Kody Keplinger amerikai

    – Spanyol? – pillantott le a papírlapokra, miközben összeszedte őket. – Mondj valami érdekeset spanyolul!
    – El tono de tu voz hace que quiera estrangularme.
    Felálltam, majd vártam, hogy átnyújtsa a papírokat.
    – Szexin hangzik. – Felállt, majd odanyújtotta a spanyol feladatokat tartalmazó lapokat, amiket összekapart a földről. – Mit jelent?
    – Amikor meghallom a hangodat, legszívesebben megfojtanám saját magamat.
    – Te kis perverz.

25. oldal - 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Ugyan már, Duffy! Hiszen csak vicceltem. Mosolyogj!
    – Nem volt vicces.
    – Akkor csiszolnod kéne a humorérzékeden egy kicsit – vetette fel. – A legtöbb lány odáig van a poénjaimért.
    – Csakhogy nekik olyan alacsony az IQ-szintjük, hogy jó, hogy hasra nem esel benne.
    Felnevetett.
    Úgy tűnik, én tényleg vicces vagyok.

52. oldal - 5. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

A szépség tényleg felületes dolog. Lehet, hogy Wesley Rush úgy néz ki, mint valami görög isten, de hogy a lelke olyan sötét és üres, mint az én ruhásszekrényem, az tuti.

13. oldal - 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Ne hazudj magadnak csak azért, mert azt hiszed, úgy a biztonságosabb.

281. oldal - 26. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Mondtam, hogy mindenben király vagyok – húzta az agyamat, miközben lerakta a PS3 kontrollerjét kettőnk közé a földre. – És ebbe a videojátékok is beletartoznak.
    Wesley karaktere átvágott a képernyőn, majd valamiféle fura győzelmi táncot kezdett lejteni.
    – Ez nem igazságos – motyogtam. – A te kardod nagyobb volt, mint az enyém.
    – Az én kardom mindenkiénél nagyobb.
    Megcéloztam a fejét a kontrolleremmel, de persze lebukott, úgyhogy nem találtam el. Basszus!
    – Perverz disznó!
    – Jaj, ugyan már! – nevetett. – Te dobtad ilyen magasra a labdát, Duffy!

144. oldal - 14. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni.

140. oldal - 14. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    – Beszélnünk kell.
    Próbáltam nem a félmeztelen, őrülten vonzó Wesley-t nézni, és a saját lábaim tűntek a legjobb megoldásnak erre a problémára.
    – Hmm – nyögte Wesley, miközben végigfuttatta egyik kezét kócos haján. – Tudod, apám mindig azt mondogatja, hogy ez a két legfélelmetesebb szó, amit egy nő kiejthet a száján. Szerinte soha semmi jó nem kezdődött még azzal, hogy „Beszélnünk kell.” Kezdek aggódni, Duffy.
    – Jobb, ha bemegyünk.
    – Ettől nem lett jobb.

198. oldal - 18. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Büszkén vállalom, hogy utálom azokat a lányokat, akik azt mondják, beleszerettek valakibe azelőtt, hogy egyáltalán randiztak volna az illetővel.

26. oldal - 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

    Wesley Rush volt a legundorítóbb szoknyavadász playboy, aki valaha is átlépte a Hamilton gimi küszöbét. De tényleg, elég jól nézett ki. Talán ha le lehetne halkítani. És levágni a kezét. Akkor talán – de csak talán – elviselhető lenne. Egyébként meg egy rohadék. Egy kangörcsös rohadék.

11. oldal - 1. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

– Jut eszembe, mit veszel fel a bálba?
    – Semmit.
    – Szexi, de kétlem hogy meztelenül beengednének, B – felelte, miközben átvágtunk a menzai asztalok alkotta útvesztőn a parkoló felé.
    – Nem úgy értem. Jessicával nem megyünk a bálba.

55. oldal - 5. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)