!

Kemény Lili magyar

1993 (Budapest) –

Nem
Facebook@lili.kemeny

Könyvei 1

Kemény Lili: Madaram

Fordításai 1

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

Antológiák 6

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Péczely Dóra (szerk.): Lehetnék bárki
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Áfra János (szerk.): R25
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017

Népszerű idézetek

egy_ember>!

Mindig úgy képzeltem,
hogy a nagy táskádban
egy tavaszi nap van,
hogy egyszer elővehesd,
és leéld, amikor akarod.

Nem fogod elővenni sosem,
minél tovább tartogatod,
annál kevésbé tudnál
megválni tőle.

30. oldal

2 hozzászólás
Psyche>!

(A macska testesít meg minden aljasságot,
ami csak szunyókálhat egy fotelban.)

40. oldal, Képzelt cica

Kapcsolódó szócikkek: macska
szöszmösz I>!

A macskák bonyolult geometriájáról

Hogy találja el mindig a szoba közepét a macska?
Hogy találja el bárki, hogy hová szülessen?
Hogy kerül egy nő gyerek nélkül, öregen egy
házba egy elvadult kertben?

Még tegnap is elbírtam a bőröndömet,
és volt időm bőven.
Ha macska lennék, meg tudnék fordulni
egy egészen szűk csőben.

43. oldal

Psyche>!

Évekig bujkálunk egymás elől,
mint két nemi élet egy lakásban.

67. oldal, A Küldött

lizke>!

Titkosírás

az első hó megmaradt az utcában
parkoló autókon és én éjjel
ráírtam sorban a motorháztetőkre
a titkaimat: húsz nevet

húszból hatot csak monogramig
mertem írni öthöz visszaszaladtam és
betemettem nyolc reggelre már
kiparkolt és másik állt a helyén

a te neved ott maradt új hó hullott rá
az az autó nem indult el többet
pedig azelőtt négy tengerpartig jutott el
(ebből egy óceán)

csak állt tovább a sarkon és pár hónapja
le is takarták, már a rendszámára
sem emlékszem, de a hó talán még
nem olvadt el a ponyva alatt

27. oldal (Magvető, 2011)

madárka>!

Kettőnk közül te vagy a város,
a te éjszakád világosabb,
a te csönded zajosabb,
a te holdad halottabb,
a te nyájad éberebb,
a te óráid gyorsabbak,
a te vizeid lassabbak,
a te szemeid szürkébbek,
a te szíveid betegebbek,
te vagy a város, Apa, és remélem,
hogy ezer év múlva
én is város leszek.

23-24. oldal (Magvető, 2011)

szöszmösz I>!

Van egy beszélgetés. Tart egy ideje. Néha
eltér a tárgytól. Visszafejthetetlen, mi miből
következett benne, mert akik elkezdték, már
mind régen meghaltak.

46. oldal Nem elhanyagolható körülmények

dzsudmo>!

Kettőnk közül

Te vagy a város, a te égboltod nagyobb.
Pislog egyet légtered, ha repülő fúródik bele.
Folyódra papírhajókat bocsát egy ikerpár,
beleírták a kívánságaikat. Nem tudnak róla,
hogy már megint ugyanazt kívánták. Azt,
hogy ne kívánják ugyanazt többé, csak azt ne.
A várnegyededben bolyong két olasz lány
és egy kandúr. Véletlenül hozta be egy vonat
Érdligetről, és nem talál haza. A lányok
is valahogy így kerültek ide.
Körutad óriáskígyó, duzzogva átkúszik
a Margitszigetre és összetekeredik.
Levedlett bőrében alszanak a villamosok.
A tereid gyorsan fiatalodó arcok.
Gyáraid teli tüdők, stadionjaid fülkagylók.
A plébánosaid dzsúdózni járnak, a nőjük
boszorkánytanfolyamra.
Tévéid néniknek udvarolnak.
Varjaid skizofrének, patkányaid radioaktívak,
galambjaid lába nyomorék.
Kettőnk közül te vagy a város,
a te éjszakád világosabb,
a te csönded zajosabb,
a te holdad halottabb,
a te nyájad éberebb,
a te óráid gyorsabbak,
a te vizeid lassabbak,
a te szemeid szürkébbek,
a te szíveid betegebbek,
te vagy a város, Apa, és remélem,
hogy ezer év múlva
én is város leszek.

23-24. oldal

lizke>!

Óda az Éjszakához

Na jól van, Éjszaka, megvoltál
te is, megveregetem a vállad.
Nincs mit a szemedre vetnem.
Vittél, hurcoltál veszélyes
helyekre, mutattál őrülteket,
itattál, bevontál ragyogással.
Kivilágítottad, fölnagyítottad
körülöttem a várost. Nézettél
velem hirtelen jelképessé
váló tájakat, ez ajándék volt.
Néha ilyenkor lényegtelen férfiakat
állítottál mellém, ez pedig vicc.
Kinyitottál tiltott ajtókat,
körbeszaglásztattál valami
nyálkás kis aljasságot a sötétben,
és hagytad, hogy beköltözzön.
De most, sajnos, nappalodik.
Neked nincs már sok hátra,
én még élhetek pár évtizedet.
És tisztán fogok átérni
a túloldaladra, elárullak, Éjszaka,
az emlékedet is megtagadom.
A kis aljasság évek múlva,
már mint kifejlett Bűn, a
nyomomba szegődik, néha
megpaskolom a busa nagy fejét.
Velem marad, napi háromszor
megsétáltatom, és minden reggel
kap majd enni is.

12-13. oldal (Magvető, 2011)

Pixelhiba>!

Nem elhanyagolható körülmények

Van egy beszélgetés. Tart egy ideje. Néha
eltér a tárgytól. Visszafejthetetlen, mi miből
következett benne, mert akik elkezdték, már
mind régen meghaltak.

Van egy téma. Egész életemben ötször lehet
szóbahozni, de ebből négy alkalmat már
komolyanvehetetlen koromban elpazaroltam.

Most még nem mondhatom ki a lényeget.

46. oldal (Magvető, 2011)