!

Kiss Judit Ágnes magyar

1973. május 11. (Budapest) –

Honlaphttp://www.kissjuditagnes.hu/
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Kiss_Judit_Ágnes

Könyvei 14

Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka
Kiss Judit Ágnes: Koncentrikus korok
Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet
Kiss Judit Ágnes: Babaróka kertje
Kiss Judit Ágnes: A keresztanya
Kiss Judit Ágnes: A Halál milongát táncol
Kiss Judit Ágnes: Irgalmasvérnő
Kiss Judit Ágnes: Bűbájoskönyv
Kiss Judit Ágnes: Szörnyszomszéd
Kiss Judit Ágnes: Üdvtörténeti lexikon

Kapcsolódó sorozatok: Babaróka · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Színház folyóirat drámamellékletei

Antológiák 13

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Szlukovényi Katalin (szerk.): Magyar mesék lázadó lányoknak
Forgács Zsuzsa Bruria (szerk.): Szomjas oázis
Ezentúl lesz banán!
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Burger István (szerk.): Galaktika 334.
3-5-8 perces mesék utazáshoz és kalandozáshoz
Fülöp G. Dezső (szerk.): Mobil kávéház

Róla szóló könyvek 2

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.
Onagy Zoltán: Papírt és kardot írtam

Népszerű alkotóértékelések

>!
virezma P

Kiss Judit Ágnes

Szeretem a (téma)érzékenységét, érzékiségét, kíméletlen őszinteségét – „ahogy a tudós néz egy boncolt patkány agyára”. És rengeteg erőt ad.

>!
SzAttila

Kiss Judit Ágnes

Egyik kedvenc kortárs költőm. Amit ő csinál, az valódi, modern irodalom. Nem bohóckodás, mint Varró például. Nem ízetlen, mint Szabó T. Anna.


Népszerű idézetek

>!
encsy_eszter

Macska télire

Vegyél egy macskát. Vagy fogadj örökbe.
Egy félvak, lekoszvadt is megteszi,
vagy egy tépázott fülű csatakandúr,
ki éppen hitvány zsákmányát eszi
egy belvárosi, sötét kapualjban,
vagy egy autó alól pislog ki rád,
vagy elnyúlik az őszi napsütésben –
csak az a fontos, hogy legyen cicád.
Lehet girhes, vagy kövér, mint egy hurka,
öklömnyi szőrgombóc, még kékszemű.
Akár ajándékba is kérhetsz egyet,
macskához jutni roppant egyszerű.

Mert tél jön mindjárt, és hideg, és
mi lesz veled, ha nincs cicád?
Ki bújik be, hogy melengessen,
melléd a takaró alá?
Ki dorombol füledbe éjjel?
(mancsát arcodra fekteti)
Ki kelt hajnalban nyávogással,
hogy rögtön enni adj neki?
Ki kaparja a bezárt ajtót,
mikor hazaérsz, ki örül?
Kunkorodó farkkal ki rajzol
nyolcasokat bokád körül?

Legyen egy macskád. Míg kávézol reggel,
öledbe mászik, éles karmai
behúzva, puha tappancsokon sétál
az életedben. Alig hallani.
Bundájából kipattognak a szikrák,
ágyadra gömbölyödik és dagaszt.
Bújj mellé, tanulj dorombolni tőle,
ketten könnyebb kivárni a tavaszt.

Kapcsolódó szócikkek: macska
7 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Senki nem tud olyan szépen mosolyogni, mint egy sárga-piros tulipán.

12. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

– Egyszer régen, amikor még élt az anyukám, én is ilyesmit kérdeztem tőle: anya, nem lehet, hogy ne fájjon minden ennyire? És ő azt válaszolta: Ha egy tóba követ dobnak, sokáig gyűrűzik a víz. Ha egy pocsolyába, akkor hamar elsimul a felszíne. Döntsd el, mi szeretnél lenni: pocsolya vagy tó.

257. oldal

>!
lizke

E/2

.. és megszelidül

lassan a legvadabb fájdalom is
emlékké vénül,
meglazult tépőfogakkal
kuporog a küszöbön,
hinnéd, hogy alszik,
csak akkor mar beléd,
mikor óvatosan
megpróbálsz átlépni rajta.

63. oldal

>!
imma AP

Anya ruhája

Anyának van egy virágos ruhája,
Anya ruháján virít a tavasz,
Mikor esténként végre ölbe vesz,
Ráhajtom a fejem a sok virágra.

Anya ruhája illatokkal telve,
Zöld záporok és langyos, kék szelek.
A derekán fut egy bársonyszalag,
Mit vetkőzéskor old ki énekelve.

Anyának volt egy virágos ruhája,
Anya ruháján virult a tavasz,
És elcsitult bennem minden panasz,
Ha ráborulhattam a sok virágra.

Azt a ruhát nem láttam soha többé.
Elvásott? Vagy kihízta? Nem tudom.
De jöhet tél vagy bármi borzalom,
Anya ölében tavasz lesz örökké.

12-13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya
>!
AeS P

Se megírni, sem elhallgatni

Ha már közhely, végképp közhely legyen
meg- vagy körülírni, mit jelent nekem,
hogy belém szivárogtál a repedéseken
át, és ha magamban, benned lépkedek.

Érintésedet, mint szájpadlás a nyelvét,
jól ismerem, nedvesen és vakon
jársz bennem, s ha változnék, éppúgy megéreznéd,
mint nyelv a szájban
a láthatatlan, apró hólyagot.

Amíg az őrület fejem fölött kering,
mint a hold a föld körül (bele akar
zuhanni, csak folyton melléesik,
egyszer te magyaráztad így nekem),
nem tart meg más, csak vers és szerelem.

Bár szeretnélek jobban vagy kevésbé,
ne így, ne ilyen kiszolgáltatottan.
Aki kötődik, mindig az a gyengébb,
én meg, mint a fagyöngy, úgy rá szoktam
nőni arra, akit szeretek,
hát veled szemben sosem győzhetek.

Se megírni sem elhallgatni nem megy,
hogy rád feszítve, rád szögezve lenni
milyen megadás, milyen küzdelem;
a vergődést, mint a vadállat
a csapdában, és amit semmi
nem csillapít: vágyat és bosszúvágyat.
Meztelen vagyok és fegyvertelen.

Mint keretéből a képet, próbálom
ezt a verset a formából
kifeszegetni, ne legyen se rím,
se mérték, ha ilyen mértéktelen
a kötődés, talán a szerelem,
de hiába. Úgy visszaránt a jambus,
mint ebet a lánc (így tán nem harap) –
a szabadság nekem túl nagy falat.

Hát leszek rab, és leszek áldozat,
még látszat sincs, még meg se tudlak csalni,
mélyemben zakatolsz, mint a vonat
az alagútban. Hallgatom, hagyom.
Belülről ismersz, mint edényt a víz,
és nem tehetek semmit ellened,
csak függök rajtad, akár egy kereszten,
ahogy a versem függ a rímein.
Lázadni vagy feladni egyre megy,
aki vagyok, az győzött, én elestem,
fegyvertelen és meztelenül állok,
s a mindig felbuggyanó kívánságot,
hogy elfelejtselek örökre, sem
megélni, sem megírni nem merem.

77. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jambus
>!
encsy_eszter

geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.

Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk… Magyarázzam?

Hiába tágulunk bele a térbe,
mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.

>!
encsy_eszter

Először a színek fakulnak el,
mint mikor túl korán sötétedik,
aztán a kontúrok, végül a hang,
az érintés tart csak ki reggelig.
Ha van reggel, ha van feltámadás,
testnek, léleknek hogyha van,
talán megéri méltón menni el.
Még nem ordítok. Még tartom magam.

Egyirányú (részlet)

3 hozzászólás
>!
Juci P

Kiszámolók

Tejtartóban ül a tej,
Képtelen aludni,
Ha lábosba öntenék,
Nem tudna kifutni.
Sír szegény,
Sír szegény,
Túlságosan zsírszegény.

Ámulok, csak bámulok
A sok kukarácsán,
Hogyan tudnak fölmászni,
Föl a kuka rácsán.
Chemotox,
Chemotox,
Kukarácsa, nem mozogsz.

Gitta néni elaludt,
Örökös az álma,
Faágyán egy bucka nőtt,
A fölött egy pálma.
Temető,
Temető,
Többet sose jön elő.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tej
12 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Eszter balladája

Eszter igazi, rendes asszony,
Eszter jámbor és istenfélő,
A világban, mint egy apáca,
Az ágyban meg akár egy kéjnő.

A gazda szépen tartja őt is,
Ügyel, mint minden más jószágra,
Mit érdemel, megkapja mindig,
Büntetést is, ha nem szolgálna.

Eszter nem beszél, csak ha kérdik,
Lepelbe bújva teste-lelke,
Eszter nemet még sosem mondott,
Nem sejti senki, mi van benne.

Eszterben belül nincsen semmi,
Eszter üres lett, mint a méhe,
Ahányszor újabb gyereket szült,
Azt is a férj dicsőségére.

Eszter a lányát is tanítja
Lapulni csöndben, semmi másra,
Eszter kipereg, mint a magvak,
Eszter készül a meghalásra.

Akkor majd Eszter meztelen lesz,
Csak önmaga, kilép a fénybe,
És akkor Eszter elkezdődik,
Mikor már azt hiszik, hogy vége.

1 hozzászólás