Katherine Arden amerikai
1987. október 22. (Austin, Texas, Egyesült Államok) –
| Nem | nő |
|---|---|
| Honlap | katherinearden.com |
| @katherineardenauthor | |
| @arden_katherine |
Könyvei 16
Kapcsolódó sorozatok: Az északi erdő legendája · Apró terek · Winternight Trilogy angol · Small Spaces angol · Der Bär und die Nachtigall német · El oso y el ruiseñor spanyol · Trilogie d'une nuit d'hiver francia · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kaméleon könyvek Könyvmolyképző
Népszerű alkotóértékelések
Katherine Arden
Katherine véleményem szerint egy kedves, okos, lendületes, vagány csaj.
Lentebb kifejtem miért is gondolom így.
Texasban született, de egyetemi évei alatt megjárta Franciaországot és Oroszországot. Ezekben az években ejtette rabul a szláv mitológia, a mítoszok és legendák világa. Miután lediplomázott néhány évet papaja szedéssel töltött Hawainn :'D (ez az időszak lehetett az alkotói elvonulás) és az első gondolatok megformálódása után már bele is kezdett regénye megírásába.
Véleményem szerint elképesztő, ahogy az orosz mítoszokat és a népmesei világot összegyúrta a kora cári időszakkal, és az ahhoz tartozó minden politikai és vallási jegyeivel együtt. Szerintem Katherine ugyanolyan vagány és kitartó, mint Vászja.
Nagyon szeretem az ilyen írókat, akik kutatnak és keresnek, ezért érezhető a munka a története mögött.
Népszerű idézetek
A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.
– Egész életemben – szólalt meg – csak rángattak ide-oda. Megmondták, hogyan kell élnem, megmondták, hogyan kell meghalnom. Egy férfi szolgájának kell lennem, a kancájának, kényére-kedvére, vagy el kell rejtőznöm a falak mögött, és fel kell ajánlanom a testemet egy néma, hideg istenségnek. Akár a pokol bugyrait is szívesen vállalom, ha szabad akaratomból mehetek oda. Szívesebben halok meg holnap az erdőben, minthogy száz évet éljek mások által meghatározott módon. Kérlek. Kérlek, hadd segítsek!
336.
– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.
341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett
Látunk, állt a fejük felett az egyik fán rendetlen, csöpögő fehér betűkkel.
A felirat alatt egy másik madárijesztő támaszkodott a fának. Az overálja festékes volt; a vigyora fülig ért. Keze egyáltalán nem volt, csak két lötyögő ecset a keze helyén.