 16. – Budapest, 2010. január 17.) művelődés- és irodalomtörténész, művelődéspolitikus, az irodalomtudomány kandidátusa (1959) és doktora (1965), a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 1972-től 1975-ig főtitkára. A 18–20. századi irodalmi áramlatok művelődés- és eszmetörténeti vizsgálatának kiemelkedő alakja, a 18. századi francia–magyar politikai, diplomáciai és kulturális kapcsolatok kutatója, II. Rákóczi Ferenc életrajzírója. 1982 és 1988 között Magyarország művelődési minisztere volt.

Életútja

1946-ban Eötvös-kollégistaként szerzett francia–olasz–román szakos tanári diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Ezt követően, 1946 és 1949 között a párizsi École normale supérieure tagjaként a Sorbonne-on folytatta irodalmi tanulmányait. Hazatérését követően, 1949-ben lektori állást vállalt a Hungária Kiadónál, később a Művelt Nép Könyvkiadó szerkesztője lett. 1952-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (1956 után Magyar Szocialista Munkáspárt, MSZMP). 1953-ban a hazai könyvkiadást koordináló, előzetes cenzúrázást és engedélyezést végző Kiadói Főigazgatóság elnökhelyettesévé, 1955-ben elnökévé nevezték ki. 1963 és 1966 között az MSZMP Központi Bizottságának kulturális osztályvezetőjeként egyik meghatározó alakja volt a TTT (támogatás, tűrés, tiltás) kultúrpolitikai diktatúrának.

1965-től 1988-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia tanszékén volt egyetemi tanár, 1967-től 1970-ig tanszékvezető, ugyanezekben az években az egyetem rektorhelyettesi feladatait is ellátta. 1982 és 1988 között, a Lázár-, majd a Grósz-kormány alatt művelődési miniszter volt. 1987–1988-ban az Országos Közművelődési Tanács elnöki tisztét töltötte be.

Munkássága

Petőfi Sándor

A történelemtudomány hagyományos kereteit kitágítva, interdiszciplináris megközelítéssel vizsgálta ideológia, művelődés és irodalom kölcsönhatásait, e sajátos viszonyrendszer történeti alakulását az újkortól napjainkig. Behatóan foglalkozott a 17–20. századi irodalmi áramlatokkal és szellemtörténeti meghatározottságukkal, a janzenizmussal, a kartezianizmussal, a francia felvilágosodás, a romantika (különösen Petőfi), a 20. századi irodalomban megjelenő egzisztencializmus, a szocialista realizmus és a kulturális forradalom esztétikai értelmezésével. Kiemelt jelentőségűek voltak romanisztikai vizsgálatai, a francia, az olasz és a román irodalom ideológiai hátterére, az egyes népek irodalmában tükröződő magyarságképre vonatkozó tanulmányai.

II. Rákóczi Ferenc

Munkásságának másik meghatározó vonulata a kuruc szabadságharcok, az Erdélyi Fejedelemség 17–18. századi köz- és művelődéstörténeti eseményeinek kutatása, az újkori magyar–francia történeti és kulturális kapcsolatok vizsgálata. Főként külföldön végzett levéltári kutatásai alapján összefoglalta a Thököly Imre vezette hadjárat (1677–1685), a Rákóczi-szabadságharc (1703–1711), illetve a Rákóczi-emigráció diplomáciatörténetét. Nem pusztán eseménytörténeti szempontból dolgozta fel II. Rákóczi Ferenc életútját, de figyelmet szentelt szellemi, világnézeti fejlődésének alakulására is. Tanulmányokkal kísért kritikai kiadásokban adta közre Rákóczi és Bercsényi Miklós néhány írását és válogatott levelezését. Emellett tanulmányozta a francia felvilágosodás hatását a magyar művelődés alakulására, nevéhez fűződik a mátrafüredi nemzetközi felvilágosodáskonferenciák 1970-es évekbeli megszervezése is.

Voltaire · Jean-Jacques Rousseau · Stendhal · Victor Hugo · Henri Barbusse · Louis Aragon · Jean-Paul Sartre · Robert Merle · Mihai Eminescu · I. L. Caragiale · Nicolae Bălcescu

Közel félszáz önálló vagy társszerzővel írt kötete jelent meg magyarul és több más európai nyelven, irányítása alatt folytak a Minerva nagy képes enciklopédia I–IV. (1972–1975), a Világirodalmi kisenciklopédia I–II. (1976), valamint az Erdély története I–III. (1986) szerkesztési munkálatai. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Világirodalmi Figyelő, a Helikon, a Filológiai Közlöny és a Magyar Tudomány szakfolyóiratoknak. Ez utóbbinak két ízben, 1973-tól 1983-ig, majd 1989-től 1991-ig főszerkesztője is volt. Szerkesztőként, szöveggondozóként vagy kísérőtanulmányok megírásával közreműködött több francia (Voltaire, Rousseau, Babeuf, Stendhal, Hugo, Barbusse, Aragon, Sartre, Merle stb.) és román (Eminescu, Caragiale, Dumitriu stb.) szerző magyar nyelvű kiadásainál. Pályája elején műfordítással is foglalkozott, egyebek mellett Nicolae Bălcescu műveit ültette át magyarra.

Ő volt a Nouvelles Études Hongroises főszerkesztője.

Társasági tagságai és elismerései

1967-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1976-ban rendes tagjává fogadták. 1970–1971-ben az MTA főtitkárhelyettese, 1971–1972-ben megbízott főtitkára, majd 1972–1975-ben főtitkára, 1975 és 1982 között pedig újból főtitkárhelyettese volt. 1988 után a Hungarológiai Tanács, 1989-től 1998-ig pedig a Magyar UNESCO Bizottság elnöki tisztét töltötte be. 1989-ben a Portugál Akadémia tiszteleti tagjává választották. Ezenkívül számos hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt: a Magyar Pedagógiai Társaság díszelnöke, a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Magyar Történelmi Társulat tagja, részt vett az Európai Akadémia (Académie européenne), az Európai Kulturális Társaság (Società Europea di cultura), a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtudományi Társaság (International Comparative Literature Association), valamint az Irodalomkritikusok Nemzetközi Szövetsége (International Association of Literary Critics) munkájában. A párizsi Sorbonne és a római La Sapienza Egyetem díszdoktora volt.

Tudományos munkássága elismeréseként 1966-ban Akadémiai Díjat, a 17–18. századi magyarországi függetlenségi harcok nemzetközi összefüggésének kutatásában, valamint a társadalomtudományi kutatások szervezésében elért eredményeiért 1980-ban Állami Díjat vehetett át, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetettje lett. A Francia Akadémia 1972-ben Pálmarendet adományozott neki, 1987-ben pedig a Francia Akadémia Aranyérmét ítélték oda neki.

Főbb művei

Esze Tamás · R. Várkonyi Ágnes · Borzsák István

Esze Tamás – Köpeczi Béla: Esze Tamás
Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc
Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország
Köpeczi Béla: XIV. Lajos I-II.
Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom
Köpeczi Béla: Az „új baloldal” ideológiája
Köpeczi Béla: A magyar kultúra harminc éve
Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi és az író
Köpeczi Béla: Magyarország a kereszténység ellensége
Köpeczi Béla: Eszmék, utak
Köpeczi Béla: Függetlenség és haladás
Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal
Köpeczi Béla: Műveltség és minőség
Köpeczi Béla: Magyarok és franciák
Köpeczi Béla: A francia felvilágosodás
Köpeczi Béla: A magyar kultúra útja 1945–1985
Köpeczi Béla: Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe
Köpeczi Béla: Az emberi sors és a XX. századi francia regény
Köpeczi Béla: Erdélyi történetek
Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája
Köpeczi Béla: Rákóczi útjain
Köpeczi Béla: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből
Köpeczi Béla: Kuruc diplomaták Európa Keletén

Esze Tamás – Köpeczi Béla: Esze Tamás · Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc · Köpeczi Béla: A Rákóczi-szabadságharc és Franciaország · Köpeczi Béla: XIV. Lajos I-II. · Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom · Köpeczi Béla: Az „új baloldal” ideológiája · Köpeczi Béla: A magyar kultúra harminc éve · Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc, az államférfi és az író · Köpeczi Béla: Magyarország a kereszténység ellensége · Köpeczi Béla: Eszmék, utak · Köpeczi Béla: Függetlenség és haladás · Köpeczi Béla: Új konzervativizmus és új jobboldal · Köpeczi Béla: Műveltség és minőség · Köpeczi Béla: Magyarok és franciák · Köpeczi Béla: A francia felvilágosodás · Köpeczi Béla: A magyar kultúra útja 1945–1985 · Köpeczi Béla: Nemzetképkutatás és a XIX. századi román irodalom magyarságképe · Köpeczi Béla: Az emberi sors és a XX. századi francia regény · Köpeczi Béla: Erdélyi történetek · Köpeczi Béla: II. Rákóczi Ferenc külpolitikája · Köpeczi Béla: Rákóczi útjain · Köpeczi Béla: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből · Köpeczi Béla: Kuruc diplomaták Európa Keletén

További irodalom

  • Európai szemmel: Tanulmányok Köpeczi Béla tiszteletére. Szerk. Kalmár János. Budapest, Universitas, 2007, 215 p.
  • Rózsa T. Endre: Honszeretet, politika, erkölcs. Holmi, 2010. 6. sz. 760–764. o.
  • Századok 2010/5, 1279.