!

Kereszty Rókus magyar

Roch A. Kereszty

1933. február 6. (Budapest) –

KatalógusnévKereszty Rókus
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 12

Kereszty Rókus: Jézus Krisztus
Kereszty Rókus: A kereszténység más világvallások között
Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője
Kereszty Rókus: Bevezetés az egyház teológiájába
Kereszty Rókus – Puskás Attila: Jézus Krisztus
Kereszty Rókus: Krisztus
'Sigmond Lóránt – Kereszty Rókus: Sugárzó lelke tovább világít
Kereszty Rókus: „Ha ma meghalljátok szavát…”
Kereszty Rókus: Isten Egyháza Jézus Krisztusban
Roch A. Kereszty: Wedding Feast of the Lamb

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Teológiai kiskönyvtár

Fordításai 2

Lékai Lajos: Ciszterciek
Kereszty Rókus – Puskás Attila: Jézus Krisztus

Népszerű idézetek

Aleph>!

További teológiai elmélkedésre ösztönöz a Zsidóknak írt levélnek az a tanítása, amely Krisztus papi tevékenységét nemcsak élete önkéntes fölajánlásában látja, hanem abban is, hogy saját vére által lépett be a mennyei Szentek szentjébe. A levél szerzője minket is arra szólít fel, hogy kövessük őt ezen a megnyitott úton, vagyis saját feláldozott testén keresztül és az ő vére által mi is lépjünk be a mennyei Szentek szentjébe. A legtöbb latin szertartású katolikus nem gondol erre, amikor szentmisén vesz részt. Nem vesszük észre, hogy bár itt a földön időben és az események történeti egymásutánjában élünk, Isten örök országa már most átjárja életünket. Az időnek és az örökkévalóságnak ez a találkozása sehol nem olyan drámai és teljes, mint az Eucharisztiában. Itt nemcsak Isten általános teremtő, fenntartó és gondviselő jelenlétével szembesülünk, hanem arra kapunk meghívást, hogy a Krisztus feláldozott és megdicsőült eucharisztikus testén keresztül belépjünk az örökkévaló mennyei Szentek szentjébe, az Atya fölséges és szerető jelenlétébe.

Ez az Isten örök országába való belépés az Eucharisztia ünneplésében – és főleg Krisztus testének és vérének vételekor – nem a vallásos képzelet szüleménye, mint amikor olyasmit igyekszünk vágyódásunk által megjeleníteni, ami valójában még a távoli jövőben létezik. Az Isten mennyei szentélyébe történő valóságos belépésünket még csak nem is hitünknek köszönhetjük. A hit csupán feltétele és nem oka annak, ami velünk történik. „Szemet” ad ahhoz, hogy lássunk, és képességet, hogy elfogadjuk az esemény objektív valóságát. Az Eucharisztia révén a földön lehető legteljesebb módon nyílik meg előttünk Isten „megrendíthetetlen országa”, a mennyei Jeruzsálem.

85–86.

Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője Az Eucharisztia teológiája történeti, biblikus és rendszerező megközelítésben

Aleph>!

Az 1930-as évek végén Jézus megjelent egy hitetlen, francia zsidó lánynak, Simone Weilnek, aki később korunk egyik legmélyebb keresztény filozófusa lett.

„Elvitt egy templomba. A templom új volt és csúnya. Fölvezetett az oltárhoz, és azt mondta: »Térdelj le.« Nem vagyok megkeresztelve – feleltem. Azt mondta: »Borulj térdre ezen a helyen, szeretetből, mert ezen a helyen van az igazság.« Engedelmeskedtem.”

Az Eucharisztia valóban az Igazság: felfedi számunkra a teremtés és a történelem végső célját, a Bárány menyegzőjét. Itt Jézus Krisztus, a megfeszített és feltámadt Vőlegény egészen odaadja magát Menyasszonyának, az Egyháznak, akiért életét áldozta, és akit tiszta viszontszeretetre tanít. Mindezt olyan egyszerűen és alázatosan, hogy csak egyszerű és alázatos lelkek tudják felfogni: a világegyetem Ura egy darab kenyér és egy kevés bor színében jelenik meg. Nem csoda, hogy kinyilatkoztatásának első pillanatától fogva egészen napjainkig az Eucharisztia a tanítványok hitének próbaköve, „jel, amelynek ellene mondanak”: „Kemény beszéd ez! Ki hallgatja?” (Jn 6,60) Ha azonban felismerjük benne Isten önmagát kiüresítő szeretetének a „logikáját”, akkor az Eucharisztia lesz az a sugárzó középpont, amely megvilágítja, és csodálatos egységbe foglalja a hit minden titkát. Egészen sajátos értelemben a hit misztériuma, „hitünk szent titka”.

13.

Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője Az Eucharisztia teológiája történeti, biblikus és rendszerező megközelítésben

Aleph>!

Saját misztériumunk van az oltáron: Krisztus, aki magához öleli az Egyház minden tagját. Ezért áldozáskor a saját misztériumunkban részesülünk:

„Ha Krisztusnak és az ő tagjainak teste vagy, akkor a saját misztériumod van az Úr asztalán, a saját misztériumodban részesülsz: »Ament« felelsz arra, ami vagy és válaszoddal elfogadod ezt az »Ament«. Légy hát Krisztus tagja, hogy »Amened« igaz legyen.”
[Szent Ágoston]

Hogyan válunk mind inkább azzá, ami vagyunk: Krisztusnak és tagjainak testévé? Úgy kell egyesülnünk Krisztussal, hogy megvalósítsuk azt az egységet, amelyet Ádám és Éva kapcsolata jelképez, és amely Krisztus és az Egyház nászában teljesedett be. „A kettő egy testté lesz, ezért azt mondhatjuk, hogy ez többé nem kettő, hanem egy.” Krisztus az Egyház és az Egyházban mi magunk unus vagyunk, az „egy” jelentésű latin szó hímnemű alakja kifejezi, hogy szorosan egy valósággá leszünk.

116.

Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője Az Eucharisztia teológiája történeti, biblikus és rendszerező megközelítésben

Kondorosi_Noémi I>!

Paradox módon a végső kárhozat lehetőségét csak az a keresztény hit hirdeti a maga félelmetes valóságában, amely Isten szeretetét a maga végtelen nagyságában és mélységében legteljesebben feltárta a világ előtt. De ha mélyebben elgondolkodunk rajta, a paradoxon érthetőbbé válik. Minél nagyobb az a szeretet, amelyet elutasítunk, annál súlyosabb következményekkel jár a tettünk vagy mulasztásunk: a szeretet a lélek élete. Ha bezárulunk a szeretet előtt, elveszítjük a lélek életét.

167. oldal

Aleph>!

Farkasfalvy Dénes egyik újabb, további kutatásra sarkalló tanulmánya ennél még mélyebbre szánt.* K. L. Schmidt, Dibelius és Bultmann nézeteit felülvizsgálva, Farkasfalvy meggyőző érvekkel támasztja alá általában az Újszövetség, de különösen a négy evangélium eucharisztikus eredetét. Jézus földi életében véghezvitt tetteit és mondásait a gyülekezet vezetői az eucharisztikus liturgia keretében öntötték szavakba, a történeteket és mondásokat a gyakran ismételt, liturgiába ágyazott elbeszélés fogalmazta és csiszolta perikópákká. Az Úr asztala köré gyűlt tanítványok nem csupán múltbeli eseményeket és cselekedeteket idéztek fel. Tudták, hogy az Úr minden egyes eucharisztia-ünneplésre eljön, megszólítja és meggyógyítja népét, megbocsátja bűneit és életével táplálja őket. Ezért az ige első hirdetői a jézusi hagyományokat úgy alakították, hogy ez a tény szinte minden egyes történetben valamiképpen kifejeződjék. A feltámadott Úr a liturgiában egy magasabb, csak hitben felfogható síkon folytatja tanítását és megváltó művét. Márpedig ha az evangéliumi perikópák (olvasmányok) formáját az Eucharisztia alakította ki, ennek fontos teológiai következményei vannak: az igeliturgia lényege szerint kapcsolódik a tulajdonképpeni áldozat liturgiájához, Krisztus szavai és tettei ott válnak a jelenben ható valósággá. Más szóval, a szentmise során felolvasott, különböző szövegek azt illusztrálják, amit az Úr az eucharisztikus ünneplésben itt és most végbevisz.

* Denis Farkasfalvy: „The Eucharistic Provenance of New Testament Texts.” Rediscovering the Eucharist. 27–51. o.

28–29.

Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője Az Eucharisztia teológiája történeti, biblikus és rendszerező megközelítésben

Aleph>!

Az eszkatológia lukácsi megjelenítésének egyik egyedülálló vonása a hűséges szolga példázatának csak Lukácsnál olvasható változata:

„Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, azután megy, és kiszolgálja őket” (12,37).

Ebben a példabeszédben az eszkatologikus Krisztus nem mint az Istennel együtt imádott Bárány (Jel 5,8; 6,16), sem mint a juhokat a bakoktól elválasztó fenséges és dicsőséges Bíró (Mt 25,31–46), hanem mint a mennyei lakomán tanítványait kiszolgáló Úr jelenik meg. Amint az utolsó vacsorán is úgy volt tanítványai között, „mint aki szolgál” (22,27), és saját, feláldozott testét szolgálta fel nekik, úgy a feltámadás óta minden Eucharisztia annak az öröktől fogva megterített asztalnak az elővételezése, amelynél a mennyei Úr önmagát szolgálja fel nekünk. Így a mennyország mint beteljesült, örök Eucharisztia jelenik meg. Ebből fakad az a meghitt öröm a kenyértörésben, amely a lukácsi közösség Eucharisztia-ünneplését jellemzi (ApCsel 2,46–47).

55.

Kereszty Rókus: A Bárány menyegzője Az Eucharisztia teológiája történeti, biblikus és rendszerező megközelítésben

>!

Mindezt össze kellett foglalnom ahhoz, hogy világosabban lássuk, mi az új a felvilágosodásnak a Bibliához való viszonyában. Nem a négy evangélium különbözőségének a felfedezése (bár ezt is jobban hangsúlyozta, mint az előző korok tették), nem is a hit Krisztusa elleni támadások (hiszen ezekben soha nem volt hiány az Egyház története folyamán). Az igazán új jelenség kétarcú. Egyrészt a (már a reneszánsz korában elkezdődő) irodalmi és történeti kritika tudományának kifejlődése és ennek a bibliakutatásra, illetve a Jézus-eseményre való rendszeres alkalmazása. Másrészt ennek a kritikának a szoros összefonódása a felvilágosodás eszmevilágával. A felvilágosodás ideológiája szerint az igazság végső mércéje az emberi értelem. Amit az emberi értelem nem tud fölfogni, az nem történt meg, mivel nem történhetett meg. Ennélfogva az egyházi, illetve bibliai krisztuskép nem lehet igaz, mivel „irracionális” elemeket tartalmaz: az Isten emberi formában való megjelenéséről, önmagát véres áldozatként fölajánló haláláról, csodákról, angyalokról és ördögökről beszél.

Kereszty Rókus: Jézus Krisztus Krisztológiai alapvetés