Kavabata Jaszunari japán
← Yasunari Kawabata, 川端康成, Kawabata Yasunari
1899. június 14. (Oszaka) – 1972. április 16. (Kamakura)
Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó
Teljes név | 川端 康成 |
---|---|
Katalógusnév | Kavabata Jaszunari |
Nem | férfi |
Életrajz |
Képek 2
Könyvei 20
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető
Szerkesztései 1
Antológiák 8
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Olyan szép volt a hangja, hogy szinte elszomorodott, aki hallotta. Mintha a hó zengene az éjszakában, úgy, olyan magasan csengett.
[…]úgy érezte akkor, hogy lassacskán egyre kevésbé őszinte önmagához. Sokat kószált a hegyekben, remélve, hogy a magányban újra magára talál.
23. oldaldal
Hogy elüsse az időt, bal kezének mutatóujját játékosan ide-oda mozgatta. És mintha csak ez az egy ujja emlékeznék váratlanul és elevenen arra a nőre, akihez készül. Minél inkább igyekezett fölidézni, emlékezete annál inkább cserbenhagyta, az alak elhalványult, nem maradt belőle semmi. De a keze, ez az egy ujja még mindig mintha nedves volna egy kicsit a nő érintésétől. Különös. Mintha ez az egyetlen ujja húzná őt oda, hozzá, a messzeségbe. Arcához emelte ujját : vajon rajta van-e még testének illata, és amikor azután végighúzta a párás ablakon, hirtelen egy nő szeme ködlött elő. Meghökkent, majdnem felkiáltott. Káprázat. Amikor felocsúdott, látta, hogy csak a szemben ülő nő tükörképe van az ablakon. Odakint bealkonyodott, a kocsiban kigyulladt a villany, az ablakból tükör lett. Erről a tükörről törölte le Simamura a párát.
14. oldal
– A Tejút! Milyen csodálatosan szép! – mormolta Komako, és égre emelt szemmel futott tovább.
A Tejút! Simamura is fölnézett az égre. Egyszerre az volt az érzése, hogy ő maga lebeg odafent a csillagok között. Olyan közel volt hozzájuk, hogy fényük szinte fölemelte őt. Ennek az égi folyamatnak fenséges távolsága volt az vajon, amit egykor Báso, a költő látott egyik viharos tengeri útján? Egészen pőrén ereszkedett alá az égi folyam, hogy csupasz bőrrel ölelje át az éjszakai égboltozat alatt fekvő földet. Gyönyörűséges ölelkezés. Simamura úgy érezte, mintha valami az ő saját, kicsiny árnyékát a földről fölhajítaná ebbe az égi folyamba. Nemcsak az egyes csillagok voltak fölismerhetőek benne, imitt-amott még a csillogó csillagport is látni lehetett. Ilyen fényes-tiszta volt az éjszaka. A Tejút határtalan mélysége mágába szívta Simamura bámuló pillantását.
162. oldal
Mintha ezek ketten valamilyen céltalan messzeségbe utaznának, feledve tért és távolságot. Simamura nem érezte, hogy itt valami szomorú dolog történik, inkább mintha egy álom súlytalan képsorát nézné.
A különös tükörtől volt, bizonyára.
A tükör mélyén az esti táj vonult. Mint valami filmben, úgy mozgott egymásban tükör és tükrözött. Háttér és szereplők külön életet éltek. Mégis, az átlátszó és érinthetetlen alakok és a sűrűsödő sötétségbe vesző háttér együttesen egy olyan jelképi világgá olvadtak, amelynek semmi köze sem volt a valóságos világhoz. És amikor a lány arcán fölragyogott egy fény, a távoli hegyekből, Simamura szíve elszorult a mondhatatlan szépségtől.
16. oldal
Ginpei ráakadt a lányra.
Fehér vászonruhában volt, s karját a korláton nyugtatva bámult le a vízre. Bár a mögötte szorongó soroktól Ginpei épp csak egy pillantást vethetett az arcára és a vállára, tudta, hogy nem tévedett. Egy kicsit hátrább húzódott, aztán lassan-lassan odafurakodott a lány mögé. A lány figyelmét lekötötte a torony, nem sok valószínűsége volt, hogy körülnéz.
Biztos, hogy nem egyedül jött, gondolta Ginpei, de úgy érezte, kést döfnek a szívébe, mikor látta, hogy egy fiú áll a lány bal oldalán. Egy másik fiú. Azt a hátán is lehetett látni, hogy nem ugyanaz, aki akkor várta, mikor kutyával volt, s aki lelökte őt a töltésről. A fiú fehér ingben volt, s bár se sapkát, se zubbonyt nem viselt, látszott rajta, hogy diák. – Bezzeg két hónapja – gondolta Ginpei. A lány állhatatlansága megdöbbentette, úgy érezte magát, mint aki véletlenül virágra taposott. Hát lehet az, hogy a lány érzelmei ilyen ingatagok, mikor ő olyan rendületlenül imádja? Persze az, hogy a fiúval van, még nem jelenti feltétlenül, hogy szerelmes is belé. De Ginpei érezte, hogy valaminek történnie kellett a lány és a barátja között.