!

Kazuo Ishiguro angol brit japán

1954. november 8. (Nagasaki, Japán) –

Tudástár · 19 kapcsolódó alkotó · 5 film

Nemférfi
Életrajz

Képek 10

Könyvei 34

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe
Kazuo Ishiguro: Az eltemetett óriás
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap
Kazuo Ishiguro: Noktürnök
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban
Kazuo Ishiguro: Never Let Me Go
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kapszula Könyvtár Európa · Európa Modern Könyvtár Európa · FilmRegények Cartaphilus · Ishiguro-életmű · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Penguin Drop Caps Penguin angol · Penguin Readers – Level 6 Penguin angol

Antológiák 2

Barkóczi András (szerk.): Test és tükör
Louise Welsh (szerk.): Ghost

Róla szóló könyvek 1

Lévai Balázs: Bestseller 2 – A világ nyitott könyv – Új beszélgetések

Kiemelt alkotóértékelések

Emmi_Lotta I>!

Kazuo Ishiguro

Kazuo Ishiguro rendkívül sokoldalú író. Minden könyve más-más témájú és mondanivalójú alkotás. Első két regénye (A dombok halvány képe, A lebegő világ művésze) a második világháború utáni Japánban játszódik, későbbi művei pedig ízig-vérig angol regények. A japán származású angol szerző által ábrázolt témák és tanulságok: a lehetőségeinkkel való élni tudás (A napok romjai), a felelősség (Ne engedj el…), a képesség a változásra és a változtatásra (A dombok halvány képe), a megbékélés saját magunkkal és tetteinkkel (A lebegő világ művésze) mélyen elgondolkodtatják az olvasót. A Vigasztalanok megy el leginkább a posztmodern és az abszurd irányába.
Ishiguro írásai mind érdekfeszítőek és a stílusuk is remek.
Az eddig magyarul olvasható művek tetszési sorrendje számomra így alakult:
1. Napok romjai / Ne engedj el… (5 csillag)
2. A lebegő világ művésze / Árva korunkban (5 csillag)
3. A dombok halvány képe / Vigasztalanok (4,5 csillag)
4. Az eltemetett óriás / Noktürnök (4 csillag).

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bélabá>!

– Anya, neked ez a mániád, folyton azt kérdezed, ki hány éves. Nem számít, hány éves az ember, az számít, hogy mit élt át. Vannak százévesek, akik nem éltek át semmit.

97. oldal

6 hozzászólás
Málnika>!

De tudod, mit: én nem fogom engedni, hogy a félelem az utamba álljon. Ezt ünnepélyesen megígértem magamnak.

364. oldal (Helikon, 2021)

2 hozzászólás
giggs85>!

[…] az olyan ember, aki arra törekszik, hogy kiemelkedjen a középszerűségből, hogy több legyen, mint az átlagos, kétségkívül csodálatot érdemel, még akkor is, ha a végén elbukik, és nagyravágyása következtében egy egész vagyont veszít el… Az ő kudarca nem mérhető össze a hétköznapi életek méltatlan kudarcaival… Ha valaki ott bukott el, ahol mások elegendő bátorság vagy akarat híján nem is próbálkoztak, vigasztalást meríthet ennek tudatából, sőt mélységes elégtétellel szolgálhat számára, amikor visszatekint az életére.

139. oldal

Aquarius P>!

Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.

259. oldal

Málnika>!

És mára mindünknek világossá vált, milyen sokféle módon lehet tisztességes és teljes életet élni.

283. oldal (Helikon, 2021)

jmolnar>!

– Ki kell élvezni ezt is. Nincs jobb az esténél. Az ember már elvégezte a napi munkát. Aztán megpihenhet, és élvezheti a gyümölcseit. Én így látom a dolgot. Kérdezzen meg akárkit, megmondhatja, nincs jobb az esténél.

264. oldal

Málnika>!

[…] a Nap mindig utat talál rá, hogy elérjen bennünket, bárhol legyünk is.

7. oldal (Helikon, 2021)

Hannelorka P>!

Mindig az egyenes beszéd a legcélravezetőbb, én azt mondom.

104

Selerdohr>!

Csakhogy zord, könyörtelen világ ez. És láttam egy kislányt, amint lehunyt szemmel magához szorítja a régi, barátságos világot, amelyről a szíve mélyén tudja, hogy nem maradhat fenn, mégis kapaszkodik belé, és könyörög, hogy soha ne engedje el.

284. oldal

Kapcsolódó szócikkek: világ
szadrienn P>!

Ha valaki ma megemlíti a Kunyhókat, a ráérős napok jutnak eszembe, amikor ki-be jártunk egymás szobájába, a délutánok, melyek lustán olvadtak bele az alkonyatba, aztán az éjszakába. A nagy halom ócska papírkötésű könyvem jut eszembe, melyeknek gyűrött, meglazult lapjai elfakultak, mintha a tengerből mentették volna ki őket. Az jut eszembe, ahogy meleg délutánokon a fűben hasalva olvastam őket, és hosszúra nőtt hajam örökösen a szemembe hullott. A reggelek jutnak eszembe, amikor arra ébredtem szobámban a Fekete Pajta tetején, hogy odakint a réten diákok vitatkoznak költészetről vagy filozófiáról; vagy a hosszú telek, a reggeli a csupa gőz konyhában […]