Kockás Pierre magyar

– Kettőnk közül az egyik feltétlenül bolond!… De én normális vagyok!

Hatodik fejezet, utolsó mondat

– Szeretem – mondta –, hogy egy véleményen vagyunk! Ön nagyon megértő és lojális polgári egyed!… Mi tehát a következő teendő?
– Azonnal pucolunk! – mondtam.
– Bepiszkítottunk valamit? – kérdezte ijedten.
– Dehogy, fenség!
– Hát akkor mit pucolunk?
– Pucolni, az ezúttal nem tisztogatást jelent! – feleltem. – Azt jelenti, hogy jó lesz, ha meglógunk!

11. oldal

Toxon őrmester, akinek mindig hegyesre fent bajusza most szánalmasan lekonyult, felelet helyett szó nélkül leköpte a bakancsomat. Kockás pedig bágyadt hangon megszólalt.
– Én téged úgyis megöllek a végén!
– Megölsz?
– Előzőleg azonban kinyomom a szemed, letépem a füled, a végtagjaidat pedig…
– A végtagjait bízza rám! – szólt közbe az őrmester, és meleg érdeklődés villant a szemében. – Mint feljebbvalója és társa a balsorsban, ezt feltétlenül megkövetelhetem magától!
– A végtagjain nem fogunk összeveszni! – felelte Kockás.
– Sőt, ha jól meggondolom, legalább az egyik szemét átengedhetné nekem!

Hetedik fejezet 72. oldal

– Hová megyünk tehát ma délután?
– Azt hiszem – feleltem bizonytalanul –, leghelyesebb lesz, ha
elmegyünk a Három Csacska Kicsi Macskába!
– Gondolja – kérdezte sóvárogva –, hogy az megfelelően életveszélyes lesz?
– Sajnos, biztos vagyok benne! – feleltem.
– Nahát, ez pompás! Ön igazán használható ember, kedves…
izé…
Azért sem segítettem ki. Erre rögtön rájött magától.
–… kedves Lorre!

5. oldal

– Gondolja, hogy főbe lőnek?
– Nem biztos!
– Csak kényszermunka?
– Lehet, hogy akasztás!
Átkozottul megnyugtató válaszai vannak. És ennek az embernek egyszer én megmentettem az életét.
– Gondolja, hogy szökjem meg?
– Mondja, maga ló, ezt pont a feljebbvalójától kérdezi?
– Na jó, hát akkor nem kérdezem! Sőt, ha így jobban tetszik, még azt is megígérem magának, hogy nem szököm meg!
– Rendben van! Nehogy puskát vigyen magával. Akadályozza a futásban!

29. oldal

Nyugodtan bekenheted magad gyümölcsízzel, mert palacsintává lapítalak.

– Ön igen mulatságos, gyengeelméjű ember – jegyezte meg félig mosolyogva a herceg – határozottan szórakoztat engem!
– Én, a határozottan szájon is vágom magát inkognitóban – felelte.

Addig szívom a cigarettát, amíg a körmöm leég.

– Ugyanis azt az izét… azt a gyümölcsöt, amit említett, nem szeretem
– A káposztát érti, felség?
– Igen, ennél a gyümölcsnél csak egyvalamit jobban utálok, a kelkáposztát.