!

Konsztantyin Szimonov szovjet

1915. november 28. (Petrográd, Oroszország) – 1979. augusztus 28. (Moszkva)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévSzimonov, Konsztantyin
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 17

Konsztantyin Szimonov: Nappalok és éjszakák
Konsztantyin Szimonov: Élők és holtak
Konsztantyin Szimonov: Nem születünk katonának
Konsztantyin Szimonov: Az utolsó nyár
Konsztantyin Szimonov: Szofja doktornő
Konsztantyin Szimonov: Minden nap hosszú
Konsztantyin Szimonov: Húsz nap háború nélkül
Konsztantyin Szimonov: Egy fiatalember feljegyzései
Konsztantyin Szimonov: Polinyin ezredes szerelme
Konsztantyin Szimonov: Négy lépés

Kapcsolódó sorozatok: Háborús-trilógia · Magánélet-trilógia · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető · Rakéta Regénytár Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A Szovjet Irodalom Könyvtára Európa · Fiatalok Könyvtára Kozmosz Könyvek · A győzelem könyvtára · Kozmosz Irodalmi Könyvek I. Kozmosz Könyvek

Antológiák 24

Dornbach Mária – Ágai Ágnes (szerk.): Göndörű nyírfácska
Baranyi Ferenc (szerk.): Várj reám
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Jovánovics Miklós (szerk.): Szovjet költők antológiája
Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja
Köves J. Julianna – Köves József (szerk.): A szerelem aranykönyve
Székely Magda (szerk.): A gránát szíve
Képes Géza (szerk.): A szabadság magvetői
Dévald László (szerk.): Lenin él
Elbert János (szerk.): Várj reám

Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Ez a barátság egyik szabálya. Az ember megbízik abban, akivel a levelet küldi – ezért nem ragasztja le, az illető úgysem fogja elolvasni. De ha mégis elolvasnád, agyonváglak, megértetted?

18. oldal

1 hozzászólás
imma P>!

Konsztantyin Szimonov
Várj reám

Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám s lányom is,
s jó barát már egy se vár –
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

Várj reám! Ó átkelek
minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
„Szerencsés legény.”
Nem tudhatja senki sem,
te meg én csupán,
hogy te jártál ott velem
öldöklő csatán,
s te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
várni tudtál rám, ahogy
senki sem tudott.

Lányi Sarolta fordítása

175-176. oldal · Konsztantyin Szimonov

Kormos István (szerk.): A végtelenség szomja Hatvan év szovjet költészetéből

Ezüst P>!

Az asztal olyan, mint a nő. Este kell megnézni, akkor a legszebb.

43. oldal

17 hozzászólás
Ezüst P>!

– Egy kicsit azért valahogy minden alkalommal szörnyű ez! – mondta váratlanul Viktorija. – Már kétszer sebesültem meg, egyszer súlyosan, de nem hittem, hogy meghalok, hiszen én még egyáltalán nem is éltem, egyáltalán nem is láttam az életből semmit. Hogy halhatnék meg csak úgy egyszerre?

43. oldal (Nappalok és éjszakák)

Ezüst P>!

ARKAGYIJ: […] Szereti a gyümölcsízt?
ZSENYA: Szeretem. Ezt ugyan már negyvenszer megkérdezte tőlem.
ARKAGYIJ: Negyvenszer? Ebből láthatja, milyen figyelmes vagyok.

5. oldal

dorinna00>!

Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
ha áltatják ösztönöd,
hogy: feledni kell…
ha lemondtak rólam már
apám, s lányom is,
s jóbarát már egy se vár -
…szinte látom is:
borral búsul a pohár,
s könnyet ejt szemük,
rám gondolva. De te várj
s ne igyál velük.

130. oldal, 12. fejezet · Konsztantyin Szimonov

Ezüst P>!

Ragyogott a boldogságtól, hogy papucsban és síruhában járhat, és senki sem a tábornokot látja benne. Mikor kiértünk a lépcsőházba, minden alkalommal lopva körülnézett, nincs-e valaki a közelben, aztán felült a lépcső széles márványkorlátjára, és hangos füttyszóval lecsúszott rajta.
Megrögzött szokásává vált a dolog. Egyszer Moszkvába készült a szanatóriumból, és ez alkalomból teljes tábornoki díszbe vágta magát, amiről azonban rögvest megfeledkezett, és szokásához híven, mint mindig, most is harsány füttyszóval lecsúszott a korláton; képzelhető a lépcsőn épp e percben felfelé lépdelő három ezredes döbbenete.

290. oldal (Elbeszélés az elbeszélésekről)

Ezüst P>!

VARJA (a telefonba): Négy-tizenhat. Vanó? Jónapot, Vanó. Én beszélek. Nem, maga nem ismer engem. Nem, nem is látott. Nem, én sem láttam magát. De ez nem is fontos. Randevút akarok megbeszélni magával.

38–39. oldal

Ezüst P>!

És most, amikor a hadosztályomra gondolok, úgy tetszik, hogy ha megritkultak is az ezredei, azért mégis nagyon nagy, nagyobb, mint az, amely valamikor átesett a tűzkeresztségen. Most élőkből és holtakból áll, azokból, akik verekedtek, és azokból, akik verekszenek soraiban. És ereje nemcsak az élők, hanem a holtak erejéből, az ő hősiességüknek és a hazáért vállalt haláluknak erejéből is fakad.

77. oldal (Akszinya Ivanovna fia)

Ezüst P>!

– Már levelet akartam írni, de maga úgyis Moszkvába utazik, mondja meg nekik, hogy ez hallatlan! Miért küldenek nekünk mindig háborús filmeket? Micsoda dolog ez! Már nem bírom, érti? Ötödször küldik a „Harc Ukrajnáért”-ot! Képtelenség! Hallja? Igen? […] Küldjék a hátországba, ahol nem láttak ilyent, nekünk meg küldjenek emberi filmeket. Mi is emberek vagyunk! Szóról szóra mondja meg nekik: lehet, hogy Dudarjev tábornok maguknak nem jelent semmit, de ha a filmjeiken lövöldözést hall, kimegy és nem nézi tovább. És biztos benne, hogy a frontkatonák mind egyetértenek vele ebben. Mit akarnak voltaképpen? A hátországra gondolnak, a hátországnak magyarázzák, hogy milyen az a háború! Mi meg már azt is elfelejtettük, milyen az a béke, azt nem akarják megmagyarázni? Nekünk azt mutassák meg, milyen a béke. Amikor még nem volt háború!

148-149. oldal