!

Képes Géza magyar

1909. február 1. (Mátészalka) – 1989. augusztus 19. (Budapest)

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Honlapkepesgeza.hu
Életrajz

Könyvei 18

Képes Géza: Állatok bálja
Képes Géza: Kőbe vésett eposzok
Képes Géza: Fényhalász
Képes Géza: Csigaház
Képes Géza: 225 gramm epe
Képes Géza: Önarckép hegy formájában
Képes Géza: Örök szomjúság
Képes Géza: A mindenség énekei
Képes Géza: Az idő körvonalai
Képes Géza: Só és bors

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Harminc Év

Szerkesztései 7

Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Képes Géza (szerk.): Aranykert
Képes Géza (szerk.): Finn versek és dalok
Képes Géza (szerk.): A szabadság magvetői
Képes Géza (szerk.): Először magyarul
Képes Géza (szerk.): Szeretlek
Képes Géza (szerk.): Északi vártán

Fordításai 183

Robert Burns: Robert Burns versei
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
William Blake: William Blake versei
Paul Verlaine: Paul Verlaine versei
T. S. Eliot: T. S. Eliot versei
Benvenuto Cellini: Benvenuto Cellini élete
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Friedrich Nietzsche: Friedrich Nietzsche versei
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes költeményei

Antológiák 18

Elek István – Artner Tivadar – Kerbolt Béla (szerk.): Gyémánt mesekönyv
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa
Horváth Loránd (szerk.): Szent szonettek
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”

Róla szóló könyvek 1

Rónay László: Képes Géza

Népszerű idézetek

imma P>!

Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én

vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt

105-106. oldal

2 hozzászólás
Bejbor>!

„Őhozzá megyek feleségül” –
mondta a lány – „vagy senkihez!”
Ő nem vette feleségül,
hát hozzáment – egy senkihez.

Bejbor>!

Ez a költő írt s írt, nem volt előtte gát
s a legrosszabb költők közé küzdötte fel magát.

Bejbor>!

„Munkásság az élet sója.”
Az életem el van sózva.

Gregöria_Hill>!

Pablo Neruda: Hatodik vers

Emlékszem, milyen voltál azon az utolsó őszön:
Szürke sapka voltál és szív, csendnél csitultabb.
Szemedben az alkony lángjai mint legelőször
S a levelek mind lelked vizébe hulltak.

Karomban úgy nyiltál ki mint hajnalok fénye,
Szomorú, lassú hangod levelek szívták magukba.
Ámulat örömtüze, melyen én magam égtem,
Fölöttem lágy-kék jácintok fonódtak össze, súgva.

Úgy érzem, szemed ködbe tűnt és távoli az ősz,
Szürke sapka mint egy madáré és szíved mint a ház:
Minden vágyam e ház, e fészek felé tört
És úgy hullt rád csókom mint eleven parázs.

Egy hajóról az ég. Egy dombról a sík táj:
Emléked könnyü mint a füsté, mint tóé, mely elsimult.
Szemeden túl homállyal küzdött az esti láng.
Száraz lomb kavargott és a lelkembe hullt.

(ford. Képes Géza)

278. oldal

_selene_ IP>!

Az égbolt tiszta, hajlitott üvegjén
könnyű felhők – valaki rálehelt;
karcsú kézjegy kúszik magasba lengén:
látom az újholdat ragyogni fent.

Mint nagy gázlók, a fák féllábon állnak,
fénypikkelyek csillannak a vizen.
Tücsökzenétől részegek az árnyak,
kotyog a víz, álmában, szelíden.

16. oldal, A kor tanúja

_selene_ IP>!

A jelentől, mely miként őrült vonat vágtat veled
s álmodtól, mely rádcsap a multak ködéből, féltelek.

28. oldal, Tavaszi betegség

_selene_ IP>!

És a Duna: forró, folyékony üveg, benne felolvad
a sárga, a kék s az arany, mit az ég belecsurgat.

31. oldal, Nyugtalan, gyönyörű éj

vhatarkozi>!

Nem lehet
mindig
vihar-
pedig
be szép
volna!
A lélek
a szakadatlan
örömbe
beletompulna.

114. oldal

_selene_ IP>!

…S most egyszerre új dal hangjai
törnek rám – mint mikor egyik álomból másikba ébred valaki:
egy tücsök felkuszott az erkélyre s itt húzza fülembe –
Hallgatom az egyhúru zenét – egy kis bogárnak hogy lehet
ennyi türelme!
Feldobog újra – mintha a mindenség szive verne – a mennyei-szép
dallam. Ó, ha ki tudnám venni a csend markából ezt a gyöngéd hangu zenét,
s ha rámtör sivatag zajával a holnap,
vihetném magammal mint surranó tolvaj
e nyugtalan, gyönyörű éj derüjét…

31-32. oldal, Nyugtalan, gyönyörű éj