

Kertész Imre magyar
1929. november 9. (Budapest) – 2016. március 31. (Budapest)
Nem | férfi |
---|---|
Honlap | kertesz.uw.hu |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kertesz-imre |
Képek 3
Könyvei 74
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · Vintage Classics Vintage
Fordításai 19
Antológiák 9
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 6

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek





Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.





[…] azok a mondatok, amelyekre szükségünk van, előbb-utóbb megkeresnek bennünket.
128. oldal





Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk is.
300. oldal





Akárki akármiről beszéljen is, szavai elsősorban önmagára vetnek fényt, s legföljebb csak másodsorban magára a dologra, amiről beszél.
103. oldal
Kertész Imre: A néző 84% Feljegyzések 1991–2001




A csendőr se okozott végül nagyobb kellemetlenséget. Először megrémültem tőle kissé: épp a fejem fölött, a bal oldali ablaknyílásban bukkant fel nagy hirtelen az arca, s még be is világított hozzánk a zseblámpájával, az első nap estéjén, vagy inkább az éjszakáján már, megint egy hosszabb veszteglésünk alatt. De hamar kitűnt, jó szándék hozta: – Emberek – ezt a hírt jött csak tudatni –, a magyar határhoz érkeztetek! – Egy felhívást, mondhatni kérelmet kívánt ez alkalomból intézni hozzánk. Az volt az óhaja, hogy amennyiben bármelyőnknél még netalán pénz vagy egyéb érték maradt volna, úgy azt adjuk át őnéki. – Ahová ti mentek – vélekedett ugyanis –, ott többé már nem lesz szükségetek értékekre. – S ami még nálunk volna, azt a németek amúgy is mind elveszik majd tőlünk, biztosított. – Akkor már – így folytatta, odafenn az ablakrésben tovább – miért ne inkább magyar kézbe jusson? – S rövid szünet után, amit valahogyan ünnepélyesnek éreztem, egyszerre melegebbre forduló, igen magunk közti s bizonyosképp valahogy mindenre feledést borító, mindent megbocsátó színezetű hangon azt is hozzátette még: – Hiszen ti is magyarok vagytok végeredményben!
94-95. oldal




[…] szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban.
212. oldal (Szépirodalmi,1985)




A magyar antiszemitizmus, tömören: a magyarok még mindig nem bocsátották meg a zsidóknak, hogy kiirtották őket.
202. oldal