!

Komjáthy Jenő magyar

1858. február 2. (Szécsény) – 1895. január 26. (Budapest)

Könyvei 8

Komjáthy Jenő: A homályból
Kiss József – Komjáthy Jenő – Reviczky Gyula: Meg tudnék halni
Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeménye
Kiss József – Reviczky Gyula – Komjáthy Jenő: Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei
Komjáthy Jenő: Homályból
Komjáthy Jenő: Komjáthy Jenő összes költeményei
Komjáthy Jenő: Hagyjatok élni!
Komjáthy Jenő: Vers és próza

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · A magyar költészet kincsestára · Magyar Klasszikusok

Antológiák 4

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Endrei Zalán (szerk.): A magyar költészet remekei
G. Büttner Julia (szerk.): Rózsák könyve
Réti Zoltán: Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez

Róla szóló könyvek 2

Rónay György: Petőfi és Ady között
Eisemann György: Keresztutak és labirintusok

Népszerű idézetek

>!
Scarlett0722 MP

Ne nézz szemembe! Látva poklát
Gyülölnéd még a mennyet is,
Nem látnád üdvei ragyogtát,
Csupán rettegnéd mélyeit.

/Menj, és ne érints…/

1 hozzászólás
>!
Aigi P

Szeretem azt, amit gyülöltök,
Mi éget, mint a nyári nap,
Lelkembe lángot lángja öntött,
Fölöttetek magasra csap.

Gyűlölöm azt, amit szerettek,
Az aljast és a köznapit,
Miért titokban gyáva reszket,
Silány szerelme nem vakit.

>!
Katze

OSZTÁLYRÉSZEM

Az élet árnyát, fellegét is
Szivárványszinbe' látja lelkem.
Csalódni és remélni mégis:
Igy van megirva végzetemben.
S dallá szövődik minden eszmém
S mind, a mit érzek, álmodom;
De nyitját hasztalan' keresném;
Mi czélja, haszna: nem tudom.

Sugártalan, ködös napokba',
Ha rám borúl az éjek éje;
Fölhangzik édesen zokogva
A dal vigasztaló zenéje.
Ez tár elém egy szebb világot,
S ha lelkem errül álmodik:
A könny, a kín, a vér, az átok
Hallelujává változik.

S megszáll a vágy, hogy letöröljem
Könnyeit a szomorkodóknak;
S a béke útját megjelöljem
Azoknak én, a kik csalódtak.
Óh, fáj e furcsa, gúnyos élet;
S lelkem gyakorta felzokog:
Az emberek mind oly szegények
S nem lesznek soha boldogok!

Türelmet és szánalmat oltott
Belém a lét nehéz igája.
Tudom, hogy ép' az sose boldog,
A kinek boldogság a vágya.
Tudom, hogy nemcsak én kesergek,
Bajlódik más is eleget,
Hurczolja némán a keresztet
S nem vígasztalja senki meg.

Óh, hála, hála, hogy keservem'
Nem hordozom magamba' némán!
Van vígaszom, lehet pihennem,
Ha gondok árnya száll is énrám.
Borongás, üdvösség, igézet
Körülzsong lágyan, édesen;
S mit suttogásukból megértek,
Merengő, méla dal leszen.

Saját bubánatomban érzem
Örök bánatját a világnak,
S a lelki szomjazók nevében
Sóhajtom el szelíd imámat.
És öntudatlan', önmagátul
Szakad szivembül énekem.
Örömet, bút, mindent elárul…
S én nem tudom, csak érezem.

S habár jövőmben írva látnám,
Hogy sohasem leszek szeretve;
S dicsőség nélkül, ifjan, árván,
Szegényen dobnak sírverembe:
A vágyat üdvben élni váltig
Siró zenébe önteném,
S dalolva várnám a halált, így
Sóhajtanám ki lelkem' én.

39-40. oldal (Reviczky Gyula)

5 hozzászólás
>!
Katze

I. N. R. I.

Templomba tévedtem s a félhomályban
Megálltam, búban elmerülve mélyen,
Hol a zsidók királya haloványan,
Bágyadt szemekkel halni készül épen.

Megtört kedélylyel, búsan, létunottan,
Magamba szállva révedeztem ottan –
S egy gondolattól nem volt pihenésem:
Boldog, ki túl vagy földi szenvedésen.

Istenhalálra vágyó ördögök,
Hitvány cselédség, mely megköpködött;
Judási csók, főd véres koronája,
Az igazságnak kézmosó birája,
Kereszthalál! Az áldozat betelt.
Van-e megváltás? Szívem nem felelt.

Orgona zúg. Ünneplő hangot ad,
Piros ruhában mond misét a pap.
Tömjénfüst száll; fölzeng a glória:
»Örvendezz szív, légy boldog, föld fia!
A messiás, ki megvált tégedet,
Ma jött világra. Békesség veled!«

Az istenember képe bús marad.
Átvert kebléből foly biborszalag.
Szelíd jóságaért ekkép fizettek.
Békét hirdetni jött s harczot teremtett.
»Pax vobis! Béke véletek!« … De hol?
Nincs béke itt a földön, nincs sehol!
Kereszt alatt görnyedve vérzünk,
Ahasvér bujdosása létünk.

Örvendő népek gyűlnek, gyülekeznek.
A misemondó énekhangja reszket:
»Dicsőség néked, istenünk az égben!«
Én a haló Jézust merengve nézem.
Isten betűi lelkem' égetik.
A gaznak nem elég, hogy fölfeszit.
Dicsekszik: Csúf halálnak én adám át,
A názáretit, a zsidók királyát.

Te csak türtél, isten báránya, némán.
Óh, nézz alá vigasztalólag énrám!
Taníts meg, hogy harag nélkül lemondjak,
Szeressem a gyöngét, az elnyomottat.
Bú, gond között taníts meg hő imára,
Bocsánat-osztó, szenvedők királya.
Óh, mert a földet megvevé az átok!
S a ki még megválthatná a világot,
Kinél az isteneszme megfogamzott:
Erőtlen ördögökkel vívni harczot!
Magát emészti, míg nem hallja ezt:
»Mehetsz pihenni: Ite missa est!«

46-47. oldal (Reviczky Gyula)

>!
Scarlett0722 MP

Bár szomorú a lelkem mindhalálig:
Ajkam panaszra nyílni mégse fog.

/Fogadás/

>!
Frank_Spielmann I

A SEMMI

En me créant Dieu m'a dit: Ne sois rien.
BÉRANGER

Nem lesz belőlem semmi sem:
Így van megírva könyviben
A végzet átkos Istenének.
Hiába száll magasbra mindeneknél
Dalom, e túlvilági ének,
Szokatlan gyarló embereknél,
Mert csupa fény és csupa lélek.

„Nem lesz belőled semmi sem!”
Ezt olvasám le én, igen,
Ezt láttam irva minden arcon,
Mióta öntudatra ébredék;
Megjóslá mindenik kudarcom –
S én semmi, semmi sem levék,
Nincs árom a világpiarcon.

Nem lesz belőlem semmi sem!
Uszom a végtelen vizen
Az örök feledés honába.
Szinén a hírnév tengerének
Csillog a hitvány és a kába,
De én velök még sem cserélek,
Vonz e magányos, büszke pálya.

Nem lett belőlem semmi sem!
Nincs cél, amelyen megpihen
Ez olthatatlan szomju szellem.
Hol annyi méltatlan ragyog,
Ragyogni szinte szégyenlettem;
Jobb is, hogy semmisem vagyok,
Ha minden nem lehettem.

Ne legyek inkább semmi sem!
Enyésszen el végképp hirem,
Törüljetek ki a világbol,
Semhogy magamat megtagadjam,
S mi bennem oly lobogva lángol,
Elfojtsam s lelkemet eladjam,
Kinálva cenket italából!

Ne legyek inkább semmi sem!
Hisz meg van írva könyviben
Lelkem magasztos Istenének,
Hogy bárha ismeretlen, vak homályban,
Ne törjön meg e büszke lélek,
Bontsam ragyogva égi szárnyam,
Mert én vagyok a fény, az Élet!

[Szenic, 1891. január 22.]

>!
Scarlett0722 MP

Nem átkozlak, csak eltemetlek;
Nekem te meg vagy halva immár;
De így is, halva is szeretlek,
Nagyobb szerelmem kínaimnál.

/Nem átkozlak…/

>!
Scarlett0722 MP

Fejemben egy világ viharzik,
Zsong, zajlik milljó gondolat;
Szellemhazába jár a lelkem,
Levetve a porgondokat.

/Fejemben egy világ…/

>!
Carmilla 

Az Evolúciót lihegve
Megtámadád, titkon szepegve,
Szemed a zsíros koncokon.
Tanítni mersz? Előbb te menj hát
A belső evolúción át!…
Kilátszik a lóláb, papom!

265. oldal, Egy főpapnak (részlet)

Kapcsolódó szócikkek: evolúció
>!
[névtelen]

Egy törvényre dobog a szív,
Kering a vér, eszmél az agy,
Kivétel nincs – csak egy, csak egy!
És e kivétel az te vagy!…

10. oldal