!

Képes Géza magyar

1909. február 1. (Mátészalka) – 1989. augusztus 19. (Budapest)

Honlaphttp://www.kepesgeza.hu/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Képes_Géza
Életrajz

Könyvei 17

Képes Géza: Állatok bálja
Képes Géza: Csigaház
Képes Géza: Fényhalász
Képes Géza: Kőbe vésett eposzok
Képes Géza: 225 gramm epe
Képes Géza: Önarckép hegy formájában
Képes Géza: Örök szomjúság
Képes Géza: Az idő körvonalai
Képes Géza: Só és bors
Képes Géza: Napkelet és Napnyugat

Szerkesztései 6

Képes Géza (szerk.): Napfél és éjfél
Képes Géza (szerk.): Aranykert
Képes Géza (szerk.): Finn versek és dalok
Képes Géza (szerk.): A szabadság magvetői
Képes Géza (szerk.): Először magyarul
Képes Géza (szerk.): Szeretlek

Fordításai 178

Robert Burns: Robert Burns versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Paul Verlaine: Paul Verlaine versei
William Blake: William Blake versei
T. S. Eliot: T. S. Eliot versei
Benvenuto Cellini: Benvenuto Cellini élete
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Friedrich Nietzsche: Friedrich Nietzsche versei
Johann Wolfgang Goethe: Versek

Antológiák 16

Elek István – Artner Tivadar – Kerbolt Béla (szerk.): Gyémánt mesekönyv
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Réz Pál – Vas István (szerk.): Magyar írók Rákosi Mátyásról
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Horváth Loránd (szerk.): Szent szonettek
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Dévald László (szerk.): Lenin él
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Kelemen Sándor (szerk.): A kívánságfa

Népszerű idézetek

>!
imma A+P

Fennakadva

szép az ég
szépek
a fák
s én

vagyok

valaki
feldobott
s fenn
megakadtam
az űrben

üvegsima
bőrömön
átüt
a mályvaszín
erezet
szívem
lüktet
agyam
sugarakat
bocsát
ki
s fogad
be
kis
kavics
feszülten
figyelem
a mindenség
titkait

most
látom:
az élet
amit
éltem
odalenn
milyen üres volt
milyen fakó
milyen
avitt

a mindenség
középpontja
vagyok
itt

105-106. oldal

2 hozzászólás
>!
Bejbor

„Őhozzá megyek feleségül” –
mondta a lány – „vagy senkihez!”
Ő nem vette feleségül,
hát hozzáment – egy senkihez.

>!
Bejbor

Ez a költő írt s írt, nem volt előtte gát
s a legrosszabb költők közé küzdötte fel magát.

>!
Bejbor

„Munkásság az élet sója.”
Az életem el van sózva.

>!
Gregöria_Hill

Pablo Neruda: Hatodik vers

Emlékszem, milyen voltál azon az utolsó őszön:
Szürke sapka voltál és szív, csendnél csitultabb.
Szemedben az alkony lángjai mint legelőször
S a levelek mind lelked vizébe hulltak.

Karomban úgy nyiltál ki mint hajnalok fénye,
Szomorú, lassú hangod levelek szívták magukba.
Ámulat örömtüze, melyen én magam égtem,
Fölöttem lágy-kék jácintok fonódtak össze, súgva.

Úgy érzem, szemed ködbe tűnt és távoli az ősz,
Szürke sapka mint egy madáré és szíved mint a ház:
Minden vágyam e ház, e fészek felé tört
És úgy hullt rád csókom mint eleven parázs.

Egy hajóról az ég. Egy dombról a sík táj:
Emléked könnyü mint a füsté, mint tóé, mely elsimult.
Szemeden túl homállyal küzdött az esti láng.
Száraz lomb kavargott és a lelkembe hullt.

(ford. Képes Géza)

278. oldal

>!
Carmilla 

A legkegyetlenebb
csapás:
ha az ember
túléli önmagát.
Művei
rég meghaltak
de ő
nem bír
meghalni
még

Képes Géza: A halhatatlanság fintorai (részlet) - 167. oldal · Képes Géza

>!
vhatarkozi P

Nem lehet
mindig
vihar-
pedig
be szép
volna!
A lélek
a szakadatlan
örömbe
beletompulna.

114. oldal

>!
vhatarkozi P

Nézem
az embereket:
ülnek a parton,
nem tudnak beszélni,
némábbak,
mint a halak.
Bámulnak
a messziségbe,
arcukra fagy
a bánat,
mint valami álarc –
Csak a bánat,
se öröm,
se harag –
úgy látszik,
boldogtalanabbak,
mint a halak.

114-115. oldal

>!
Ninácska 

Huszonötéves műfordítói munkásságom termését gyüjtöttem össz ebbe a kötetbe.
Mikor a kiválogatás gondjába elmerülve átlapozgattam e huszonöt év alatt halomba gyűlt versfordításaimat, önkéntlenül is megkérdeztem magamtól, mi késztetett rá, hogy annyi idegen költő tolmácsa legyek.

Bizonyos, hogy kezdetben vidéki magányomat próbáltam gyógyítgatni velük. A hagyományaimra nagyon is büszke, de azokat már helytelenül értelmező kisváros vaskalapos szellemű légköréből a világirodalom tágasabb mezeire vágytam, és társak, rokonok után kutatva, idéztem meg a nagy nyugati költőket. Kerestem és meg is találtam azokat, akik fiatalkori vergődésem kínzó kérdéseire feleletet adtak, és amit én akkor még a magam nevében kimondani nem tudtam, kimondattam velük. Akkoriban verseimben, de méginkább versfordításaimban, volt is bizonyos gőgős magánykeresés, illetve ennek a keresett magánynak igazolása, amikor bennük és általuk akatam kiemelkedni a szürke mindennapiságból és a költészet formai szépségeivel igyekeztem feledtetni sokszor oktalan kínjaimnak egy biztos okát: magát a kort, mely reménytelennek tetsző nyomorba taszította népem millióit és béklyóba verte a szellem munkásait.

A felszabadulás meghozta nekem is a magam egyéni felszabadulást, nemcsak a költőnek, hanem méginkább a műfordítónak.

Előszó