Kelly McGonigal amerikai

    Az a legnagyobb gond a stressz elkerülésével, hogy ennek hatására megváltozik az, ahogyan az életünkre és saját magunkra tekintünk: mindent, ami stresszel jár, problémának látunk. Ha az ember stresszt él meg a munkahelyén, akkor azt gondolja, hogy baj van a munkájával. Ha stresszt él meg a házasságában, akkor azt gondolja, hogy a kapcsolattal van gond. Ha szülőként él meg stresszt, akkor azt gondolja, hogy nem jól csinál valamit szülőként (vagy a gyerekkel van probléma). Ha stresszes a változtatás, akkor azt gondolja, nem jó célt tűzött ki maga elé.
    Aki úgy érzi, hogy kevesebb stresszt kellene megélnie, annak a stressz azt jelenti, hogy valami baj van vele, hiszen ha elég erős, okos vagy jó lenne, akkor nem stresszelne annyit. A stressz így a saját hiányosságainak jelévé válik, ahelyett, hogy azt bizonyítaná, hogy ő is emberből van.

116. oldal, 3. fejezet - Stressz nélkül értelmetlen az élet (Ursus Libris, 2016)

Azért működik a stresszreakció erőforrásként való hasznosítása, mert segít elhinni, hogy „Meg tudom csinálni” – és ez jól jön a hétköznapi stresszhelyzetekben, de még fontosabb akkor, amikor rendkívüli nyomás alatt állunk. Ha tudjuk, hogy képesek vagyunk kezelni életünk kihívásait, akkor az a remény és a kétségbeesés, a kitartás és a vereség közötti különbséget jelentheti.

164. oldal, 4. fejezet - Elköteleződés: Hogyan segít a szorongás felnőni a kihívásokhoz? (Ursus Libris, 2016)

Az emberekben a másfél hónapon át végzett heti három edzés megerősíti a kapcsolatot olyan agyterületek között, amelyek csillapítják a szorongást. A rendszeres testmozgás megváltoztatja az idegrendszer alapállapotát is, amely ennek hatására sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, és kevésbé hajlik az üss, fuss, félj típusú reakciókra. A legutóbbi tudományos kutatások ráadásul megerősítik azt is, hogy a laktát (a testmozgás mellékterméke az anyagcserében), amelyet széles körben, de tévesen az izomláz okozójának tartanak, valójában pozitív hatást gyakorol a lelki egészségünkre. Miután laktát szabadul fel az izmokban, a véráramon keresztül feljut az agyunkba, ahol olyan módon változtatja meg az agy neurokémiáját, hogy hatására csökken a szorongás, és megvéd a depresszióval szemben.

62. oldal, Második fejezet - Rákattanni

A szabadban lenyűgözhet minket a hirtelen nagyot változó tájkép vagy elbűvölhet a vadak megjelenése. Révületbe eshetünk a csillagos égbolttól, vagy megörvendeztetheti szívünket a hajnalhasadás. Ezek a transzcendens érzelmek más környezetbe helyezik át a személyes szinten érzett fájdalmunkat és fáradtságunkat. Ha ezt kihagyjuk a számításból, soha nem értjük meg, hogy mit keresnek az ultrasportolók. Aki a legmélyebb kimerültség fokán ia képes megélni egy szívmelengető érzést, örökre megjegyzi, hogy a tiszta öröm akkor is váratlanul bevillanhat, amikor teljesen kilátástalannak látszik minden. Aki ezt tudja, a legrosszabb fájdalmakat is képes túlélni. Az ember úgy vészeli át a látszólag elviselhetetlent, hogy megtanulja egymás mellett megélni a szenvedést és az örömöt.

173. oldal, Hetedik fejezet - Hogyan válunk kitartóvá

Nagyon kevés olyan pillanat van az életemben, amelyre visszatekintve azt mondhatom, hogy megváltoztatta az életemet.

(első mondat)

Azonban mi nem Selye kísérleti patkányai vagyunk. Azok a szegény állatok a lehető legrosszabb fajta stresszt élték át, amely megjósolhatatlan, kontrollálhatatlan és tökéletesen értelmetlen volt. Hamarosan látni fogjuk, hogy a saját életünkben átélt stressz csak nagyon kivételes esetekben felel meg ennek a meghatározásnak. Az ember még a legnagyobb szenvedések közepette is természetes módon meg tudja találni a reményt, van lehetősége döntést hozni és képes meglátni a történések értelmét. Ezért van az, hogy a saját életünkben a stressz hatására legtöbbször megerősödünk, gazdagodik a személyiségünk és ellenállóbbá (reziliensebbé) válunk.

ez a „személyes alkalmasság narratívája" – amivel azt akarják kifejezni, hogy amikor az ember elgondolkodik azon, milyen értékek mentén éli az életét, akkor megváltozik az a történet, amelyben összefoglalja a stresszel kapcsolatos gondolatait. Erősnek látja önmagát és tudja, hogy jól fog kijönni a rossz pillanatokból. Inkább szembenéz a kihívásokkal, nem pedig elfordul tőlük. No és jobban meglátja, hogy mi az értelme a nehéz helyzeteknek.

Ismét azt találták a kutatók, hogy azokra gyakorolta a legnagyobb hatást a saját beállítódásuk, akik a legmagasabb szorongásszintet élték meg – ha hasznosnak tartották az idegességet, akkor az megvédte azokat a tanárokat és orvosokat a kiégéstől, akik a legerősebben izgultak. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ha az emberek megtanulnák elfogadni a stresszt, és a szorongást a kihívásokkal teli szakmai élet részeként tudnák kezelni, akkor ez a szorongás valójában erőforrássá is válhatna az életükben ahelyett, hogy elszívná az energiájukat.

Előfordulhat, hogy a mobiltelefon, az internet és a társas média véletlenszerűen aknázza ki az agyunk jutalmazórendszerét, de az biztos, hogy a számítógépes és videojátékok tervezői szánt szándékkal manipulálják úgy a jutalmazórendszert, hogy a játékosok biztosan rákattanjanak. Attól az ígérettől válnak szinte kényszerítő erejűvé ezek a játékok, hogy bármikor eljöhet a következő szint vagy a nagy jutalom.

143-144. oldal

Ha ön is ideges egy nagy megmérettetés – értekezlet, beszéd, verseny vagy vizsga – előtt, akkor idézze fel, hogy csak egy vékony határmezsgye választja el a szorongást és az izgalmat.

131. oldal