Kenessei András magyar
1942. január 12. (Budapest) –
Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Kenessei András |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | artportal.hu/lexikon/muveszettorteneszek/kenessei-andras |
Életrajz |
Könyvei 11
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Albatrosz könyvek Magvető · Galaktika Fantasztikus Könyvek · A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány
Antológiák 12
Népszerű idézetek
Én tudom, drága főfelügyelő úr, hogy ön kérdez, és én válaszolok. Ezt már megtanultam, mert sokszor olvastam Maigret felügyelő történeteit. Mondja, valóban olyan okos az az ember?
145. oldal
De hát miért? Azt még megérteném, hogy élettelent elpusztítanak, megsemmisítenek, átalakítanak, ha szorult helyzetbe kerülnek, vagy ha valami jobbat tudnak alkotni belőle. De élő anyagot? Hiszen ez ellenkezik a világmindenség alaptörvényeivel!
– Láthatod, hogy nem ellenkezik. Különben nem tehetnék.
Uram, én szoktam detektívregényt olvasni, de nem vagyok Brown atya.
132. oldal
Amikor bizonyos szempontból elérjük a saját lehetőségeink határát, megállnánk, ha nem lenne ellenpontunk. Aminek vagy akinek ellenében újabb erőfeszítéseket tehetünk.
Egy hengerforma központi dobozból öt csáp mozdult ki, közülük kettő-kettő felében megtört újabb, sokkal szűkebb hengerformákban folytatódott, az ötödik pedig, amely a nagy henger tetején volt, egészen különleges formájával tűnt ki. Ezt is ugyanaz a csillogó felület borította, felülről lefelé haladva tompaszögű háromszög alakban, azonban egyik csúcsa túlnyúlt a henger kiterjedésén. A másik két csúcs közti teret domború ívben fogta össze a csillogó felület, alatta nem csillogott egy darabon semmi, itt kivehetetlen anyag és forma foglalta el a teret az alatta következő újabb csillogó felületig.
– Egy robot – magyarázta Yekit.
– Robot! Tényleg! Egy robot! Hiszen ez robot! – csodálkoztak, álmélkodtak a többiek is.
– Hogy én ezt miért nem vettem észre korábban! – korholta magát, szinte mindegyikük helyett Muris.
– Egy robot, amely meglehetősen kezdetleges tervezésű és kivitelezésű – folytatta Yekit, – Nézzétek meg, milyen esetlen a mozgása, összerendezetlen és ügyetlen a tevékenységre való ráhangolódása. Vagy alacsony intelligenciájú tervező alkothatta, vagy csak erre a feladatra készítették. Felhívom a figyelmeteket az ötös osztásra.
– Hogyhogy ötös osztás? – kérdezte Menil.
– Öt csápja van – válaszolta Yekit. – És most nézzétek az egyik csápját.
Ráközelített. Döbbenten vették észre, hogy az öt csáp egyike öt újabb, kisebb, hengeres csápban folytatódik, melyek felükben-harmadukban törtek meg.
Az egymás felé haladó két robottömeg másik oldalán a széthúzódó csoportosulás szélei felé voltak sűrűbben ilyen érintkezési kapcsolatok a robotok és az őket hordozó élőlények közt. Ennek az utóbbi oldalnak a két szélén az élőlények hirtelen nagyobb sebességre kapcsoltak (Muris közölte a nevüket: Száguldó) a rajtuk levő robotokkal együtt. Hamarosan a szemből közelgő robottömeg mellé, majd mögé kerültek, és ekkor valami érthetetlen dolog kezdődött. A robotok pusztítani kezdték egymást.
Amint a két tömeg egyedei egymás közelébe értek, a felső csápjukban levő eszközök segítségével a másik elpusztítására törekedtek. Ez természetesen csak a következményekből derülhetett ki, ugyanis az a robot, amelynek a testébe egy-egy ilyen eszköz belekerült vagy belemélyedt, hamarosan elvesztette az élőlényekre oly jellegzetes rezgésszámot, és két alsó csápjáról lerogyva a szilárd burokra hullott.
Mindkét oldalon nagy hevességgel folyt ez a művelet, világosan lehetett érzékelni a felcsapó gyűlölet és fájdalomhullámokat.
A válasz elmaradt. Súlyos csend telepedett rájuk.
– Erre vajon miért nincs válasza a maguk mindentudójának?
– Mert ilyen kérdés nincs. Ilyet nem lehet kérdezni.
– Most én magyarázzam el maguknak, hogy mindent lehet kérdezni?
– Tudjátok, mi nem hagy nyugtot nekem? – kérdezte aztán Gubor, de senkitől sem várt feleletet, maga folytatta a válasszal: – Az, hogy embernek mondta magát. Mi meg úgy tudtuk, hogy az ember: mi vagyunk. Lehetséges, hogy a Xtrykxek is embernek nevezik magukat?
– Ugyan, őrültség! – fakadt ki Dozak. – Szerintem a fordítóprogram hibája. Az egész világegyetemben csak az Otthon népe lehet ember.
– Logikus – fejtegette Yekit, a többiek nem kis megütődésére. – Annyira logikus, hogy az ugyancsak logikusan gondolkozó Xtrykxek is eljutottak ehhez a felismeréshez. Csak a Xtrykxek lehetnek emberek.
– Rosszabbak vagytok, mint a Xtrykxek! – dühöngött Muris. – Tudjátok, mi a véleményem? Hogy a robotnak igaza volt, amikor azt állította, hogy a múltunk nem egyértelmű! Most már nekem is az a gyanúm, hogy valamikor régen ti is Xtrykx-módon éltetek! Hogy pusztítottátok a gyengébbeket és egymást. Csak aztán jöttek a szép idők, amikor már nem maradt más élőlény az általatok megismerhető
világmindenségben, mint ti; és akkor beláttátok, hogy jobb, ha lemondtok a pusztításról, az erőszakról, a gyilkosságról. Amennyiben meg akartok maradni. A feledés pedig eltüntetett minden áruló nyomot a múltatokból.
– Hallgass!
– De a lelketek mélyén még ma is munkál a pusztítás szelleme. És a félelem, hogy egyszer bűnhődnötök kell.
– Elég volt! – kelt ki magából teljesen Bowud. – Megvonom tőled a gondolkodás jogát!