!

Knut Hamsun norvég

1859. augusztus 4. (Lom, Norvégia) – 1952. február 19. (Grimstad, Norvégia)

Tudástár · 28 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 3 film

Teljes névKnut Pedersen
Nemférfi

Képek 4

Könyvei 35

Knut Hamsun: Éhség
Knut Hamsun: Pán
Knut Hamsun: Áldott anyaföld
Knut Hamsun: Benőtt ösvényeken
Knut Hamsun: Az anyaföld áldása
Knut Hamsun: Hunger
Knut Hamsun: Csavargók
Knut Hamsun: Élettöredékek
Knut Hamsun: Álmodók
Knut Hamsun: Benoni

Kapcsolódó kiadói sorozatok: KULTxx Könyvek XXI. Század · Halhatatlan könyvek · A modern könyvtár Athenaeum · Nagyvilág könyvek · Halhatatlan könyvek Dante · A regényírás művészei Genius · A regényírás művészei Genius · A kiválasztottak Pantheon Irodalmi Intézet · Halhatatlan könyvek Dante · Halhatatlan könyvek · Olcsó regény Athenaeum · Világosság Könyvtár

Antológiák 5

Szöllősi Adrienne (szerk.): Huszadik századi skandináv novellák
Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
Bernáth István (szerk.): Észak-európai népek irodalma
Kemény Ferenc: Tengertől tengerig
Külföldi elbeszélők

Róla szóló könyvek 2

Per Olov Enquist: Hamsun
Bödőcs Pál: Észak beszél

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Hosszú éveken át azt hittem, hogy tudok olvasni az emberek lelkében. De lehet, hogy ez nem igaz…

34. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

5 hozzászólás
Chöpp >!

Sokszor elvágyom olyan helyekre, amikről nem is tudom, merre vannak.

79. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Carmilla >!

Tükörsimán ragyogott tegnap a tenger és tükörsimán ragyog ma is. Vénasszonyok nyara van a szigeten – ó, milyen enyheség és melegség ez! –, de a nap már nem süt. Sok-sok éve nem volt ilyen békesség a lelkemben, talán már husz vagy harminc esztendeje is van annak. De valamikor régen, talán valamelyik előző életemben éreztem már ezt a nyugalmat. Valami kis nótát dúdolok, boldog vagyok és minden követ, minden fűszálat szeretek s ugy látszik, ők is szeretnek engem. Ismerősök vagyunk. Ha a fücsomókkal benőtt erdei ösvényen sétálok, földöntúli boldogság dobogtatja szivemet. Eszembe jut egy bizonyos hely képe, a Kaspi-tenger keleti partján, ahol valamikor voltam. Olyan volt ott is, mint itt, acélszürkén, csöndesen és komoran terült el a tenger. Az erdőt jártam, könnyekig meghatódtam és egyre mondogattam: Istenem, bár még egyszer idekerülhetnék! Mintha már jártam volna itt valaha. De akkor bizonyára valami más országból jöttem, ahol csak az erdők és az ösvények ugyanilyenek. Talán virág voltam az erdőben, talán bogár, mely egy akácfán éldegélt.

eme>!

Isten benyúlt idegszálaim közé, s lágyan, gyengéden összekuszálta az egész hálózatot. Isten visszahúzta ujjait, s íme rájuk tapadtak finom idegrostjaim és vékony idegszálaim. S e szent ujjak, Isten ujjai nyomán nyitott rés, seb támadt agyamon. De Isten békén hagyott, mihelyt befejezte művét, nem illetett többé, s nem sújtott semmi gonoszsággal. Békén eleresztett; megengedte, hogy örüljek nyitott sebeimnek. Nem, Isten, az örökkévaló Úr, nem sújtott semmi rosszal…

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten
3 hozzászólás
Annamarie P>!

Néha kivettem a zsebemből két pénzdarabot, és azt csörgettem, hogy megtörjem a magányt.

41. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Kapcsolódó szócikkek: magány
1 hozzászólás
Chöpp >!

Az enyém vagy, és a szívem egész nap hallgat és rád gondol.

67. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

2 hozzászólás
Citrompor>!

    A szerelem elbutítja a bölcset. Isak a maga módján nyájaskodott, vagyis túllőtt a célon.
    – Igaz! – vetette oda. – Ne törődj a krumplival. Ha este hazajövök, majd megkapálom.
    S kiment az erdőbe.
    A közelben maradt, úgyhogy Ingerhez határozottan beszűrődött a fejsze csattogása és a törzsek reccsenése. Az asszony sokáig figyelte e zajt, végül kiperdült a szántóföldre s belekezdett a kapálásba. A szerelem megokosítja az együgyűt.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
Annamarie P>!

Öröm fogott el, ha megcsapott a gyökerek és lombok illata, meg a fenyők zsíros párája, ami a velő szagára emlékeztetett; csak az erdőben nyugodott el a belsőm, ott elsimult a lelkem, és megtelt hatalommal.

7. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Chöpp >!

A tengerparton, egy nagy, fehérre meszelt házikóban találkoztam valakivel, aki egy darabig fogva tartotta minden gondolatomat.

7. oldal

Knut Hamsun: Pán Glahn hadnagy följegyzéséből

Lunemorte P>!

S ha én magam is feloldódom a sötétségben, eggyé válok vele?

76. oldal, L'Harmattan, 2015