!

Kerékgyártó István magyar

1953. augusztus 27. (Kaposvár) –

NemFérfi
Honlaphttp://www.kerekgyarto-istvan.hu
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kerékgyártó_István

Könyvei 11

Kerékgyártó István: Rükverc
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Kerékgyártó István: A rendszerváltó
Kerékgyártó István: Makk ász az olajfák hegyén
Kerékgyártó István: Hurok
Kerékgyártó István: Vagyonregény
Kerékgyártó István: Tersánszky Józsi Jenő
Kerékgyártó István: Orosz János
Székely Csaba – Brestyánszki B. R. – Mohácsi István – Mohácsi János – Kerékgyártó István – Tasnádi István: A felejtés ellen
Kerékgyártó István: Szentandrássy István

Kapcsolódó sorozatok: Olvasópróba

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Arcok és vallomások

Szerkesztései 2

Salvador Bueno – Kerékgyártó István (szerk.): Hungría en sus cuentos del siglo XX
Kerékgyártó István (szerk.): Kálmán Kata munkássága

Fordításai 1

Lydia Lee: A Szerelmes Pandora

Antológiák 2

Nagy Gabriella – Jánossy Lajos (szerk.): Mátyás ponyva
Gerő János – Kárpáti Sándor – Kiss Dénes – Tamás Menyhért – Tasnádi Attila – Varga Lajos Márton (szerk.): Hétköznapok

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Mit ünnepelnek? – kérdi Vendel.
– A népek barátságát. Békegyűlés.
– Nem vagyok nép, kidobtak.
– Nem vagy távoli nép. Itt azokat ünneplik. Az igen távoli népeket. Azokat nagyon szeretik.

140. oldal

>!
Kuszma P

– De, Papa, téged annyira tökön rúgtak, hogy Jézusnak ajánlottad az életed? Nem a Jézus maga rúgott téged tökön, hogy tornyozd elé a bűneidet?

15. oldal

>!
robinson P

A Papa soha nem lép be a kocsmába,most is csak a nyitott ajtón dugja be a fejét a gomolygó füstbe:
– Tóni! Két gombócot az onokámnak!
– Ma citrom van – kiáltja Tóni vidáman, mintha a Zöldfában lett volna valaha is másféle fagylalt.

28. oldal

>!
robinson P

– Lehet, hogy mégis van Isten?
– Lehet – bólint Pinterics.
– Akkor megint mehetnénk ministrálni.
– Mehetnénk.

112. oldal

>!
Goofry P

Mindenkit meghallgatok, már csak tapintatból is bólogatok, mintha hinnék nekik. Csak szorgoskodjanak az én halászó macskáim! De nem olyan könnyű ám engem kifogni! Magamat teszem meg bírának: én döntök róla, mit fogadok el, és mit hajítok a mesebeszéd szemetesládájába. Hadd higgyék csak, hogy ők ragadják el a lelkemet. Én eközben kedvemre válogatok nézeteik raktárában.

77. oldal

>!
ppeva P

– Jobban vagy már? – kérdezi nagyanyám.
– Talán – felelem elhaló hangon.
– Tudod, az idő a kis szerelmeket meggyógyítja. – Éppen szólni akarok, amikor hamiskásan hozzá teszi. – De a nagyokat is.

236. oldal

>!
cippo IP

Az ember magának öltözik, ha jó viszonyt ápol saját lényével.

17 hozzászólás
>!
robinson P

A lélegzetem is elakad.
Benjamin Nyamburu elvtárs bőre fekete.
De olyan fekete, amilyet én addig elképzelni sem tudtam. Persze tanultam, hogy Afrikában négerek laknak, és egy kenyai diákról is gondolhattam volna, hogy fekete. De nem gondoltam. Én addig még soha nem láttam négert.

127. oldal

>!
RitaMoly P

– Milán, ugye szólíthatlak így, Vidra elvtárs, és te is… nyugodtan engem… a keresztnevemen.
– Ahogy gondolod… – de nem tudta folytatni, mert nem jutott eszébe a keresztneve. Mindenki csak Nyesődi elvtársként emlegette. Mintha már a keresztelőjén is, mikor a pap a szertartásrend szerint a szüleihez fordult: Krisztus egyházának nevében kérdezlek benneteket, mi lesz a gyermek keresztneve?, a szülők azt felelték volna: Elvtárs.

34. oldal (Kalligram, 2017)

>!
vargarockzsolt P

– Te vagy az, Joli? – kérdezte a férfi.
Az asszony hosszasan nézte a csavargó fehér, borzas haját, cserepes ajkát, a szürke télikabát derekára csavart bordó sálat, a csoszogástól ferdére koptatott koszos edzőcipőt. Megrémült.
– Apa?
– Én vagyok az, Joli – derült föl a férfi. – Tudom, tudom, egy kicsit megváltoztam. Hát persze, hogy én vagyok, az apád – mondta megkönnyebbülve.
– Hogy nézel ki? – szaladt ki az asszony száján, amit azonnal megbánt.
Nem kellett volna, gondolta. Aki így néz ki, azt meg kellene fürdetni, arra rendes ruhát kellene adni. És nyomban tudta, hogy ő ezt nem teszi meg. Hiába az apja, ő már nem tehet semmit érte. Tizennégy éves volt, amikor otthagyta őket. Hogy miért, soha nem tudta meg, az anyja nem mondta neki. Nyilván az apja volt a hibás, tűnődött, ahogy fürkészte az ajtóban álló csavargót. Kurvázott, ivott, mit tudja ő. Nyolc éve nem hallott róla. Hát tényleg, mit képzel?! Volt egy élete, amiből ő kilépett. Most meg van egy mostani élete, amibe csak így becsönget.

37. oldal