Kemény Dezső magyar
1925. március 6. (Budapest) – 2002. szeptember 24. (Dunaújváros)
Katalógusnév | Kemény Dezső |
---|---|
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 8
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Móra · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Új termés Magvető
Fordításai 30
Antológiák 11
Népszerű idézetek
– És meddig él egy ilyen vámpír?
– Mint más ember. De ha meghal, a démon nem hagyja el. És a halott éjszakánként előjön a sírjából, és folytatja a portyázást.
– Szimpatikus… De hát akkor itt egész éjszaka kísértetjárás van, hm?
– Á- Az ilyen álhalott vámpírt véglegesen is meg lehet ölni úgy, hogy éjfél után egykor, amikor véget ér a kísértetek órája, ki kell menni a temetőbe, és fel kell bontani az éjjeli útjáról visszatérő vámpír sírját. Akkor, ha kinyitják a koporsóját, és egy karóval átszúrják a halott szívét, meghal a démon is, és vége lesz a kísértetjárásnak. Érted?
84. oldal, A Vámpírok Sziklája (Móra, 1965)
– Kelemen… – mondta hangosan, minden ok nélkül. – Nem, tényleg nincs nála jobb tanár. – Csak magyart tanított ugyan nekik, de az ő óráján mindig esett egy-két olyan szó, ami igazán mindenkit érdekelt. Mindig ezt mondta nekik: „A magyar irodalomóráknak nem az a céljuk, hogy bevágjatok egy csomó verset, meg a költők, írók születési és elhalálozási évszámait. Egyetlenegy céljuk van: az, hogy megszeressétek az irodalmat, és megtanuljatok igazán olvasni. A többi megjön magától." Így azután Kelemen órái érdekesebbek voltak még egy televíziós adásnál is. Mikor például Mátyás Corvináiról esett szó, megkérdezte, ki tud még egy nevezetes kortárs uralkodót mondani. Professzor felelt: „Katolikus Ferdinánd." „Ki volt az?" „Kasztília királya." „Miről nevezetes?" „Ő küldte el Kolumbust (sic!), hogy érje el az indiai szigeteket" – ezt a választ már ő adta, Maledek, illetve Benedek Zolti. „És hogy hívták a király lányát?" „Őrült Johanna" – felelt ismét az osztály lexikonja. „Mondj még gyorsan egy híres Johannát!" „Szent Johanna." „Ki írt erről színdarabot?" „G. B. Shaw." „Mit tudsz Shaw-ról?"… És ez így ment az óra végéig. Kelemen ekkor rendszerint valami ehhez hasonló mondattal fejezte be a játékot. „Látjátok, az irodalmat nem lehet a történelemtől elválasztani. Nem lehet az élettől elválasztani… Na, jövő órán folytatjuk."
115. oldal, A szökevény (Móra, 1965)
→ |
---|
– […], és te már a krónikán töröd a fejed?
– Hát persze – vigyorgott Csiperke –, mire befejezzük, én is befejezem. Művem együtt születik és növekszik a hősi tettekkel. Megéneklem az egész vámpírvadászatot.
– Szonettben? – firtatta Coli, aki nyolc év alatt ezt az egyetlen versformát jegyezte meg.
– Szonettben hősi éneket? Te beteg vagy! Hexameterben, barátom, […]
123. oldal, Ede (Móra, 1965)
– A vámpírság – kezdte Panna – apáról fiúra, illetve anyáról lányra száll.
– Hát a vámpírok emberek?
– Emberek is, meg nem is. Ne szakíts félbe. Tehát a vámpír olyasvalaki, akit megszállt egy gonosz démon, és teljesen hatalmában tartja. Az ilyen ember azután egyáltalában nem felelős azért, amit csinál, csak hordozza magában a démont, és az csinál mindent.
83. oldal, A Vámpírok Sziklája (Móra, 1965)
– A vámpír nappal olyan, mint a többi ember. Úgy él, eszik, iszik, dolgozik, mint más. De éjjel… Éjszaka a testében lakó hatalmas démon, aki vérre vágyik, kényszeríti, hogy felkeljen, s elinduljon borzalmas útjára. Végigsuhan a falun, megáll a házak ablakai előtt, benéz, s ahová be tud jutni, ott az alvó emberek torkából vért szív. Ha meglepik, denevérré változik és elmenekül.
83. oldal, A Vámpírok Sziklája (Móra, 1965)
– Félsz? – kiáltott Maledek.
– Mitől?
– A vámpíroktól! – rikkantott vidáman Csiperke, elfeledve, hogy neki most tulajdonképpen dühösnek kellene lennie Maledekre.
Ede undorodó arckifejezéssel válaszolt.
– Jegyezd meg magadnak, hogy nem félek az ilyen középkorból itt maradt feudális butaságtól, amivel nem is érdemes foglalkozni, olyan sötét és ostoba dolog. Csodálom is a főmérnök elvtársat, hogy…
46. oldal, Fény villan az éjszakában (Móra, 1965)
– Ez is csak tőletek telik ki – korholta őket Ede, mint Hektór, a városvédő, a huligán Parist az ostromlott Trójában. – Csak tőletek telik ki ilyesmi, hogy kerékbe törjétek az anyanyelvünket…
– Hogy te még nem vagy tagja az Akadémiának! Na, nem is leszel, a Széchenyi Feri bácsi nem rád gondolt, amikor alapította.
50. oldal, Megalakul a Vámpír Klub (Móra, 1965)