Kiss Tibor magyar

Kevés az ember, sok az emberszerű lény;
sötét szobában épp csak dereng a lámpafény.

Az egyik ember..., 40. oldal, Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006

Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg!

Az egyik ember...

Az Ego az agy és a szív közötti híd alatt lakó tudattalan rusnya kis manó.

Lobogó fülű kölyökkutya vagyok a pipacsmezőn. Élek.

Mikor véget érnek az alibiévek,
és a súlyok nőnek a válladon,
te röpülnél, de örülsz annak,
ha valahogy megállsz a lábadon.

Mennyből az angyal, 44. oldal, Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006

Nem veszekszem veled
a szerelem zsoldján,
én szerettelek, igaz,
a magam módján.

Az ördög magyar hangja, 26. oldal, Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006

Aki túl messzire merészkedik, nem számol a visszaút viszontagságaival. Hajtja a felfedezés okozta káprázat és ebben a mágikus masszában könnyen ott ragadhat valahol a semmi közepén, magányosan, mint árnyékország madárijesztője.

Unom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hálószobában,
unom a nőt, aki nem harap, csak karmol,
unom az embert, aki mindent összebarmol,
unom a káoszt, unom a rendet,
unom a zajt, unom a csendet,
unom a hóhért, unom a dajkát,
unom a szüzet és unom a szajhát,
unom az elejét, unom a végét,
unom a háborút, unom a békét,
unom a négert, unom a sárgát,
unom a zsidót és unom az árját,
unom a doktort, unom a gyógyszert,
unom a szexet és unom az óvszert,
unom a dealert, unom a pápát,
a szentelt vizet és a marihuánát!

Unom a pincért a sarki bárban,
unom a tévét a hálószobában,
unom a gitárt, mert annyira hamis,
unom e dalt, s magamat is.

Unom, 57. oldal, Budapest: JAK - L'Harmattan Kiadó, 2006