Kertész Imre magyar
1929. november 9. (Budapest) – 2016. március 31. (Budapest)
| Nem | férfi |
|---|---|
| Honlap | kertesz.uw.hu |
| DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/kertesz-imre |
Képek 3
Könyvei 74
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár 2.0 Magvető · Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · Vintage Classics Vintage
Fordításai 19
Antológiák 9
Felolvasásai 1
Róla szóló könyvek 6
Kiemelt alkotóértékelések
Kertész Imre
„Nem a saját beszélő nyelveden írsz, hanem egy másik szférába kerülsz, objektívebb szférába, ahol a forma kapcsolatot teremt közted és az olvasók között.” – mondta az ÍRÓ.
Kertész Imre stílusa azonnal megteremtette ezt a kapcsolatot köztem és a művei között.
Szemlélődése, gondolatvilága, nyelvezete nagyon közel áll hozzám.
Könyvei különleges élményt nyújtanak. Az olvasás cudar örömeit. Meg kell érte dolgozni. Megéri.
Népszerű idézetek
Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.
[…] azok a mondatok, amelyekre szükségünk van, előbb-utóbb megkeresnek bennünket.
128. oldal
Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk is.
300. oldal
Akárki akármiről beszéljen is, szavai elsősorban önmagára vetnek fényt, s legföljebb csak másodsorban magára a dologra, amiről beszél.
103. oldal
Kertész Imre: A néző 84% Feljegyzések 1991–2001
A csendőr se okozott végül nagyobb kellemetlenséget. Először megrémültem tőle kissé: épp a fejem fölött, a bal oldali ablaknyílásban bukkant fel nagy hirtelen az arca, s még be is világított hozzánk a zseblámpájával, az első nap estéjén, vagy inkább az éjszakáján már, megint egy hosszabb veszteglésünk alatt. De hamar kitűnt, jó szándék hozta: – Emberek – ezt a hírt jött csak tudatni –, a magyar határhoz érkeztetek! – Egy felhívást, mondhatni kérelmet kívánt ez alkalomból intézni hozzánk. Az volt az óhaja, hogy amennyiben bármelyőnknél még netalán pénz vagy egyéb érték maradt volna, úgy azt adjuk át őnéki. – Ahová ti mentek – vélekedett ugyanis –, ott többé már nem lesz szükségetek értékekre. – S ami még nálunk volna, azt a németek amúgy is mind elveszik majd tőlünk, biztosított. – Akkor már – így folytatta, odafenn az ablakrésben tovább – miért ne inkább magyar kézbe jusson? – S rövid szünet után, amit valahogyan ünnepélyesnek éreztem, egyszerre melegebbre forduló, igen magunk közti s bizonyosképp valahogy mindenre feledést borító, mindent megbocsátó színezetű hangon azt is hozzátette még: – Hiszen ti is magyarok vagytok végeredményben!
94-95. oldal
[…] szeretnék kicsit még élni ebben a szép koncentrációs táborban.
212. oldal (Szépirodalmi,1985)
A magyar antiszemitizmus, tömören: a magyarok még mindig nem bocsátották meg a zsidóknak, hogy kiirtották őket.
202. oldal
Kertész Imre: A néző 84% Feljegyzések 1991–2001