Konok Péter magyar

A FELETTES-ÉN

– Hallotta, Sajókám? A Putyin három repülővel érkezik Budapestre.
– Hogyhogy hárommal?
– Tudja, Freud… Külön gép kell az egójának, az id-jének és a felettes-énjének.
– Érdekes. De akkor az miért van, hogy az Orbán csak két limuzinnal vonul ki a fogadására?
– Neki csak az egója és az id-je megy.
– És a felettes-énje?
– Jaj, Sajókám, hát éppen azt fogadja!

195. oldal

– Állj csak meg, cigány! Mit csinálsz?!
– Gombát szedek.
– Gombát lopsz!
– De hát ez itt egy erdő… az erdő mindenkié…
– Ezt a komcsiktól tanultad, vagy a Soros kottájából játszol? Ez itt már a nagyságos úr erdeje!
– Miféle nagyságos úré?
– Nagyságos Bundermutyhy Béla műkörömépítő kisiparos, aranykalászos gazda erdővállalkozó úré, Pestről. Most vette az árverésen
– Akkor majd ez a Brúdersunyi úr szedi le a gombát a gúglinsekeresdi akácosban? Marad neki is bőven…
– A nagyságos urat nem érdekli a gomba. A földre felveszi az EU erdőmegóvási támogatását, hektáronként tízezer eurót; a fákat kivágatja, eladja, a tarvágásért fizet a magyar államnak hektáronként ezer forint büntetést, oszt' jónapot.
– És ezt lehet?
– Ezt lehet, cigány. Lopni nem lehet, amit te csinálsz.

138. oldal

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, ifjú orosz író és lánglelkű forradalmár lépéseket hallott a háta mögül. Az eset persze Péterváron történt, hiszen hol máshol történt volna? Moszkva olyan prózai.
– Sejtem ám, ki vagy! – fordult meg nagy lendülettel. A várt vicsorgó démon helyett kissé fáradt arcú, idősebb urat pillantott meg, jól szabott, furcsa öltönyben. „Alighanem európai – gondolta magában Fjodor Mihajlovics. – Talán német.”
– Az ördöghöz van balszerencsém? – kérdezte hányavetien, hogy ijedtségét palástolja.
– Nos, khmmm… vannak, akik úgy gondolják. – kehegett az idős úr. – Soros György vagyok. Szólíts csak Georgijnak!

21. oldal

– Halló, Vatikán?
– Igen, tessék! Mivel szolgálhatunk?
– Tarlós István vagyok, Budapestről. Ördögűzést szeretnék rendelni.
– Ki a megszállt személy?
– Nem, nem hotelügyben keresem, az a Mészáros úr boltja. Én városvezetésben utazom. Az új szovjet metrónkat belakta az ördög.
– Hogy lehet önöknek új szovjet metrójuk?
– Hát… még látta Sztálint, de dögös a sminkje. És most az ördög bújt bele.
– Száznyolcvan fokban hátrafordított fejjel zöld epét hány, és rekedt hangon arameus nyelvű malacságokat kiabál visszafelé?
– Satufékez az alagútban, és nem nyitja ki az ajtókat az állomáson.
– Más magyarázatot nem találtak ezekre?
– Hát, annyira nem is nagyon kerestünk; mert, ugye, vagy az van, hogy baromi drágán gagyi roncsokat vettünk, mert a budapestiek biztonságát magasról leszarva csontig benyalunk egy elvbaráti diktatúrának, meg persze nekünk is csurran-cseppen, vagy pedig az ördög tehet az egészről. Szóval, maradunk az ördögnél.

257. oldal

Magyar politikusok buktak el a Turing-teszten, amelynek során arról kellett meggyőzniük egy értékelőt, hogy intelligens, gondolkodó emberek. A vizsgált politikusok minden kérdésre sokjegyű számnevekkel, illetve plakáttömörségű, a tárgyhoz nem kapcsolódó szlogenekkel válaszoltak, így a párbeszéd szimulálása sikertelennek bizonyult.

130. oldal

…és akkor végre nagysokára egy kisfiú elrikkantotta magát: „Odanézzetek, meztelen a király!!!”, és a királyi menet meg is torpant egy pillanatra, de azután odaszaladtak a porkolábok, markolábok, lúdvércek és fradihuszárok és eszferencek, letömték a szögecselt öklüket a kisfiú gigáján és galacsinná gyűrték az orrát és kicsipkézték a fülét és dominóztak a fogaival; a kisfiú apjára ráküldték az adóhivatalt, a kisfiú anyját kitették a pedagóguskarból, a nagyapjától elkobozták az állami falábat és visszavonták a rokkantsági pótlékát, a nagyanyja macskájára meg kihívták a köjált, hogy büdös és veszett, a lakásukat elárverezték a végrehajtók, és a családnevüket csupa kisbetűvel írták a telefonkönyvben.

66. oldal

Ha egy kifőzde óriási hűhót csap a fasírozottja körül, plakátoz, hirdet, csörömpöl, és a főszakács minden fórumon azt ecseteli, hogy csakis a legjobb alapanyagokból, a legmodernebb konyhatechnikával dolgozik, az ember hajlamos arra gondolni, hogy több energia jut a marketingre, mint a fasírtra. Hogy a lelkes öndicséret mögött szójafehérjék, nátrium-glutamát, bedarált inak és porcogók és ipari szalonnák lappanganak. Nem a szakács feladata, hogy az ételt dicsérje. A szakács süssön. A fasírt fasírtsága: alapkövetelmény. Minden egyéb már nem fasírt. Nem üti meg a mértéket.
Olyan helyeken, ahol a sajtó szabad, a kormány nem ismételgeti kényszeresen minden fórumon, hogy sajtószabadság van. Miért tenné? Ahol sajtószabadság van, ott a sajtó szabadsága természetes dolog. Észre sem lehet venni; mint a jó fasírt, ami észtevétlen válik a fasírtság mibenlétének zamatos etalonjává. Ahol a kormány minduntalan vállon veregeti magát a sajtószabadság miatt, ott biztosak lehetünk benne, hogy állott a hús, ízfokozókkal és színezékekkel keverik,és sózzák, két marokkal sózzák a végtelenségig, hogy ne érződjék a stichje, hogy elálljon még negyednapra is. Bár a szép, színes hirdetésekben egész fasírtszerű.

34-35. oldal

Ma gyáva kis kutyám disznókkal találkozott. Az egyik utcánkbéli beszerzett két helyes, apró malacot, ilyen tipikus „Pestről jöttem, meg is látszik" embernek való malacok, nem mázsás kocák, akiken csak úgy reng a sok tarja meg toka meg hasaalja, mint egy hentesüzlet reklámján (azon azért mindig meglepődöm, hogy a hentesüzleteket miért pont boldog disznók képeivel reklámozzák, de aztán mindig megmagyarázom magamnak, hogy a NER-t is boldog emberek képeivel szokták reklámozni), hanem ilyen trendi hipszterdisznók. Ott röfögnek a kerítésnél, bejárják az egész kertet, láthatóan szintén tök haszontalanok, és nekem speciel tetszenek (magam is Pestről kerültem ide, ez sok mindent megmagyaráz).

87-88. oldal

MAGYAR TANYA

És, íme, kedves látogatóink, egy igazi hungarikum: a magyar tanya! Az ott a pajta, a gémeskút, a szalmakazal… baromfiudvar, tornácos ház muskátlis ablakokkal, és a tetején egy galambdúc. A kerítés mellett napraforgók, az ugaron dudva, muhar… Ugye, milyen romantikus?
– Nagyon szép. És az ott kicsoda?
– Hol?
– Ott… a ház mellett. Az az éhes kinézetű, kissé rongyos, szomorú öregember. Ő is hungarikum?
– Ja, az? Az nem érdekes. Az a Magyar Pista bácsi.
– Itt él?
– Dehogy! Csak itt lakik.

337. oldal

     – Jó napot kívánok! Megjöttem, mint a fehérvári huszárok! Hajrá, Magyarország, hajrá, Mari néni! Mi, magyarok, különös fajta emberek vagyunk…
     – Úristen!!!! Nővér! Mit keres ez itt?!
     – Hát… sajnos nem telik aneszteziológusra. Tudja, azok rengeteget keresnek. Egy-egy altatóorvos fizetéséből kijön két ilyen miniszterelnök is. Ráadásul őt senki sem akarja tőlünk külföldre csábítani…
     – De hát… ő fog elaltatni?
     – Bizony! Tessék csak figyelni a szövegét! Három perc, és teljesen be tetszik kábulni.

125. oldal, Mari néni és a miniszterelnök úr (Európa, 2016)