Katherine Arden amerikai

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

Az évek úgy peregtek, mint a falevelek.

27. oldal

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

– Egész életemben – szólalt meg – csak rángattak ide-oda. Megmondták, hogyan kell élnem, megmondták, hogyan kell meghalnom. Egy férfi szolgájának kell lennem, a kancájának, kényére-kedvére, vagy el kell rejtőznöm a falak mögött, és fel kell ajánlanom a testemet egy néma, hideg istenségnek. Akár a pokol bugyrait is szívesen vállalom, ha szabad akaratomból mehetek oda. Szívesebben halok meg holnap az erdőben, minthogy száz évet éljek mások által meghatározott módon. Kérlek. Kérlek, hadd segítsek!

336.

Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.