Kelley Armstrong kanadai
← Katey Wolfe, K. L. Armstrong
1968. december 14. (Greater Sudbury, Kanada) –
Katalógusnév | Armstrong, Kelley |
---|---|
Nem | nő |
Honlap | kelleyarmstrong.com |
@KelleyArmstrongAuthor | |
@KelleyArmstrong |
Képek 4
Könyvei 146
Kapcsolódó sorozatok: Sötét erő trilógia · Bitten · Blackwelli históriák · Darkest Powers angol · Darkness Rising angol · The Blackwell Pages angol · Nadia Stafford angol · Otherworld angol · Cainsville angol · Casey Duncan angol · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző · Sötét örvény Könyvmolyképző
Szerkesztései 3
Antológiák 39
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
– Szóval – kezdte Simon –, ezek szerint megint jól kijöttök Derekkel! Mi történt? Bevetette a híres nézését?
– Nézést?
– Tudod te! Amikor úgy néz rád, mint egy megkorbácsolt kutyakölyök, és elszégyelled magad amiért megütötted!
– Aha, vagy úgy! Ezek szerint nálad is működik?
Felhorkant. – Még apán is! Az ember beadja a derekát, nyugtatgatja, és a következő pillanatban már megint a papucsodat rágja!
Felnevettem erre a hasonlatra.
276. oldal, 37. fejezet (Könyvmolyképző, 2012)
– Én aztán nem vagyok vele erőszakos! – előzte meg Dereket a hangja a sarokból.
– Az nem az én bajom, hogy valakinek mondom, hogy csináljon valamit, ő meg megteszi! – folytatta már közelebbről. – Csak nemet kéne mondania! Van nyelve, nem?
Remek! Ennek a srácnak sikerül hülyére vennie olyankor is, mikor azt mondja, hogy nem kéne hagynom, hogy hülyére vegyen!
Ha nem érted, hogy fájdalmat okozol valakinek, mi kell ahhoz, hogy abbahagyd?
115. oldal
Rám pillantott. A szívem kétszer hevesebben kezdett dobogni.
– Sok mindenről akarok veled beszélni – megérintette a kézfejemet, és olyan közel hajolt, hogy a leheletét éreztem a hajamon.
– Mi van Rae-vel? – követelte egy hang. Megfordulva láttuk, hogy Derek közelít felénk a pázsiton.
Simon káromkodott. – Mondta már neked valaki, hogy az időzítésed egyszerűen pocsék?
– Ezért nem dobolok! Na, mi is van?
276. oldal
Mi a fenét csinálsz itt, Chloé? Mondtam, hogy majd később kijövünk ide, és megpróbálunk kapcsolatba lépni azzal a szellemmel! A kulcsszó? Ne te, hanem mi! Azzal, hogy itt vagy…
Magasba emeltem a kezem. – Jól van, rajtakaptál! Egyedül osontam ki, azt remélve, hogy senki nem vesz észre. Ezért ordítoztam a nevedet is!