!

Kittenberger Kálmán magyar

1881. október 10. (Léva, Osztrák-Magyar Monarchia) – 1958. január 4. (Nagymaros)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kittenberger_Kálmán
Életrajz

Képek 3

Könyvei 11

Kittenberger Kálmán: Kelet-Afrika vadonjaiban
Kittenberger Kálmán: Vadászkalandok Afrikában
Kittenberger Kálmán: A Kilimandzsárótól Nagymarosig
Kittenberger Kálmán: Utolsó afrikai vadászatom
Kittenberger Kálmán: Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában
Kittenberger Kálmán – Mészáros Kálmán: Afrikai vadászemlékek
Kittenberger Kálmán: Afrikai vadászkönyv
Kittenberger Kálmán: Első elefántom
Kittenberger Kálmán: A megváltozott Afrika
Kittenberger Kálmán: Az állatkert nagy- és kismacskaféléi

Antológiák 5

Véber Károly (szerk.): Ébred a dzsungel
Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Véber Károly (szerk.): Vadászlesen
Dénes István (szerk.): Hazai földön
Dénes István (szerk.): Idegen tájakon

Róla szóló könyvek 1

Fekete István: Kittenberger Kálmán élete

Népszerű idézetek

>!
Bla IP

Sokszor hallottam és még többször olvastam, hogy a támadó oroszlánt éppen ugrása közben – a híres oroszlánugrás közben – érte a bátor vadász halálos lövése. Gyermekkoromban áhitattal olvastam ezeket a hőstetteket… A támadó oroszlán nem ugrik hanem ráront az emberre, ezt sok hiteles helyről hallottam, fedi az én tapasztalataimat is, pedig elég gyakran volt részem oroszlán-támadásban és kétszer láttam támadó oroszlánt embert is leütni.

34. oldal

>!
Olympia_Chavez P

Mászai barátaim (a mászaiak harcias, nomád pásztornép) érdekes mesét mondtak el nekem, hogy mi okból kapar ennél az aktusnál a „amuny” (mászai neve az orrszarvúnak).
"A rinók valamikor régen is gonoszak voltak, sokkal gonoszabbak, mint most. Támadták az embereket szétzavarták nyájaikat, úgyhogy az emberek megsokallták a dolgot és elindultak,hogy végezzenek velük. De akkor az emberek még nagyon ostobák voltak (mesélőm bevallása szerint még a mászaiak is), mindig összetévesztették az elefánt nyomát a rinóéval, és így gyakran felverték délutáni szunyókálásából a nyugalmat szerető elefántot. Az elefánt ráunt a zaklatókra, és arra kérte az orrszarvút, hogy vagy javuljon meg, és ne kellemetlenkedjék, az embereknek, vagy ha nem akar megváltozni, akkor hagyjon maga után valami jelet, amiről a ostoba emberek is felismerik a nyomát. Persze az orrszarvú rá sem hederített, s még inkább alkalmatlankodott az embereknek, akik megint az ártatlan elefántot verték fel nyugalmából.
Az elefánt erre megsokallta a dolgot, a bozót sűrűjében elcsípte a rinót, és egy frissen kicsavart faderékkal olyan huszonötöt vert a fenekére, hogy az „amuny” minden nemzetsége bizonyos dolga végeztével az elefánt kívánsága szerint azóta is szorgalmasan kikaparja hátsó lábával a jelet, és messzire elkerüli az elefántot."

135. oldal, Az afrikai orrszarvú (Móra kiadó, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · elefánt · orrszarvú
2 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P

Hosszabb vadászatról hazatérve néha rettenetes bűz zavart ki házamból. Kérdezősködésemre előállt a jó Najsebva munyamparám, és elmagyarázta, hogy kénytelen volt csontokat és patákat égetni a házamban, hogy kizavarja az ott látott fekete nyakú kobrát, amelyet nem tudtak megölni.
Najsebva különben híres kígyódoktor hírében állott. Egyszer a szerencsétlen „egeres gyereket” (egereket fogdosott menazsériám kígyászkeselyűinek) szemen köpte egy kobra. Még félig vakon haza tudott vergődni, ahol mindjárt kezelésbe vettem. A gyulladásos szemet langyos tejjel mosogattam. Ez némi enyhülést hozott fájdalmára. A negyedik napon teljesen felgyógyult, és megint mehetett egérfogni, üregmókusokat, ugrónyulakat csapdázni. Embereim később megmondták, hogy a tejkimosás nem sokat ért volna, de Najsebva maga vette kezelésbe a gyereket, mikor én eltávoztam hazulról. A kezelés abból állt, hogy szétnyitotta a gyulladásos szemhéjakat, s azután szembeköpte a fiút. Najsebva különben is kígyóvarázsló hírében állott. Hogy azután melyikünk kezelése volt hatásosabb, azt nem akarom vitatni.

238-239. oldal, Kígyók

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · gyógyítás · kígyó
1 hozzászólás
>!
Bla IP

Hátra pillantottam emberemre – még hörgött mind a három oroszlán –, Pandasáró félelemtől remegve, kitágult pillákkal bámult felém. Soha életemben nem láttam egy emberi arcon a félelmet oly drasztikusan kiülni, mint ekkor az övén.

57. oldal

>!
Olympia_Chavez P

A páviánról sok bennszülött monda járja. Az egyik szerint a páviánok tulajdonképpen emberek voltak, de mivel sohasem akartak dolgozni, csak lopni, a vadonságban ütötték fel tanyájukat és „nyanyi” -vá (nyanyi = pávián) változtak.
(Ha valamelyik emberem ügyetlenkedésén felmérgelődve, bivalynak, rinocérosznak tituláltam az illetőt, csodálkozással vettem észre, hogy az némi büszkeséggel vette ezeket a jelzőket. Ha azonban nyanyinak vagy tumbirinek* címeztem bennszülött barátomat, az önérzetes ember mindjárt megsértődött).

209-210. oldal, Majmok

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · pávián
1 hozzászólás
>!
Bla IP

Nemsokára visszamentünk a lelőtt bajnokhoz. Most egy kedves kép tárul elénk. Egy törpegazella suta közeledik egyre kíváncsibban a lelőtt felé. Vagy 20 lépésre megáll tőle, aztán nézi-nézi kíváncsian, a kíváncsiságtól hol egyik, hol másik lábát emeli fel, majd fejét fordítja egész oldalra a nagy csodálkozás….Különben érzéketlen négereim is mosolyognak e furcsa látványon, és a tábortüzeknél még sokáig tárgyalják a „szvala nazimu”, az „őrült gazella” esetét.

53. oldal

>!
Fermina

De egyszerre csak könnyű lett a nehéz teher: az én halott rinóm felkapta a fejét és pár pillanatig rám meredt.Nem valami szellemes arcot vágtam ehhez a meglepetéshez,és nagyot ugorva menekültem a felelevenedni szándékozó állat veszélyes közelségéből.
Pauló és az embereim a nagy széjjelszaladásban egyre csak azt ordítozták:"Lődd agyon!"
Könnyű volt ezt kiabálni,de annál nehezebb megtenni,mert puskámat az előbb a rinóhoz támasztottam,és jól elugrottam tőle.

145. oldal

>!
Fermina

Olyan nagy volt a lándzsa,hogy mifelénk megkérdezték volna:"Hallod,lándzsa,hova viszed azt a gyereket?!"

264. oldal

1 hozzászólás
>!
fecosnow

„Az esteli és éjjeli autóutazás az elefántfüves vadonságokon és őserdőkön keresztül vezető utakon sok érdekes megfigyelésre nyújt alkalmat. Olyan állatokat láthattunk, amelyeket különben sohasem volna alkalmunk megfigyelni.”

57. oldal, 2. fejezet, Chope.

>!
Fermina

Csodálatos szerencséje volt emberemnek, hogy a feje búbján csúszott le a rinó lábának hátsó "pneumatikus"része,és a talaj az előző napi záportól mocsarassá ázott.

143. oldal