Klenk-Sipos Rita

-Anyaként inkább azt nem volt egyszerű fölfogni,hogy egy szülő, hogyan lehet ennyire felelőtlen és nemtörődöm azzal kapcsolatban,hogy hová jár bulizni a gyereke, kikkel jár oda s főleg : milyen ruházatban. Vagy talán nem is érdekli?
Ha mondjuk vetett volna egy kurta pillantást a lányára mielőtt az kiteszi a lábát aznap este, az a minimum,hogy nem engedi el ilyen, hogy is mondjam „erősen felszedésre ingerlő" ruházatban.Főleg nem a februári mínuszokban tűsarkúban, egy mindent láttatni engedő miniszoknyában. S hogy mit fogyaszt, mit fogad el másoktól az meg már egy külön „történet" ,ami nyílván a gyerekkortól való nevelés témakörébe tartozik…

81. oldal

Nincsenek pontos statisztikai adataim, de csak az én 90 napom alatt kb. 80%-a volt az eseteknek indokolatlan mentő hívás.

Néztem,ahogy ez a két ember egységben, határozott mozdulatokkal teszi a dolgát,mintha életük minden egyes napjának természetes velejárója lenne ez a közös cselekvés.

47. oldal

Ő viszont csak nyugtatgatott: „figyelj Rita, a mi munkánk rettentő rapszodikus.Lehet,hogy hosszú-hosszú ideig nem történik az ég világon semmi, de ha egyszer elindul, akkor figyeld meg, csőstül fognak az esetek jönni. Akkor aztán ellódul a szekér"…
Ma már tudom, igazat beszélt..

49. oldal

Tényleg olyan volt az egész helyszín, mintha egy filmből emelték volna ki a jelenetet, egyetlen különbséggel: itt minden részletet a való élet produkált.

Nem lehet a halált megszokni, nem lehet együttélni vele. Hacsak nem a mentést választja hivatásul az ember és meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy ezt csinálni tudják a fiúk éveken át, a sikeres esetek tömkelegére gondolnak, ezekből merítenek erőt. Mert szerencsére azért ebből jóval több van.

155. oldal

Az a nő, aki „minket” választott biztosan köt egy kompromisszumot az elején, hogy hatalmas szerelem ide vagy oda, ezen a szenvedélyen bizony osztoznia kell majd egy másik „nagy szerelemmel” is, ami pedig a mentőzés.

165. oldal

…sajnos magamtól is rájöttem nagyon rövid itőn belül arra, hogy emberek néha a mentőket összetévesztik az orvosi ügyelettel, a „mozgó gyógyszertárral”… Vagy egyszerűen csak lustaságból, érdektelenségből nem ismerik a BKV, a texi, vgy akár a saját autó fogalmát.

26. oldal

Másik eset: Tárnokra hívtak bennünket, hogy fullad egy bácsi. Esetkocsi ki, sehol semmi dráma, a bácsinak láthatóan az égvilágon semmi baja nincs, tessék-lássék köhécsel néha egyet-egyet. Ám „véletlenül” kiderül, hgoy „jaaaj, egyébként ők pont lekésték a vonatot és pont Újpestre tartanának haza…”

40. oldal

…a polgári és rendszerváltás előtti „világokból” egyaránt tudjuk, hogy a házmester, a gondnok – manapság: közös képviselő – az mindent tud a lakókról. Amit meg nem tud, azt kitalálja róluk.

124. oldal