!

Keresztury Tibor magyar

1962. november 7. (Debrecen) –

NemFérfi

Könyvei 10

Keresztury Tibor: Temetés az Ebihalban
Keresztury Tibor: Petri György
Keresztury Tibor: A készlet erejéig
Keresztury Tibor: Reményfutam
Keresztury Tibor: A vaddisznó rokona
Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe
Keresztury Tibor: Kételyek kora
Mészáros Tibor – Keresztury Tibor – Mikó Csaba – Hajdu Szabolcs: A mi országunk
Keresztury Tibor: Félterpeszben
Keresztury Tibor – Mészáros Sándor: Szövegkijáratok

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tegnap és Ma · JAK-füzetek

Szerkesztései 9

Keresztury Tibor (szerk.): A szabadság színes ceruzái
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2004
Keresztury Tibor (szerk.): Krasznahorkai olvasókönyv
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2001
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 1999
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2000
Nagy Gabriella – Keresztury Tibor (szerk.): Eurovízió
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2002
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2003

Fordításai 1

Kisari Balla György: Térképkincsek Stuttgartban / Kartenschätze in Stuttgart

Népszerű idézetek

>!
sophie P

A futónak látszó egyén és a futó között akkora a különbség, mint a gimiben a gyógytesis és a tesitagozatos között: csupán a ruházat azonos.

119. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Aztán az jutott eszébe, hogy a remény hal meg utoljára.
Milyen kár, hogy előtte mi, emberek.

84. oldal

>!
sophie P

Ismerek egy apát, aki egy bizalmas, az életre felkészítő, sorsfordító beszélgetés során kellő komolysággal és nyomatékkal mindössze annyit kért a női nem rejtélyes világa iránt meglehetős érdeklődést mutatni kezdő fiától, hogy bárkit, érti, bárkit hazahozhat, időst, fiatalt, sárgát, barnát, komoly hűségest vagy könnyűvérű, komolytalan léhát, csak attól, attól az egytől óvakodjon, s kímélje meg egyszersmind ledarált idegzetű apját, aki behajlított karján a könyökhajlatába akasztva hordja a ridikült. Lesz még tanács – vezetés közbeni rúzsigazitás a visszapillantó tükörben, botox, műköröm –, de az a későbbiekre vonatkozik: egyelőre ez az aktuális, érje be a felkészítést perpillanat ennyivel.

21. oldal

>!
ppeva P

Szerelemben megbízható társ légy, ne szédíts önző célból senkit, fájdalmat másnak szándékosan ne okozz. Óvakodj a nőtől, aki a könyökhajlatában hordja a ridikült, nyitott szájjal rágózik az utcán, Szandit hallgat, visítva nevet és masnis cipőt visel titokzoknival. Aki nem tud tartósan hallgatni, és úgy kezd minden mondatot, hogy „figyelj…” Aki mozi után – legyen inkább színház – hamburgert szeretne enni a Mekiben. Aki eltartott kisujjal issza az Unicumot. Aki a mobiljára mered beszélgetés közben, sminket igazít az éjjeli négyeshatoson, az ágyban pedig a frizurára és a lábtartására is figyel. A szex egyébként is jóval több, mint puszta játék, élvezeti forrás, meg minden ilyenek: a fundamentum, amire a kapcsolatot egy életre szólóan építeni lehet.

207-208. oldal - Hábi-Szádi intelmei érettségiző fiához

>!
robinson P

Kezded úgy érezni, felvételről megy az életed.
Isten arcát keresed, de helyette minduntalan Semjén Zsolt mosolya úszik be a képbe. Feladod. Ilyen áron nem kell Isten. Légy, ami lennél: pogány paraszt.

170. oldal

>!
ppeva P

Kétféle fiatal létezik ma Magyarországon, mondta az MTI-t szabadon idézve ezen az első igazi tavaszi hétvégén a fiatal demokraták egyik feltörekvő öregembere. Az egyik csoport a rendetlenkedőké, a másikba tartoznak a rendesek. Az előbbiek feltünősködnek, törvénytelenkednek, kiabálnak, balhéznak és akcióznak, a másikban meg azok vannak, akik nem. Akik igen, azok a kamerák kereszttüzére vágynak, akik nem, azok meg nem, mert ők éppen mással vannak elfoglalva: szeretik a hazát, nevezetesen. Nem úgy, mint azok, akik nem, mert ők a törvények megszegésén munkálkodnak gőzerővel per pillanat, ahelyett hogy a jókkal kart karba öltve az országot építenék.
Szólnék, hogy nem. Sokféle. Attól, hogy te csak kétfélét láttál, sokféle fiatal létezik. Meg felnőtt. Meg öreg. Egyszerűbb, ha mindenből kettő van, kezelhetőbb úgy az élet, elismerem, és az is jó még benne, hogy keveset kell törnöd a fejed. Szőke kóla, barna kóla? Egy szőkét, lesszives. Csapolt legyen, vagy üveges? Amelyik hidegebb. Rendesek és rendetlenek. a rendetlen eleve nem szeretheti a hazát. Mint L. Nándor, olyan. Aki meg átmegy a rendesség-próbán, az onnantól hivatalosan is szereti. Valamint nem feltűnősködik. Akciózás helyett részt vesz az állami párválasztó mozgalomban, hogy könnyebben menjen neki a társkeresés. Táncházba és társastáncra jár, s a hazájukat szerető fiatalok csoportjában méltán népszerű Bergendy zenekar számaira ropja a pártalálást hatóságilag segítő utcabálon a twistet kipirult arccal, lelkesen. A nyakkendő kívánatos, a lányoknál térd alá érő szoknya az előírt viselet. (…)
Nándi, álmodom. Vagy megőrültem. 1978 van újra. Tetőzik az ifjúsági probléma. Kelj fel, gyere, izgalmas beszélgetés vár reánk a klubban, utána közösen népdalokat énekelünk. Lesz Meggymárka és Traubiszóda. Kapaszkodj meg jó erősen: este tízig maradhatunk. Elintézte a klubvezető. Nem semmi, mi?

191-193. oldal - Kívül a rendszeren

>!
ppeva P

Kísérje jószerencse lépteid; tudd, ha eddig melletted álltam, most mögötted állok, amíg.

209. oldal - Hábi-Szádi intelmei érettségiző fiához

>!
olvasóbarát P

Ebben a megdermedt, lábszagú múlt időben, az egymáshoz préselődő lódenek és posztókabátok fülledt testmelegében fordult volna rá a haza az idén az ünnepre, hogy átrázkódjon az újévbe egy másodosztályú, büdös vagonban, az ölében szalonnázva, vagy áttekerjen a szovjet piacra gyártott kontrafékes Csepel kerékpáron, ha a rejtélyes okból más tempóra vágyó diákok nem dugnak a küllők közé egy lapátnyelet. Érthetetlen módon nem szeretnék, ámbár szép a frizurája, ha Kudlik Júliát kellene nekik is nézniük egy életen át a csatornák mindegyikén. El tudnának képzelni más menüpontokat, a ketrecnél tágabb életteret, a lehúzott redőnynél, a leengedett sorompónál gazdagabb repertoárt, vonzóbb kínálatot annak érdekében, hogy itthon maradjanak. És az sem tölti majd el eszelős rémülettel őket, ha a Békemenet Battonyától Nemesmedvesig ér.

170-171. oldal, Felvételről

>!
DaTa P

Nincs elveszve semmi, gondolta a mélyben, aztán meg: dehogy nincs, minden elveszett. Aztán az jutott eszébe, hogy a remény hal meg utoljára. Milyen kár, hogy előtte mi, emberek.

84. oldal