Kiss Mária

A zsiráf

emeletes házban lakik,
mégsem lifttel jár. Mert
minden emeleten ő maga lakik,
tudod?! A földszinten a patás
lábak élnek. Az első emeleten
laknak a térdei. A másodikon a négy
combja. A harmadik emelet a hasáé.
Ha jóllakik, alig fér el és akkor nem lakik
jól. A negyediken a háta él, a hátán pedig
kis bogarak. Az ötödik, a hatodik és a hetedik
emelet a nyakáé. Legfelül pedig, a nyolcadikon a
feje lakik. A füle már a padlásra átlóg. Remélem nem
fogja összekeverni. Képzeld csak el, milyen bajt
csinálna vele!

30-31. oldal

Szellőcske

Szellőcske az öreg Viharos szél kislánya.
Nagyon szeret napsütötte időben fújdogálni az utcákon,
a házak között, és a réten a fák között. Mindenki örül, amikor Szellőcske útja közben megsimogatja. Meglebbenti a fák leveleit, összekócolja a hosszú hajú anyukák haját, lágyan, finoman végigsimítja a gyerekek arcát, így ni! De ha jön érte apukája, a Viharos szél! Akkor aztán jaj, meg juj, és ajajaj! A fák ágai hajladoznak, a bokrok levelei megremegnek, az anyukák haja kócos lesz, a fűszálak ilyenkor csak lapulni mernek. A kisgyerekek pedig iszkiri! hazaszaladnak és bebújnak az ágyba. Onnan nézik, ahogy az öreg Viharos szél kézen fogja a kislányát, Szellőcskét, és hazaviszi aludni.

8-9. oldal

Na, gyere már kicsim, szeretnék végre hazaérni,
olyan hideg van – és kezénél fogva húzza anyját.
Hazaérnek, levetik kabátjukat meg a cipőjüket
a kislány és az anyukája.
Na, anya, ne sírjál – mondja
és letörli anyukája könnyeit a kicsi lány.

Te vagy én és én vagyok te

– Szia álommanó, kösz a szép álmokat, este gyere megint!

23. oldal, Mese az álommanóról