!

Kenneth Roberts amerikai

1885. december 8. (Kennebunk, Maine, Amerikai Egyesült Államok) – 1957. július 21. (Kennebunkport, Maine, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 2 film

Teljes névKenneth Lewis Roberts
Nemférfi

Könyvei 6

Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Kenneth Roberts: Lydia Bailey
Kenneth Roberts: Marvin kapitány
Kenneth Roberts: Csőcselék fegyverben
Kenneth Roberts: Ki az úr a tengeren?
Kenneth Roberts: Oliver Wiswell

Népszerű idézetek

pwz IP>!

Nincs még egy élőlény, amelyen olyan kevés ennivaló volna, mint a baglyokon. A bagoly háromötöd része fej, egyötöd része csont, a többi pedig talán csak a hangja.

216. oldal

45 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Általában azt mondják, hogy a fegyelem nemesíti az ember jellemét. De nem tudom biztosan, vajon igaz-e? Láttam sok kitűnő katonát, aki nagyon aljasul viselkedett, amint felszabadult a fegyelem hatása alól.

271. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fegyelem
Algernon P>!

Az ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé visz. De tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és a dicsőség, a kincsek és a kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésében. És ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete„ azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítozva, és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne…

Könyvkezdő idézet az Első Rész előtt

Sándor_Langer_Pudingman P>!

„Élete középső időszakában a legtöbb ember megszokja az élete taposómalmát,és olyan gépiesen végzi mesterségét, ahogy nyakkendője csokrát köti meg reggelenként. Pedig hány olyan ember van ezek közt, aki valamikor saját egyénisége szerint akarta megformálni életét, sőt még a világot is meg akarta kissé változtatni! Ezek maguk sem tudják, mikor és hogyan rozsdásodtak meg, mikor és hogyan koptak el annyira, hogy beleférjenek a tucatcsomagolásba. Az a lelkesedés, mellyel átlagon felüli céljaikért munkálkodtak, éppen olyan észrevétlenül hűlt ki, mint egy ifjúkori szerelem. Így jutottak el odáig, hogy ifjúságuk lelke – ha fel is támadna – úgy érezné magát férfikoruk gondolatvilágában, mint egy kísértet a régi kastélyban, melyet új gazdája modern bútorokkal rakott tele. Nincs a lelki életnek még egy ilyen titokzatos, hajszálfinom jelensége, mint ez az átalakulás, mely lassanként, fokozatosan következett be náluk. Minden ismerősük, minden rokonuk hozzájárult egy – egy fertőző lehelettel, amint beszélgetés közben az aljas alkalmazkodás hazugságait hangoztatta vagy feltálalta piszkos tapasztalataiból levont korlátolt következtetéseit. De néha talán egy asszony szemsugara vakította meg őket annyira, hogy életük igazi útjáról mellékösvényre tévedtek.”

MIDDLEMARCH

306. oldal

Epilógus>!

Nincs még egy élőlény, amelyen olyan kevés ennivaló volna, mint a baglyokon. A bagoly háromötöd része fej, egyötöd része csont, a többi pedig talán csak a hangja.

226. oldal, Gondolat Kiadó, 1971

1 hozzászólás
Sándor_Langer_Pudingman P>!

A Sátán előtt nem emelek kalapot; viszont előítélettel sem viseltetem vele szemben. Sőt, be kell vallanom, hogy icipicit őfelé hajlik a rokonszenvem, mert igazságtalan elbánásban részesült. Minden vallás bibliákat ad ki ellene és szidja-csepüli, lehordja a sárga földig. Neki nincs alkalma védekezni, őt nem hallgatja meg senki. Csak a vádoló ügyészt hallgatjuk meg, és máris kész az ítéletünk. Nekem ez nem tetszik. Ez nem az angol stílus, nem is az amerikai, inkább a francia… Kétségtelen, hogy a Sátán mellett is szól valami, ő sem egészen fekete. Nincs benne sok fehérség, nem vitatom, de mi talán hófehér báránykák vagyunk?

MARK TWAIN

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sátán · sátán
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Azt hiszem, hogy sikerült volna megmenekülnünk, ha nem lőttük volna le azt a jávorszarvast. Ámbár az ilyesmit sohasem lehet kiszámítani. Ha nem lőttük volna le a jávorszarvast, talán simán csatlakozhattunk volna Rogershez, és Rogers mellett nem érhetett volna bennünket újabb meglepetés. De kár erről beszélni. Nincs meddőbb dolog, mint azon elmélkedni, hogy miként alakult volna a helyzet, ha ezt vagy amazt másképp csináltuk volna. Az ilyen elmélkedés vénasszonyoknak való. Aki sokat töpreng, végül már nem mer cselekedni.

204. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Családommal együtt elmentem a temetésre. Billy is velem jött, mert a világért se maradt el mellőlem egy pillanatra sem. Amikor kijöttünk a temetőből, hallottam, hogy ilyeneket mormognak: „Nézd a vörös gazfickót!” És: „Bele kellene vágni egy kést!” Aki ezt mondta, most látott indiánt életében először, sohasem szenvedett tőlük semmit, és jó kereszténynek tartotta magát. Viszont Billy, akinek családját én is segítettem lemészárolni, olyan szeretettel ragaszkodott hozzám, hogy néha már terhemre is volt.

275. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

„Mindazok, akik dicsőségesen buktak el – egy Raleigh, egy Cervantes, egy Chatterton, egy Camoens, egy Blake, egy Claverhouse, egy Lovelace, egy Alkibiádész, egy Parnell – vagy akár a névtelen matróz, aki habozás nélkül fuldokló társa után ugrik, de nem tudja kimenteni, hanem magam is a tengerbe vész: az ilyen emberek sorsa érdekel bennünket igazán. Legalábbis így vélekednek azok, akiknek maguknak is van fantáziájuk, és így könnyen ugyanarra a sorsra juthatnak, mint hőseik, az elbukottak.”

CUNNINGHAME-GRAHAM

ppeva P>!

– Az indiánokkal az a baj, hogy olyanok, mint a gyerekek. Nem lehet rájuk számítani. Egy ideig engedelmeskednek, aztán hirtelen megunják a játékot és hazamennek. Útközben hazafelé néhány skalpot is hámoznak maguknak, minden rosszakarat nélkül, csak úgy mulatságból. Ha Pontiac meg tudná őket tanítani a fegyelemre, ő lenne Amerika császárja. Nem tűrné, hogy Franciaország és Anglia marakodjanak azért az óriási világrészért, mintha a jó Isten nekik adta volna ajándékba. Pontiac úgy kikergetne minket innen, hogy hátra se néznénk siettünkben.

318. oldal