!

Király Jenő magyar

1943. december 1. (Sopron) – 2017. augusztus 27. (Budapest)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 11

Király Jenő: Mágikus mozi
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája
Király Jenő: A filmkultúra filozófiája és a filmalkotás szemiotikai esztétikája
Király Jenő: A fantasztikus film formái
Király Jenő: Frivol múzsa I-II.
Király Jenő: Erőszak és erotika a filmben
Balogh Gyöngyi – Király Jenő: Csak egy nap a világ…
Király Jenő: A kalandfilm formái
Király Jenő: Mozifolklór és kameratöltőtoll
Király Jenő: A mai film szimbolikája

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A film szimbolikája Kaposvári Egyetem · Filmművészeti könyvtár · Ezermester Kiskönyvtár

Szerkesztései 1

Király Jenő (szerk.): Film és szórakozás

Róla szóló könyvek 1

Böcskei Balázs – Sebők Miklós (szerk.): 50 könyv, amit minden baloldalinak ismernie kell

Népszerű idézetek

Rita_Sándor>!

A régi mozinéző, a „piff-puff filmekkel” szemben nagy művészetnek tartotta a melodrámát. Könnyű filmeknek tekintették azokat, melyekben a szereplők rohangáltak, s a néző sikoltozott vagy nevetett, komoly filmeknek, melyekben a szereplők nem rohangáltak, s a néző csendesen sírt.

45.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Az Intolerance két irányból olvassa a történelmet, a minden egyebet keretező modernség,
illetve az idők örvényének mélye felől. A film legmélyebb cselekménysíkja a sötét masszák
mozdulása, mely vissza akarja nyelni magába az egyént. Ezt megkönnyíti az egyén önálló-
ságának korlátja, a babyloni szín embereinek receptív, élvező, fogyasztó mivolta, ami az
orgia összefonódó testeinek képeiben fejeződik ki: a testek hullámai egymást nyaldossák.
A destrukció és az élveteg, passzív izgalom két tengeréből, a viharzó tenger és a holt tenger
szembesüléséből emelkedik ki a hősvilág kudarcba fulladt kísérlete,a Hegyek Lánya, mint
protohős. A hős alakja a rettenetes erő történetében jelenik meg, s olyan mértékben sikerül
kidolgozni őt, amennyiben a rettenetes erőből képesek vagyunk kivonni az önuralomra és
alkotásra képes erőt, hogy a rettenetes tényező ellen fordítsuk. Az erő tehetetlen és szegényes
illetve tehetős és tehetséges erőre bomlik; a rettenetes erő a lét meghasonlottsága, a rettene-
tes erő önmeghasonlása ezzel szemben a lét önszervezése vagy öngyógyítása. A rémtől a hős
felé vezető transzformáció a hőskultúra eredete, melynek nyomaitól soha nem fog megtisz-
tulni a hős archetípusa.

5. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A semmi csak valamiként vagy valakiként elképzelhető, mint a lét rendszerén túli vagy
inneni, a léten kívülinek a rendszerbe delegált képviselete, ahogy a tiszta, teljes abszolút
fantasztikum, a teljesen más sem elképzelhető, csak konfliktusa világunkkal. A semmi nem
tud lenni, de ekkor a semmi a minden, mert még minden leendő különbség és vívmány:
semmi. A semmi semmis kezdeményeket szül, melyek visszahanyatlanak a semmibe. Létük
vergődés, együttlétük pedig káosz. Nincs találkozás, csak ütközés, a kezdemények bombáz-
zák, gyötrik egymást: e világ létmódja a tombolás. Mindez a kész világot is üldözi, annak
határvidékén, tér- és időbeli perifériái káoszaként. A rettenetes erő, mint a létbe delegált
semmi, mint a semmi princípiumának képviselője, megsemmisítő végrehajtó, nemcsak máso –
kat nem hagy lenni, önmagát sem viseli el. A világot bomlasztó erő csak a világ széleit rágja,
nem tud új világot alapítani. A legtávolibb ellenvilág még magába omlani sem tud, csak vilá-
gunk magába omlása, pusztulása során segédkezik. Ez a fordított bábáskodás.

5. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A hatvanas évek Herkules -filmjei – ben a hős elűzi, visszaszorítja a pokolba a félelmes hatalmakat, míg Milius Conan a barbá-
rjában a film végére maga is bálványszerűen merev figurává válik. A film elején, gyermek-
ként, a falu princípiumát, az agrár idillt képviselte a birodalom alapító gyilkos hordákkal
szemben, a film végére elsajátítja azok harci készségeit, s a falu gyermekéből birodalom
alapítóvá válik. Hasonlóan mélyül el a hősnő fogalma: a nőalakok újabb kimagasló típusai
is a kezdetek rettenetessége feltárását szolgálják.
A királytigris aranykardja hősnője még gyógyító, míg a Brigitte Lin-filmekben megjelenő nőtípus, pl. A kard hősnője 3. hősnője,
Legyőzhetetlen Hajnal egész népet adoptáló anya és feleség, nagyanya és szabadsághős is,
de egyúttal Káli-istennő típusú rémalak. A Tigris és sárkány szembeállítja a két nőtípust, a
cselekmény pedig a dühöngő, az őrült romboló győzelme felé vezet. Az olasz
Herkules -filmek
hősidillek, ezért maga a hős még nem lehet bennük borzalmas figura, a szóban forgó prob-
lémát azonban itt is képviseli a cselekmény, amennyiben a hősnek pokolra kell szállnia,
mozgásterének fordulópontja és történetének csúcspontja a pokol vagy valamilyen azonos
funkciójú zsarnoki birodalom (pl. Atlantis). A Herkules -filmek hőseinek menetrendszerű
alászállása annak elismerése, hogy a hős az anyaöl, az anyaföld, a fizikai, biológiai és meta-
fizikai mélységek gyermeke, még nem messzi a születéstől, azaz a preödipális, jó és rossz
megkülönböztetésén inneni fészekvilágtól. Így a pokoli rémek tükrében néz szembe azzal a
szervezetlenebb stádiummal és dimenzióval, ahonnan jött. A hős eredete a rém, de a hős
olyan erőkoncentráció, amely az őt megelőző rémes erőkoncentrációk ellen fordul, hogy
ezzel váltsa ki magát a rémvilágból. Ez az oka, hogy a hős harca kezdetben defenzív: semmi
által nem korlátozott, elvtelen és erkölcstelen erővel kell megküzdenie, melynek gátlástalan-
sága kezdetben erőfölényt jelent.

6. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A hős, aki túl van az önfelépítés alapvetésén, mely az
énnek gerincet ad és az erők munkáját a munkás erejévé teszi, ily módon egy csoport, egy
„mi” reprezentatív képviselője, centrum, csomópont, az én-te viszony kiépítésének azonban
még előtte áll. A hős felfedezi a hősmunkát, de benne ragad: olyan munkás, aki nem ér haza
a munkából, nem tud túllépni rajta, pedig mindenen meg kell tanulni túllépni, semminek sem
szabad a rabjává válni. A hős honfoglaló, de eltéved a haza és az otthon közötti úton. A hős
felfedezi a szabadságot, mint felelős cselekvést és megízleli a kreativitás élvezetét, de nem
tud túllépni rajta, pedig nemcsak a megfélemlítő viszonyok rabsága vagy saját szükségleteink
korlátozó és röghöz kötő hatalma, még szabadságunk sem ejthet rabul, még feladatunk sem
varázsolhat el és hipnotizálhat, máskülönben nemcsak magunkat, másokat is áldozatul
vetünk a feladatnak; a hőst mindig fenyegeti az eltorzulás, a nagy feladat bestiális kényuralma,
a kötelesség kannibalizmusa. A hős mint akcióképes, kifelé fordult, feladatvállaló „én”, a
közösség szolgája, ugyanakkor mint kimagasló vezérszemélyiség, mint testi és szellemi
hatalomkoncentráció birtokosa, az egyének ura: védelmező monstrum. Schwarzenegger a
Terminátor 1 -ben rém, a Terminátor 2- ben hős. A kettő azonossága – egymásra utaltsága az
érem két oldalaként – az újabb filmekben egyre feltűnőbb. A törvényt és rendet, melyet a hős
hoz, mindig fenyegeti a szigorúvá, korlátozóvá válás. A hőstett, a hős önmegvalósítása, mely
gerincet ad a világnak, olyan törvényt alapít, melynek kiküszöbölhetetlen alkatrésze a fenye-
getés és tilalom. E törvény pozitív oldala gyakran meghatározatlanabb, mint a negatív: zord
háborús világ szigorú törvénye. A hősvilágban előrehaladott az iszonyat defenzívája, de nem
bontakozott ki a harmónia és boldogság offenzívája. A szelíd boldogság készsége, az ezt kép-
viselő partner ezért épp olyan magányos marad a hős mellett, mint amilyen maga a hős.

8. - 9. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A hősnek két otthona és két hazája van, az egyik a határvidéken innen, a másik az út végén.
Az új haza a hős tettéből levezetett hely. A hős honszerző, honfoglaló, helyfoglaló. A nyárs-
polgár a hős fordítottja: a helyéből levezetett ember. A filisztervilágban a helyé az ember és
nem az emberé a hely.
A haza és a hely nem azonos.

169. oldal 4.1.4. Az „új haza” A film szimbolikája A kalandfilm formái III/1

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A zombi a legősibb istenek ide-
genségét idézi fel, akik úgy néznek vissza az emberre, ahogy legősibb ősünk néz a világra.
A zombi azt fejezi ki, ami az emberben a legprimitívebb, s ez nem az állat vadsága, hanem
a lét őseredeti tompasága és üressége. Iszonyatos, hogy az ember, oktalan erők, vakvéletle-
nek játékának terméke, maga is véletlen, s egyedül van egy halott vagy féléber világban. S ha
ébredni érzi magát, borzadva ébred rá, hogy társainak ébersége is ragadozó érzékekre korlá-
tozódik, a tudat nem emancipálódott a legprimitívebb ösztönök szolgálatából, nem jó kézre
került a világ öröksége. De hogyan is nemesedhetne ez a lény, kinek léte egészében véve is
látszatszerű és bizonytalan? A tudatos lét az elfolyó idő módján adott, a tudat nem tud meg-
kapaszkodni saját testi hordozójában, sőt, mintha ő maga
rothasztaná szét a vele
társuló tes
tet,
mert az élet, mint tudathordozó testiség, nem olyan folytonos és szilárd, mint az élettelen
anyag. A szellem ambíciói végtelenek, az élet erői végesek. Nincs idő elolvasni minden
könyvet, megnézni minden filmet, s ha ezt nem értjük, az élet látja kárát. Élet és szellem kon
flik –
tusánál is nagyobb és mélyebb azonban egy másik, élet és élőlény konfliktusa.

7. oldal

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Az ember, ez az állhatatlan és múlékony képződmény, az érvény szilárdságának hiányát
az isteneknek felpanaszló, létért kiáltó múlékony ködképként, látszatformaként lázad saját
létmódja ellen. A szellem ismeri fel, az iszonyat katarzisában, az élet problematikáját, élet és
élő érdekellentétét, mert az élet az önmagát fenntartani tudó mozgásforma, az élő azonban
az önmagát fenntartani nem tudó entitás: élet és élő közé befurakodott a semmi, mely az élő-
vel együtt születik, tűnik fel a világban, de az élő nem sejti, csak a szellem sejti meg az élők
tragédiáját. A szellem ezért felháborodás. A szellem létformája az iszonyat katarzisa, az életé
az iszonyat békéje, a banális iszonyat, melyben a külső rettenetet nem kíséri belső. A szellem
találkozik az iszonyattal, az élet maga az iszonyat. Nem mindegy, szemlélni az iszonyatot,
vagy lenni az iszonyat. Amíg az élő az életet szolgálja, az egyed a fajt, a nemző a nemzedékek
sorát, addig az iszonyat is oldódik a szépségben, pusztán az egyed szellemi emancipációs
törekvései nyomán halványulnak el az élet szépségei, s kerül szemtől szembe, közvetítések
nélkül, az örökkévalóságot (azaz valóságot és nem ködszerű bizonytalanságot, szétfoszló lát-
szategzisztenciát) követelő szellem és a halott anyag.

7. oldal 1.1.3. A gonosz imperatívusza és az élet iszonyatos alapterve

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A horrorfilmbe visszavonult csodavárás csak a rettenetes csodában tud hinni. Az ördög
hozza a csodát, nem az Isten. A horror iszonyatszimbolikájába rejtett csodaigény lelki alku
kifejezése: a néző felajánlja az iszony elviselését, s cserében elvárja, hogy kiszabadítsák a
próza szemantikai börtönéből. Lemond a mysterium fascinans csodáiról és vállalja a
myste
rium tremendum csodáit, csak legyenek csodák. Lemond az igény feléről, nem kell,
hogy jó csoda legyen, csak legyen legalább csoda. A próbára tevő transzcendencia régibb,
mint a munkavégző transzcendencia, a terhelő transzcendencia ősibb, alapvetőbb, mint a
tehermentesítő transzcendencia. A triviális igénytelenség és tolakodó hatásvadászat mögött
olykor teológiai mélység, vulgáris és ősi bölcsesség is van.

374. oldal 1.10.3. Megszállottság és ördögűzés (William Friedkin: The Exorcist, 1973)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A nyugati tekintetet vonzza az ezeregyéjszakai világ, melyben azonban csak az esemény
lekésett tanúja lehet. Ez a világ el tudja altatni, palackba tudja zárni, féken tudja tartani a
démont, megfékezésére olyan eszközei vannak, melyeket a nyugati kultúra nem ismer, ezért
az utóbbi sterilizálja vagy likvidálja az előbbi által megőrzött erőket, a nagyság eszméjét
vagy a hit rajongását stb. A sterilizált kultúra inkább élmény- mint tudásszomja, a nyugati

kíváncsiság okvetetlenkedése keleten üldözi a démont, az általa keleten felébresztett démon
azonban a saját hátországában üt rajta. Mindenki fut a keleti démon után, állítólag azért,
hogy megfékezze, ő azonban utánunk fut, hogy démonizáljon. Így válnak az állítólagos
gonosz megfékezésére indított vállalkozásaink a leggonoszabb erők újjászületési formáivá.
Miközben azt hisszük, hogy megöltük, valójában mi szüljük meg a gonoszt, amit pedig meg-
öltünk, nem a gonosz volt, hanem az idegen, melyet megtámadtunk, mielőtt megértettük
volna. A piszok olyan anyag, amely nincs a maga helyén, pl. a szőnyegen piszok, a kertben
azonban termőföld lenne. Nem lehet-e vajon, hogy az állítólagos gonosz is csak olyan szel-
lem, amely nincs a maga helyén? Megjátsszuk, képmutatóan prédikáljuk a türelmet, de ha
megnéznénk, mi az, amit kultúránk türelmetlenként, fanatikusként, obskurusként és ki tudja
még milyen stigmákkal ellátva – nehéz követni az iramot – elutasít, kiderülne, hogy mind-
ez, amit megzsarolnak, blokád alá helyeznek, üldöznek és megbélyegeznek, valójában nem
más, mint az összes többi kultúra, melyek külön-külön elfogadhatatlanok a nyugati ember
számára, azaz elfogadhatatlanok, amíg önazonosak, csak a new age giccses véglevesébe
vagy a nevetséges és hígvelejű multikulti-turmixba hamisítva békél meg velük a nyugati kul-
túrzsandár birodalmi szelleme. A nyugati ember folklórként, babonaként vagy fanatizmus-
ként tekint minden más szellemet, az elvetett szellem azonban bosszút áll, megszáll bennün
ket.
Kulturális paranoiánk működésének lényegéhez tartozik, hogy a magunk elé festett hazug
rémképek védekezés címén valóban felébresztik és realizálják bennünk pontosan azokat az
erőket, melyeket hazug propagandánk, érdekorientált elfogultságuk, kulturális és faji előíté –
leteink tulajdonítanak az ellenféllé stilizált idegennek.

369. -369. oldal