!

Kemény István magyar

1961. október 28. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Kemény_István_(költő)
Életrajz

Könyvei 20

Bartis Attila – Kemény István: Amiről lehet
Kemény István: Kedves Ismeretlen
Kemény István: A királynál
Kemény István: Nílus
Kemény István: Lúdbőr
Kemény István: Élőbeszéd
Kemény István: A néma H
Kemény István: Állástalan táncosnő
Kemény István: Hideg
Kemény István: Az ellenség művészete

Szerkesztései 1

Kemény István (szerk.): A cigányok Magyarországon

Fordításai 6

Nick Cave: Válogatott versek
El Kazovszkij: Homokszökőkút
Guillaume Métayer: Türelemüveg
Tokunaga Naoshi: A sötét sikátor
Vörös István – Tóth László (szerk.): Akhilleusz és a teknőc
Mezey Katalin – Bratka László (szerk.): A forradalom bíbora

Antológiák 10

Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Kele Dóra (szerk.): InstaVers
Cserna-Szabó András – Szálinger Balázs (szerk.): A másik forradalom
Békés Pál – Tóth Krisztina (szerk.): Hasítás
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Menyhért Anna (szerk.): Kortárs irodalmi olvasókönyv I-II.
Györe Balázs – Kukorelly Endre – Márton László – Németh Gábor (szerk.): A ’84-es kijárat
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1997
Hafner Zoltán (szerk.): A csend történései
Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25

Róla szóló könyvek 4

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Bedecs László: Mi volt a kérdés?
Balajthy Ágnes – Borsik Miklós (szerk.): Turista és zarándok
Förköli Gábor – Gintli Tibor – Inzsöl Kata (szerk.): Hétfő este a Ménesi úton

Alkotói polc


Népszerű idézetek

>!
Fainthoar

Egymás nyitott-könyv-életéből kihullott könyvjelzők vagyunk.

51. oldal, Egy nap élet

4 hozzászólás
>!
Dün SP

„Ma gamrama radtam!”

(használhatatlan varázsige)

9. oldal

>!
vargarockzsolt P

Doktor úr, meg kell hogy mondjam magának, a halállal kapcsolatban nekünk a nejemmel kizárólag rossz tapasztalataink vannak.

107. oldal

1 hozzászólás
>!
Maya

Attól, hogy le tudok írni egy feldöntött nyolcast, még nem értem a végtelent.

211. oldal

3 hozzászólás
>!
tasiorsi

A magyar rockzene, ami csoda volt a maga módján, egy félreértésen alapult, a félreértés pedig azon, hogy a szövegírók általában nem tudtak angolul, és ezért feltételezték, hogy az angol számok szövegei jók. Így aztán jobb verseket írtak a saját számaikhoz, mint ami feltétlenül szükséges lett volna.

173. oldal, Kemény István: John Torrington · Kemény István

6 hozzászólás
>!
Kuszma P

NÖVÉNYEVŐK DALA

Valószínűtlenre szelídítve
csordában élek Bulgáriától Normandiáig,
száraz szabadságot legelek
a kivilágított szavannán,
és jogosnak érzem, hogy vadásznak rám.

Megértem az oroszlánt, a leopárdot,
tolerálom a krokodilt, a hiénát.
Amikor megnyitják a torkomat,
türelmesen, kissé ijedten nézem,
ahogy méltatlankodva távozik a vérem.

Nem panaszkodom, én akartam így,
négy lábon stabilabb, Európa fikció volt,
na meg a bűntudat meg a barbárokra várás,
meg a dolgok másik oldala folyton,
és a ragadozók sem boldogok.

jön a bizottság helikopterrel
megy a bizottság helikopterrel
több vizsgálat is folyik az ügyemben
felkel a nap egyedül
lenyugszik a nap egyedül

21. oldal

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

EGY EMLÉK

Kétszer kettő az négy, mondtam, de kiröhögtek.
AZ ÚJKOR VÉGE táblát ásták be a földbe.

16. oldal

>!
vargarockzsolt P

John Anderson éneke

Ez itt a mennyek országa, szívem,
egyetlen üres barlangterem,
sok-sok finom por,
egy-egy finom toll,
nem maradt nyom nélkül semmi sem,
itt volt a trónus,
itt volt a kórus,
a levegő tiszta, a két fáradt
fölösleges szkafander leválhat,
le is válnak és elhevernek.

Ez itt a mennyek országa, ilyen,
nyugalom volt mindig ezen a helyen,
a nyomok egyszerű élet nyomai,
nem volt itt rablás,
barbár itt nem járt,
a falakon semmi, csak állatok,
őzek, bölények, szarvasok,
derék vadászcsaládok élnek itt
nem egyszer évezredekig,
alig hoznak be csontokat.

Vidám életünk lesz itt, szívem,
ezen az otthonos, szép helyen,
ott áll a senki,
itt néz a semmi,
hogy is tűnhetne ez sivárnak?
az otthonunknál százszor vidámabb,
mert komorabb helyen nem voltunk soha,
mint az a kiürült gyerekszoba,
ahova beléptünk öregen
a gyerekek nélkül, ennyien,
ezer éve, de két perce sincs,
ott volt a rajzuk,
nem szólt a hangjuk,
jobb, hogy kijöttünk örökre onnan,
megbolondultunk volna benn.

Itt már ne sírjunk, úgyis hiába,
nem követtünk el nagy hibákat,
végigcsináltuk rendesen,
nem lettünk bölcsek,
nem voltunk szörnyek,
a kezeket fogtuk, amíg kellett,
elengedtük, amikor kellett,
nem mulasztottunk el élni sem,
még akár jutalom is lehetne,
hogy élve juthattunk a mennyekbe,
és talán csak annyit kéne tennünk,
hogy beleüljünk a porba együtt
élve és egészségesen,
és aztán elkezdjünk itt várni,
minthogyha történhetne bármi,
a gyerekek nélkül, ennyien,
de bele ne üljünk, csak azt ne.
Mert ez a kedves barlang tényleg
megtette értünk, amire képes
a mennyek országa üresen,
egy-egy finom toll
sok-sok finom por
alatt várt ránk türelmesen,
de nézzünk körül, és lássuk be nevetve:
mégse várhatunk a gyerekekre
egy ilyen disznóólban, szívem!

Tudom, akkor inkább menjek fáért,
ne énekeljek, mint aki ráér
komoran és ünnepélyesen,
mert elkezdtél fázni, én meg ennék,
meg én is fázom, és te is ennél,
és tudom, hogy hosszú az énekem,
unod, és nem is nagyon érted,
hogy mit kell ennyit énekelgetni ezen:
ez a mennyek országa, te is látod,
reggel hozzáfogunk a takarításhoz,
irgalmatlan nagy munka lesz, igen,
kifújjuk innen a port, a könnyűt,
a nehéz tollakat párnákba tömjük,
itt lesz a kórus,
itt lesz a trónus,
és egyszer majd Burnst olvasol nekem,
de ha már most énekelni kezdünk,
nem lesz itt semmi sohasem.

És én is tudom, hogy így van rendjén,
de most már mégiscsak végigénekelném:
csinálok egy kis meleget, szívem.

83-86. oldal

11 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Negyvenméteres zsinór volt a telefonhoz, hogy az egész lakásban lehessen használni, és elég legyen minden második nap letekerni a bútorokról.

179. oldal

>!
vargarockzsolt P

A hetvenes évek vége felé, tizenéves koromban olvastam először Élet és Irodalmat. Az unalom és a tisztelet keverékével. Úgy rémlik, mintha mindig szürke és felhős november vagy február volna, amikor kinyitom a lapot, és mintha egyfolytában arról vitatkoznának benne, hogy Magyarország Kelet-Közép-Európában, vagy pedig Közép-Kelet-Európában fekszik-e, és ennek a végeérhetetlen vitának a kapcsán emlegetnének történelmet, Marxot, Lukács Györgyöt, egzisztáló szocializmust, Kornai Jánost, sőt, Bibó Istvánt. Fáradtan, unottan, de mindentudóan. Pontosság, tudományos megalapozottság, a túlzások kerülése, önreflexió, kesernyés irónia, jó, magyaros pesszimizmus. Mégis mintha lett volna egy közös minimum, mintha abban mindenki megegyezett volna, hogy iszonyú dolgok történtek itt velünk a huszadik században, ezt mindannyian tudjuk, nem felejtjük, tudjuk a saját hibáinkat, bűneinket is, de egy biztos: velünk még egyszer nem fog senki kiszúrni! Nekem ezt sugallta a magyar értelmiség akkori hangulatáról az Élet és Irodalom. Nem túl vidám ez a kép, de az, hogy akkoriban több tízezer előfizetője volt a lapnak, jelzi, hogy létezett egy erős és egységes magyar értelmiség. Mi, értelmiségiek – mondhatta és mondta is teljes joggal a körzeti orvosunk, az összes magyartanárom és a kerületi IKV főmérnöke, mert péntek reggel mindannyiukhoz megérkezett az ÉS, amit aztán a hétvégén el is olvastak (a sorok között is).

70-71. oldal

2 hozzászólás