Kertész Imre magyar

(…) azok a mondatok, amelyekre szükségünk van, előbb-utóbb megkeresnek bennünket.

128. oldal

Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

Sosem kezdhetünk új életet, mindig csak a régit folytathatjuk.

329-330. oldal

A turista olyan, akár a hangya: morzsánként, de szorgosan elhordja a dolgok jelentőségét, minden szóval, minden egyes fényképfelvétellel lekoptat valamit az őket körülvevő néma fontosságból…

Akárki akármiről beszéljen is, szavai elsősorban önmagára vetnek fényt, s legföljebb csak másodsorban magára a dologra, amiről beszél.

103. oldal

A csendőr se okozott végül nagyobb kellemetlenséget. Először megrémültem tőle kissé: épp a fejem fölött, a bal oldali ablaknyílásban bukkant fel nagy hirtelen az arca, s még be is világított hozzánk a zseblámpájával, az első nap estéjén, vagy inkább az éjszakáján már, megint egy hosszabb veszteglésünk alatt. De hamar kitűnt, jó szándék hozta: – Emberek – ezt a hírt jött csak tudatni –, a magyar határhoz érkeztetek! – Egy felhívást, mondhatni kérelmet kívánt ez alkalomból intézni hozzánk. Az volt az óhaja, hogy amennyiben bármelyőnknél még netalán pénz vagy egyéb érték maradt volna, úgy azt adjuk át őnéki. – Ahová ti mentek – vélekedett ugyanis –, ott többé már nem lesz szükségetek értékekre. – S ami még nálunk volna, azt a németek amúgy is mind elveszik majd tőlünk, biztosított. – Akkor már – így folytatta, odafenn az ablakrésben tovább – miért ne inkább magyar kézbe jusson? – S rövid szünet után, amit valahogyan ünnepélyesnek éreztem, egyszerre melegebbre forduló, igen magunk közti s bizonyosképp valahogy mindenre feledést borító, mindent megbocsátó színezetű hangon azt is hozzátette még: – Hiszen ti is magyarok vagytok végeredményben!

94-95. oldal

A magyar antiszemitizmus, tömören: a magyarok még mindig nem bocsátották meg a zsidóknak, hogy kiirtották őket.

202. oldal

[…] szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban.

212. oldal (Szépirodalmi,1985)

Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk is.

300. oldal

Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.