!

Kemény Zsófi magyar

1994 (Budapest) –

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Nem
Honlapslampoetry.hu/kiemelt-slammerek/kemeny-zsofi
Facebook@kemeny.zsofi

Könyvei 5

Kemény Zsófi: Én még sosem
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Kemény Zsófi: Rabok tovább
Kemény Zsófi – Kondor Vilmos: Értetek teszem
Arany János – Kemény Zsófi: Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Költészet, vers, slam

Fordításai 1

Guus Kuijer: Mindörökké együtt

Antológiák 11

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Szederkényi Olga (szerk.): És boldogan éltek?
Péczely Dóra (szerk.): Budapest off
Scarlett Curtis (szerk.): Egy feminista nem jár rózsaszínben
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Tíz igaz történet
Kele Dóra (szerk.): InstaVers
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Simon Márton – Valuska László (szerk.): Apokalipszis, most?
Czinki Ferenc – Springer Márton – Vitáris Iván (szerk.): Budai novellák

Kiemelt alkotóértékelések

Kelemen_Hanna>!

Kemény Zsófi

Az Én még sosem nekem egy nagy találkozás volt, de azóta is követem Zsófi pályáját, szinte mindent szeretek, amit csinál, legyen az slam, vers, próza vagy Hot16 rapvideó.

grétifeilinger>!

Kemény Zsófi

Szinte hihetetlen, hogy egy ennyi idős ember ilyen prózát tudjon írni, mint az Én még sosem. versei is nagyon tetszenek, de ilyen üde és jó meg eredeti verseket már láttam húszéves költőktől. De prózát! Az döbbenetes. Tele gondolattal, érzéssel, szellemességgel, emberismerettel, és még a sztori is van benne! agyon várom a következő könyvét.

1 hozzászólás
Kerkó_Viki>!

Kemény Zsófi

Imádom ezt a csajt, akármit csinál, az tetszik. Példakép!


Népszerű idézetek

GytAnett>!

Örülj neki, hogy előtted szókimondok. Azt jelenti, hogy becsüllek annyira, hogy nem akarlak lenyűgözni.

189. oldal, 7. fejezet

Cheril>!

A korlátok amúgy jó dolgok: megvédenek a leeséstől.

285. oldal

1 hozzászólás
bambusz>!

– Kérsz egy hópelyhet? Benne van a világ.
– Nem, kösz

21. oldal

1 hozzászólás
marta_melyi>!

Ideképzellek, hogy segíts elaludni,
persze nem segítesz

41. oldal

n_lilla>!

A korlátok amúgy jó dolgok: megvédenek a leeséstől. A gátlások viszont már nem jók. Azok a zuhanásélménytől védenek meg, ami akár jó is lehetne, sőt. Ami a lényeg lenne maga.

285. oldal (Tilos az Á Könyvek, 2014.)

inactive>!

A kertben, korán

Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:
lesültünk. Én pár nap múlva levakartam;
már nem akartam olyan lenni, mint te.

28. oldal (Libri, 2015)

Sylvie23 P>!

A hópelyhek is irányt változtatnak, hogy elmeneküljenek
előlem.
Leszarom, oda mennek, ahova akarnak most már tényleg
felőlem.
Én beszöktem a börtönbe, és most még itt jó.
Mint egy békának, ha megeszi egy szép, de tényleg nagyon
szép sikló.
Én voltam már nővel, és volt már jó is,
volt már jó haverom, és volt már jó is,
voltam már szerelmes, és volt már jó is,
amíg le nem lépett a haverommal, aki volt már jó is,
ja nem, ő igazából nem volt még jó,
de én voltam már családdal, és volt már jó is,
én voltam már jó is, és volt már a jó is én.
Mondták már, hogy hallod, de mit értesz ezen a jó-ízén?
Semmit nem értek rajta, merthogy semmit nem értek.
Semmit nem értek.
Semmit nem értetek.
Semmit nem értem.
Nem értem.

Aztán egyszer csak megint minden világos és tiszta,
az ember megint a saját kútfő fő kútjának a vizét issza.
A barátság újra rendeződik, és nem is változnak a szerepek:
A „baráté” minden, de tényleg minden, amit én bármikor
megszeretek.
Hagyjunk abban mindent, ami valaha fontos volt.
Vagy rakjuk át máshova: kontroll cé, kontroll vé,
kontroll cévé, kontroll vécé, mindenhol kontroll.
Bűncselekmény, bűn-cselek. Meg kell, hogy büntesselek!
Én nem el-, hanem megkövetem a bűncselekményt,
engem ilyenné nevelt Senkisem.
Engem etetni kell, mert az utolsó kis hazugságot is teljesen
simán elhiszem.

Az őrlődés örök. Örök-lődik, hiába fáj.
Viszont el lehet kapni, mikor éppen apáról fiúra száll.
Ne kelljek. Ne kelljek senkinek, ez nem az a játék.
Neked meg főleg ne,
hogy ne fájjon, mert nem veled játszom,
illetve igen, de csak játszom veled.
Hiába, hogy te ezt nem kedveled.
Elvesztem és élveztem.
Élvezem, hogy elveszem.
Aljas vagyok mindenképp,
a fejemben összemosódott Instagram-pepita minden kép.
Ne akard, hogy kell nekem!
Akarj lenni, de nem velem!

És persze végül is – a vég ül is rajtam folyton.
Addig, míg a tehetetlenségemmel még őt is meg nem fojtom.
Nem vagyok üres, mert ami üres, abban űr van,
az űrben pedig az egész világ benne van.
Az öröm az ürömben nekem már csak az őröm az űrömben,
aki őrködik, hogy véletlenül se legyen jó semmi nekem.
Semmi nekem. Ami nekem semmi.
Ami nekem semmi.
Nekem semmi.
Semmi.

288-290. oldal

marta_melyi>!

Libben

Ő olyan lány, akinek járás közben
egy hajtincse folyton meg-meglibben.
Mikor a hajlibbenés kimegy a divatból,
titkolni kezdi. Mert ő olyan lány.
Titokzatos.

Ő olyan lány, aki tud szólni a szélnek,
hogy úgy libbentse, és parancsolni a hajnak,
hogy úgy libbenjen.

Olyan akarok lenni, mert nagyon lenézem,
és ha csak egyszer is a hajam úgy libbenne,
azonnal levágnám tövig.
Csak libbenne végre.

22. oldal

madárka>!

Tudom, hol rontottam el.
Ott, ahol el akartam rontani,
mégis azt a napot várom egész életemben,
amikor végre nem kell az,
amit minden gyertyaelfújásnál kívántam.
De reflexből mégis azt kívánom.

66. oldal (Libri, 2015)