!

Kígyós Éva

KatalógusnévKígyós Éva

Könyvei 8

Csernus Imre – Kígyós Éva – Popper Péter: Titok, elhallgatás, őszinteség
Csepeli György – Kígyós Éva – Popper Péter: Magára hagyott generációk
Kígyós Éva – Kalo Jenő – Popper Péter: Önként vállalt vakság
Domjánné Harsányi Katalin – Kígyós Éva: Asszonysorsfordító
Domján László – Kígyós Éva – Sólyom Ildikó: Praktikus tanácsok agykontrollosoknak
Domján László – Kígyós Éva – Sólyom Ildikó: Gyógyulj meg!
Kígyós Éva: Lépj tovább!
Domjánné Harsányi Katalin – Kígyós Éva – Sólyom Ildikó: Örök női titkok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nyitott Akadémia · Mesterkurzus · Az élet dolgai

Antológiák 1

Bagdy Emőke – Csernus Imre – Czeizel Endre – Daubner Béla – Feldmár András – Kádár Annamária – Kígyós Éva – Pál Ferenc – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Szendi Gábor: Belső utakon

Népszerű idézetek

Szeszti>!

Azt gondolom, ebben az ügyben Balázs Bélának van igaza. Tetszenek emlékezni A Kékszakállú herceg várára, ahová megérkezik Judit, és rögtön nekiáll a vár hét lezárt termének ajtóit kinyitni, és kéri a kulcsokat, az elsőt, a másodikat, a harmadikat, a negyediket, az ötödiket… És akkor Kékszakállú megállítja Juditot, és azt mondja neki:

– Elég lesz. A hatodik és hetedik kulcsot nem adom oda neked.
– Miért? – kérdezi Judit.
– Mert látod, ahogy sorra nyitottad ki az életem titkait és rejtekajtóit, egyre világosabb lett a várban, egyre ragyogóbb fény öntötte el. De ha kinyitod a hatodikat, majd a hetediket, sötét lesz megint. A vár el fog sötétülni. Nincs több világosság az ajtók mögött.

De Judit aztán addig erőszakoskodik, hogy végül is megkapja a hatodik kulcsot. A hatodik ajtó egy kertre nyílik, ahol semmi más nincs, csak egy tó. Egy halálosan csöndes, néma tó. És Judit megkérdezi a Kékszakállút, hogy milyen tó ez? Azt feleli Kékszakállú:

– Ezek azoknak a könnyeknek a tava, amelyeket elsirattam életemben.

És sötétedik a szoba. Egyre sötétebb lesz. De Judit addig erőszakoskodik, míg kinyittatja a hetedik ajtót is. És a hetedik ajtó mögül kijönnek a régi szerelmek, akik ott éltek Kékszakállú lelkében. A Hajnal szerelme, a Dél szerelme, az Alkony szerelme. És akkor már Juditnak is be kell sorakoznia az elmúlt szerelmek közé. Belőle lesz az Éjszaka szerelme. Elveszti saját privilegizált helyzetét, és a várban megint sötét lesz.

Övé gyémánt koronája
Bűvös gyémánt koronája
Övé csillagos palástja
Csodacsillagos palástja
Övé most már minden éjjel
És mindig is éjjel lesz már.

Ilyenformán én azt gondolom, hogy a legnagyobb szerelemben, a legnagyobb barátságban is elég az embernek kinyitni öt ajtót. Az embernek joga van az intimitáshoz, hogy ne mutassa meg száz százalékosan magát. Megtarthat valamit. Kétajtónyit megtarthat magának a múltjából, az emlékeiből, a kudarcaiból, a kétségbeeséseiből. Nem kell mindent a másik ölébe rakni.

123. oldal

tothmozerszilvia I>!

A digitális nemzedék előtt felnőtt nemzedékek szocializációjának lényeges eleme volt a végzettség fontosságának kihangsúlyozása. Mert ma nincs végzettség, helyette végzetlenség van. Nincs olyan diploma, melynek birtokában valaki azt hihetné, hogy soha többé nem kell már tanulnia.

38. oldal, Csepeli György: A jövőbe veszett generáció

Rose_M>!

Az elásott titkok előbb-utóbb megmozdulnak, és ha nincs egyenes útjuk, akkor rombolnak.

15. oldal

virezma>!

Az önismeret az elhallgatott dolgok kimondása, majd ennek tudatos adaptálása a mindennapi életem során.

69. oldal (dr. Csernus Imre: A megfelelő időzítés a legfontosabb)

Kapcsolódó szócikkek: önismeret
virezma>!

A jelenlegi szülői nevelés azt eredményezi, hogy a gyerekbe előbb-utóbb kezdjük beleverni a megalkuvásunkat.

75. oldal (dr. Csernus Imre: A megfelelő időzítés a legfontosabb)

tothmozerszilvia I>!

A nemzedék az eszmélet és az emlékezet közössége. Nem elsősorban a születés dátumáról van szó, hanem a serdülő ember világba kinyíló élményszerző lehetőségéről, amely azonos módon akarva-akaratlanul hat mindazokra, akik egy meghatározott korba születtek.

16-17. oldal, Csepeli György: A jövőbe veszett generáció

Mrs5pont>!

Úgy gondolom, ez a szeretet. Hagyni, hogy a másik ember járja a saját útját, saját lehetőségei szerint, de ott lenni mellette azzal a bizonyos sugárzással, hogy itt vagyok, én is átélem, amit te, nem sürgetlek. Nem akarlak kihúzni belőle, mert milyen jó lenne most azt gondolni, hogy azzal jót tennék neked, hiszen nem szenvednél tovább. Nem. Vállalom veled a fájdalmat, lépek tovább, segítek abban, hogy fejlődj, hogy valamivel több legyél, hogy közelebb kerülj ahhoz a lényhez, aki te vagy.

62. oldal

Papírtigris>!

Ha életedre nézel, mit jelent számodra a gyerek?
Ha az óvodában az anyáknapi ünnepségen belesül az otthon ezerszer hibátlanul elmondott versbe, dühös vagy rá? Ha az iskolai évzárón igazgatói dicsérettel kapja meg a tiszta kitűnő bizonyítványt, akkor a mennyben jársz és kihúzod magad, hogy: „Igen, ez az Én gyerekem”?
Nos, ha így van, veszélyes úton jársz. A gyerekre teszed azt az óriási terhet, hogy a teljesítményeivel bizonyítsa be: Te jó, sőt nagyon jó szülő, tehát értékes ember vagy!

38. oldal

Gitta_Bry IP>!

Nincs általános szabály. Tehát elhallgatni vagy nem elhallgatni? Van, amikor az embernek morális kötelessége nem elmondani valamit, vagyis hallgatni, és van, amikor morális kötelessége vallomást tenni, és elmondani a legfájóbb dolgot is. Ez nincs általános törvények szerint sehol sem szabályozva.

Popper, 128. o.

Galambdúc >!

Valami hiányzik. Talán valamiféle kohézió, mely a társadalmat összetartani lenne hivatott. Valami olyasféle erő, amely megmutatkoznék a családban, közösségekben, mely elviselhetőbbé tenné a kort, melyben élünk. Aggódva figyelem gyermekkorom és jelen életem színhelyeit. Zsúfolt városunkban szinte egymás nyakán élünk, mégsem tudunk egymásról semmit. Közömbösen élünk egymás mellett, és közömbösen lépünk át az utcán ájultan fekvő nőn és férfin egyaránt. Senkit sem érdekel, hogy a másik él-e, vagy hal-e. Honnan és mi végre ez a közöny? Talán ennek is valami külső, megfoghatatlan rémség az oka? Ha valamivel mégis jellemeznem kellene ezt a generációt, akkor azt kell mondjam, ez a csömör generációja. (Matolcsi-Papp Zoltán)
155. o.