!

Keszthelyi Zoltán magyar

1909. december 1. (Keszthely) – 1974. június 10. (Budapest)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Nemférfi

Könyvei 10

Keszthelyi Zoltán: Futball és egy pár cugos cipő
Keszthelyi Zoltán: Megváltozott világ
Keszthelyi Zoltán: A halászószemű ember
Keszthelyi Zoltán: Holnap folytatódik
Keszthelyi Zoltán: Hitet fogadtam a leírt betűknek
Keszthelyi Zoltán: Visszatért évek
Fehér Lajos – Diósdi László – Bertalan István – Keszthelyi Zoltán: Árvíz 1965
Keszthelyi Zoltán: Manchesteri közjáték
Keszthelyi Zoltán: Válogatott versek
Keszthelyi Zoltán: Nevenincs utca

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kozmosz Irodalmi Könyvek I. Kozmosz Könyvek · Kozmosz Irodalmi Könyvek II. Kozmosz Könyvek

Fordításai 25

N. H. Kleinbaum: Holt Költők Társasága
William Shakespeare: Szonettek
Tennessee Williams: Drámák
William Shakespeare: William Shakespeare szonettjei
Walt Whitman: Fűszálak
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
William Shakespeare: William Shakespeare összes művei
Federico García Lorca: Federico García Lorca versei
Molnár László Miklós: A híres Vadnyugat
William Shakespeare: Versek

Antológiák 6

E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor (szerk.): Szép versek 1970
Magyar költők – 20. század I–III.
Mátyás Ferenc – Z. Szalai Sándor – Kardos György (szerk.): Szép versek 1968
Esztergályos Jenő (szerk.): Magyar ünnepek
Szigethy Gábor (szerk.): Augusztus 20.

Népszerű idézetek

Gregöria_Hill>!

Én már akkor sejtettem, hogy valami elkerüli a társadalmi reformerek és hittudósok figyelmét. Hogy minden ember lelkében őrzi a bolygóközi menekülések emlékét. Egy alkalommal kifejtettem hitoktatómnak nézetemet. Megdorgált és istennel fenyegetődzött.

47. oldal

Gregöria_Hill>!

A félelem nagy úr volt a Huszadik Században. Én így neveztem el: főfélelem, alfélelem, mellékfélelem.

50. oldal

>!

ESTI SÓHAJ

Aludni jó, legjobb aludni végre,
Nehéz utam felét elhagyni jó,
Üdvös tudat. Ringat a nagy hajó.
Halvány partokra néz a szív szeszélye.

Aludni jó. Lelkemben esők zúgnak,
De csendesül a mennydörgős zene,
Közel az éj, az álom istene,
Simításán fantáziám elszunnyad.

Aludni jó; nem tudni: mi gyötör meg,
Ha színe vész a biztató örömnek.
Holnapra már ismét vezet az út.

Aludni kell, megköszönni a földnek,
Hogy reggelig rossz álmok nem gyötörnek,
S lelkem csendes, boldog vizekre fut.

39. oldal