!

Konok Péter magyar

1969. február 1. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Konok_Péter

Képek 2

Könyvei 4

Konok Péter: Történetek a kerítés tövéből
Konok Péter: Történetek az innen is túlról
Konok Péter: „…a kommunizmus gyermekbetegsége”?
Konok Péter: Az eszmék országútján

Szerkesztései 1

Földes György – Balázs Eszter – Konok Péter (szerk.): A moderntől a posztmodernig: 1968

Fordításai 7

Jan-Werner Müller: Mi a populizmus
Asa Briggs – Peter Burke: A média társadalomtörténete
Michael Howard (szerk.) – Wm. Roger Louis (szerk.): Oxford világtörténet a 20. században
Francis Wheen: Karl Marx
Noam Chomsky – Edward S. Herman: Az Egyetértés-gépezet
Viktor Kravcsenko: Én a szabadságot választottam
Felipe Fernández-Armesto: A jelenkor története

Antológiák 1

Böcskei Balázs – Sebők Miklós (szerk.): 50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell

Népszerű idézetek

>!
Ross P

Magyar politikusok buktak el a Turing-teszten, amelynek során arról kellett meggyőzniük egy értékelőt, hogy intelligens, gondolkodó emberek. A vizsgált politikusok minden kérdésre sokjegyű számnevekkel, illetve plakáttömörségű, a tárgyhoz nem kapcsolódó szlogenekkel válaszoltak, így a párbeszéd szimulálása sikertelennek bizonyult.

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Ross P

– Halló, Vatikán?
– Igen, tessék! Mivel szolgálhatunk?
– Tarlós István vagyok, Budapestről. Ördögűzést szeretnék rendelni.
– Ki a megszállt személy?
– Nem, nem hotelügyben keresem, az a Mészáros úr boltja. Én városvezetésben utazom. Az új szovjet metrónkat belakta az ördög.
– Hogy lehet önöknek új szovjet metrójuk?
– Hát… még látta Sztálint, de dögös a sminkje. És most az ördög bújt bele.
– Száznyolcvan fokban hátrafordított fejjel zöld epét hány, és rekedt hangon arameus nyelvű malacságokat kiabál visszafelé?
– Satufékez az alagútban, és nem nyitja ki az ajtókat az állomáson.
– Más magyarázatot nem találtak ezekre?
– Hát, annyira nem is nagyon kerestünk; mert, ugye, vagy az van, hogy baromi drágán gagyi roncsokat vettünk, mert a budapestiek biztonságát magasról leszarva csontig benyalunk egy elvbaráti diktatúrának, meg persze nekünk is csurran-cseppen, vagy pedig az ördög tehet az egészről. Szóval, maradunk az ördögnél.

257. oldal

>!
Ross P

– Büdös komcsi!
– Rohadt náci!
– Szarházi liberális!
– Dögölj me… izé… ne haragudjon már, asszonyom, hogy így feszegetem a témát, de ellentmondást vélek kiérezni az érveléséből. Most akkor komcsi vagyok, vagy liberális?
– Nem feltétlenül ellentmondás, uram. A komcsival én a sztálini etatizmussal szemben a marxi-lenini értelmezést hangsúlyoznám a proletariátus félállamának törvényszerű elhalásáról, vagyis az elnyomott, de önmagát a forradalom aktusában felszámoló osztály „nagykorúvá válását”, ahogy Marx fogalmaz. Az erős állam hiánya viszont ott érhető tetten, hogy a piaci mechanizmusok gátjukat vesztik, és ez olyan mértékű erkölcsi gátszakadást idéz elő, ami jelentős mértékben erodálja a társadalmat, és már-már hayeki individualizmushoz, szabadossághoz vezet.

53. oldal

>!
Ross P

Ha egy kifőzde óriási hűhót csap a fasírozottja körül, plakátoz, hirdet, csörömpöl, és a főszakács minden fórumon azt ecseteli, hogy csakis a legjobb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnikával dolgozik, az ember hajlamos arra gondolni, hogy több energia jut a marketingre, mint a fasírtra. Hogy a lelkes öndicséret mögött szójafehérjék, nátrium-glutamát, bedarált inak és porcogók és ipari szalonnák lappanganak. Nem a szakács feladata, hogy az ételt dicsérje. A szakács süssön. A fasírt fasírtsága: alapkövetelmény. Minden egyéb már nem fasírt. Nem üti meg a mértéket.
Olyan helyeken, ahol a sajtó szabad, a kormány nem ismételgeti kényszeresen minden fórumon, hogy sajtószabadság van. Miért tenné? Ahol sajtószabadság van, ott a sajtó szabadsága természetes dolog. Észre sem lehet venni; mint a jó fasírt, ami észtevétlen válik a fasírtság mibenlétének zamatos etalonjává. Ahol a kormány minduntalan vállon veregeti magát a sajtószabadság miatt, ott biztosak lehetünk benne, hogy állott a hús, ízfokozókkal és színezékekkel keverik,és sózzák, két marokkal sózzák a végtelenségig, hogy ne érződjék a stichje, hogy elálljon még negyednapra is. Bár a szép, színes hirdetésekben egész fasírtszerű.

34-35. oldal

>!
Ross P

– Állj csak meg, cigány! Mit csinálsz?!
– Gombát szedek.
– Gombát lopsz!
– De hát ez itt egy erdő… az erdő mindenkié…
– Ezt a komcsiktól tanultad, vagy a Soros kottájából játszol? Ez itt már a nagyságos úr erdeje!
– Miféle nagyságos úré?
– Nagyságos Bundermutyhy Béla műkörömépítő kisiparos, aranykalászos gazda erdővállalkozó úré, Pestről. Most vette az árverésen
– Akkor majd ez a Brúdersunyi úr szedi le a gombát a gúglinsekeresdi akácosban? Marad neki is bőven…
– A nagyságos urat nem érdekli a gomba. A földre felveszi az EU erdőmegóvási támogatását, hektáronként tízezer eurót; a fákat kivágatja, eladja, a tarvágásért fizet a magyar államnak hektáronként ezer forint büntetést, oszt' jónapot.
– És ezt lehet?
– Ezt lehet, cigány. Lopni nem lehet, amit te csinálsz.

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mutyi
>!
Ross P

…és akkor végre nagysokára egy kisfiú elrikkantotta magát: „Odanézzetek, meztelen a király!!!”, és a királyi menet meg is torpant egy pillanatra, de azután odaszaladtak a porkolábok, markolábok, lúdvércek és fradihuszárok és eszferencek, letömték a szögecselt öklüket a kisfiú gigáján és galacsinná gyűrték az orrát és kicsipkézték a fülét és dominóztak a fogaival; a kisfiú apjára ráküldték az adóhivatalt, a kisfiú anyját kitették a pedagóguskarból, a nagyapjától elkobozták az állami falábat és visszavonták a rokkantsági pótlékát, a nagyanyja macskájára meg kihívták a köjált, hogy büdös és veszett, a lakásukat elárverezték a végrehajtók, és a családnevüket csupa kisbetűvel írták a telefonkönyvben.

66. oldal

>!
Ross P

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, ifjú orosz író és lánglelkű forradalmár lépéseket hallott a háta mögül. Az eset persze Péterváron történt, hiszen hol máshol történt volna? Moszkva olyan prózai.
– Sejtem ám, ki vagy! – fordult meg nagy lendülettel. A várt vicsorgó démon helyett kissé fáradt arcú, idősebb urat pillantott meg, jól szabott, furcsa öltönyben. „Alighanem európai – gondolta magában Fjodor Mihajlovics. – Talán német.”
– Az ördöghöz van balszerencsém? – kérdezte hányavetien, hogy ijedtségét palástolja.
– Nos, khmmm… vannak, akik úgy gondolják. – kehegett az idős úr. – Soros György vagyok. Szólíts csak Georgijnak!

21. oldal

3 hozzászólás
>!
Ross P

A kutyát becsuktam, és felmentem a rekettyébe ("erre a diófára hintát kellene akasztani", gondoltam közben, mindig ezt gondolom a diófa alatt, mert hát pont olyan, mint amire hintát kellene akasztani.)
A rejtőzködő milliárdost kicsit srégen hátul, a diófa mögött vettem észre. Talán meg sem látom, ha nem igyekszik annyira bodzabokornak tűnni. A fülére nagy, ernyős virágokat aggatott, és halkan susogott az enyhe szélben. Ez a túlzott igyekezet, a hangsúlyos eltűnési vágy eléggé szembeötlővé tette.

49. oldal

>!
Ross P

– Üdvözletünk, földlakók, helló magyarok! – sugározta a Vecsés melletti káposztaföld szélén leszálló űrhajó ékes, ízes magyar nyelven, majd kinyílt az ajtaja, és kimasírozott belőle az idegenek küldöttsége. Leginkább fehér, piros szemű kutyákra hasonlítottak, leszámítva, hogy két farkuk volt.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Magyar Kétfarkú Kutya Párt
>!
Mesemondó I

Diogenész, a cinikus egy ízben az athéni piacra ment, hogy egy marék olajbogyót kunyeráljon az árusoktól. Pénze nem lévén – mert efféle hívságokra nem adott – beszédbe elegyedett inkább az olajbogyójukat kínáló parasztokkal.

54. oldal, Diogenész bolhája

Kapcsolódó szócikkek: Szinópéi Diogenész