Komal Kant ausztrál
Katalógusnév | Kant, Komal |
---|---|
Nem | nő |
Honlap | komalkant.wordpress.com |
https://www.facebook.com/pages/Komal-Kant-Author/102086559977334 |
Könyvei 10
Kapcsolódó sorozatok: Mire jó a rosszfiú? · With Me angol · Runaway Mortal angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: LOL-könyvek Móra
Népszerű idézetek
– […] Hadd beszéljenek az emberek. A szavak nem fájnak.
– Ez marhaság, anya! Persze hogy fájnak a szavak! Téged is bántana, amit mondanak, ha nem töltenéd az egész napot a szobádban a számítógép előtt! Azért maradtál otthon, és találtál ki magadnak egy képzeletbeli világot elképzelt szereplőkkel, mert nem akarsz kilépni a valóságba és szembenézni azzal, amit az emberek gondolnak rólad!
67. oldal
Nem létezik. Az nem lehet, hogy ő az.
– Ööö… Hahó! – szóltam oda bizonytalanul a srácnak. Még mindig nem voltam biztos a dolgomban.
Felállt, és a szám tátva maradt a csodálkozástól. Ó, szűzmáriám! Ez tényleg ő.
Luca Byron állt félmeztelenül a kertünkben, kőkemény hasfalán izzadságcseppek csorogtak. Persze a hasizmait csak ránézésre ítélhettem meg, de igazán szívesen szereztem volna róluk közelebbi tapasztalatokat.
– Miért nyírod te a füvünket?
– Csak jó szamaritánus akarok lenni.
– Ja, persze – mondtam. Egy percig se vettem be ezt a stréber dumát. – A magadfajta sátánimádók ezzel múlatják az időt.
Úgy tűnt, Luca remekül szórakozik azon, hogy sátánimádónak neveztem.
– Igen, de csak teliholdkor. Utána megyünk, feláldozzunk egy bárányt, és a vérével…
– Pfuj, undorító vagy! – vágtam közbe, mert nem akartam többet hallani.
125. oldal
Van egy emlékem
egy gyönyörű nyárról.
Álmodoztam egy
gyönyörű lányról.
Mikor rám talál
szép szemed,
én mindörökre
maradnék veled.
Mindennek vége,
de nem tudlak feledni,
úgy fáj, hogy hagytalak elmenni.
De tudnod kell,
ez az emlék bennem él,
a szívembe égett örökre.
Ez szerelem, és jobb már soha nem lesz.
Nem kell más, nekem csak te kellesz.
306-307. oldal
Egyszer volt egy lány,
érte megérte küzdeni.
Enyém volt, de vége,
eltűnt örökre.
Nem bírtam,
nem kaptam levegőt.
Feladtam, nem harcoltam,
térdre estem.
Eltévedtem,
eltévedt ő is.
Az a lány már eltűnt,
nincs többé.
33. oldal
Aztán rátaláltam a zenére, az kitöltötte az általa hagyott űrt.
A zene mindig része volt az életemnek, de most segített igazán, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. […]
A zene benne volt minden érzésemben és gondolatomban. Így tudtam csak kifejezni magam, ez volt az egyetlen módja, hogy feloldódjak, ezen keresztül éltem és lélegeztem. Máshogy képtelen lettem volna továbblépni, és újra megtalálni önmagamat. Egyszerre erősített és gyengített, de nem létezhettem nélküle.
21-22. oldal
… Halvány fogalmad sincs, hogy kell a lányokkal beszélni. […]
– Rocker vagyok, bébi. Azt csinálok, amit akarok.
– Tévedés. Idegesítő alak vagy, és egyszer még feljelentenek csendháborításért. […]
– Hiszen én is ezt mondom, bébi – válaszoltam.
– Na ne! – kiáltott fel, és dobbantott a lábával. – Te vagy a legirritálóbb fickó a világon!
73-74. oldal