Klaus Schlesinger német

Kotte napjai nem telnek üresen. Heti öt alkalommal reggel hat óra tizenhat perckor felszáll az Alexanderplatzon a gyorsvasútra, kiutazik Schöneweidébe, a Transzformátorgyárba, eltűnik a „Műszaki szerkesztés" feliratú ajtó mögött, letelepszik a rajztáblájához,amelytől – a szüneteket kivéve – csak háromnegyed négy tájt kel fel megint, tizenhat óra tizenkettőkor vonatra ül a Schöneweide-pályaudvaron, negyvenhárom perc múlva az óvodánál van, az Alte Schönhauser Alleén, tíz perccel később már a sarki élelmiszerboltban áll, fél hat körül pedig a lakása ajtaja előtt, jobb kezében a pukkadásig megpakolt bevásárlószatyorral, bal karján a kislányával. Kotte napjai nem telnek üresen, az estéi még kevésbé. Mialatt Karla lefekteti a gyereket, Kotte a pinceműhelyben tesz-vesz: gyalulja a deszkát a konyhába szánt sarokpadhoz.

(első mondat)

A régi filmeknél nincs jobb a földkerekségen, mondja Kotte.

6. oldal