Katherine Arden amerikai

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

Az évek úgy peregtek, mint a falevelek.

27. oldal

– Egész életemben – szólalt meg – csak rángattak ide-oda. Megmondták, hogyan kell élnem, megmondták, hogyan kell meghalnom. Egy férfi szolgájának kell lennem, a kancájának, kényére-kedvére, vagy el kell rejtőznöm a falak mögött, és fel kell ajánlanom a testemet egy néma, hideg istenségnek. Akár a pokol bugyrait is szívesen vállalom, ha szabad akaratomból mehetek oda. Szívesebben halok meg holnap az erdőben, minthogy száz évet éljek mások által meghatározott módon. Kérlek. Kérlek, hadd segítsek!

336.

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

Gonosz dolog Isten nevében ijesztgetni az embereket.

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.